2010. július 8. – Szeged - Olyan ritkaságot kölcsönzött a
Természettudományi Múzeum kizárólag Szegednek - Gaskó Bélának, a
Móra-múzeum igazgatóhelyettesének hathatós utánajárására -, amit Pesten
sem állítottak ki 22 éve: a magyar agancsok „doyenjét". A szálkai 22-esnek hívott gímszarvastrófea gazdáját Tolna megyében ejtette el 1891-ben Beinspach János; ez viselte négy évtizeden át a legjobb magyar agancs címet. A különleges kuriózum rendkívül törékeny, úgy kellett csomagolni és szállítani, mint a hímes tojást.
Lőttek a mi környékünkön is rekordot: érmet érdemelt a masszív földeáki őzbaktrófea. A jászkiséri bak ékessége egyedülálló történelmi érdekesség; múltja miatt rehabilitálni kellett. 1975-ben PauL Rieger lőtte, de a de a bukaresti vadászati világkiállításon nem előzhette le a román pártvezér vadászzsákmányát. Amikor Ceausescut megfosztották a díjtól, előlépett a német vadász az igazi teljesítménnyel.
Magyar államfők is jeleskedtek a vadászmezőkön; Losonczi Pálnak három szarvastrófeája is a speciális összeállítás része. Vaddisznó kategóriában szintén világraszóló agyarrekordot mutatnak; az első helyezettet és a negyediket is Magyarországon lőtte egy német illetve egy spanyol vadász. Megyénk sem marad le az élbolytól: aranyéremmel büszkélkedik egy magyarcsanádi agyarpár. Nem lő tehát bakot vele, aki megnézi a Páratlan trófeaválogatást, amelyet a területi vadászkamara és a megyei vadászszövetség jóvoltából szeptember 5-éig mutat be a szegedi vár. Dombai Tünde
