2010. június. 11. - Nagykanizsa (sza) - Erdők a közjóért címmel az
erdészek közjóléti tevékenységét bemutató könyvet jelentetett meg a
közelmúltban az Országos Erdészeti Egyesület. Mielőtt kézbe venné valaki, a csalódást elkerülendő szögezzük le: nem Fekete István műveihez hasonló írást fogunk olvasni. Az Erdők a közjóért című könyv nem új keletű: egy kiadást már megélt, ám átdolgozták, korszerűsítették, tartalmilag alaposan felújították az erdészek. Ezzel mindenesetre egy komoly hiányosságot pótoltak: a legtöbb ember képzeletében az erdészek csak fát vágnak és néha vadásznak. - Az erdészek munkájának nagyon fontos része a közjóléti tevékenység, melyet bemutat ez a könyv - hangsúlyozta Dobó István, a kiadó egyesület Erdők a közjóért szakosztályának elnöke. - A múlt század hatvanas éveitől kezdve erősen megnövekedett az erdőkbe irányuló forgalom, egyre emelkedett az igény a közjóléti szolgáltatások iránt. Az erdészek által működtetett rendszer tartalmazza mindazokat a szolgáltatásokat, melyekre szükség van a rekreációval, a táborozással és kirándulásokkal kapcsolatban. Ha ezek nem lennének, az emberek ugyan még felkereshetnék persze az erdőket, ám látogatásaik kellemetlen emlékekkel is járhatnának. Az erdészek hangsúlyozták: nem értenek egyet azzal a természetvédőknek tulajdonított állásponttal, hogy minél kevesebben látogatják a természetes értékeket, annál jobb. Szerintük ugyanis megtiltani úgysem lehet az embereknek, hogy bemenjenek az erdőkbe - ezt a jogot törvény is deklarálja -, ezért inkább irányt kell mutatni nekik: terelni őket a szolgáltatásokat kínáló tájpontokra. Lássák a szép értékeket, ám ne okozzanak kárt. - Többek között az a célja a kötetnek, hogy ezt a véleményünket minél szélesebb körben megismerjék - tette hozzá Dobó István. - Példának okáért a jogalkotók, a forrásokkal rendelkező önkormányzatok, melyek segíthetik céljaink elérését. A kilencvenes évek első felében ugyanis az addigi szint kétharmadára, majd harmadára, végül nullára csökkent a parkerdő-gondozás központi finanszírozása. Ma már az ilyen jellegű tevékenységet az üzemi eredmény terhére végezhetik az erdészek. A kötet kiadásában képszerkesztőként is közreműködő Zétényi Zoltán a világ számos országából hozott példákat, az erdők védelmére és ápolására tett európai, ázsiai, afrikai és amerikai erőfeszítéseket mutatva be. Halász Tibor a közjóléti fejlesztési lehetőségekről írt. - Olyan szakmai vitákról is említés esik a könyvben, mint a tarvágás és a szálankénti kitermelés közötti különbség - ecsetelte Dobó István. - Egy tarvágás látványának kétségtelenül nincs közjóléti hatása, éppen ellenkezőleg. Ezt felismerve ma már szinte mindenhol igyekeznek az erdészetek inkább szálanként kitermelni a fákat. Ugyanakkor a másik oldal, az erdőtelepítés témakörét is boncolgatja a kötet. Rámutat, hogy jó lenne, ha Magyarország területének 30 százaléka erdősült lenne - ehhez persze a telepítések ütemét fokozni kellene. A kötet kereskedelmi forgalomban egyelőre nem kapható, a benne foglalt információhalmaz meglehetősen nehezen hozzáférhető. Az Országos Erdészeti Egyesület tervei szerint ez nem sokáig marad így: a közeljövőben az internetre is felteszik a könyv anyagát. A kötet anyaga elérhető lesz majd az interneten is. Szalabán Attila
