2010. augusztus. 19. - Nevelés a szeretet makacs erejével és türelmével
Maroknyi csapat telepszik a tarlóra a hatalmasan fölénk tornyosuló
kereszt tövében Pórszombaton. A lányok, miközben figyelik Kovács Gyula
erdész Göcsej múltjába röpítő szavait, szöcskét dédelgetnek a
tenyerükben.
- Innen, a Medes-tetőről valaha hatvan-hetven falut is láthatott a
szemlélő - mesél Kovács Gyula pórszombati erdész, akit ez évben Az év
zalai embere címmel is kitüntettek olvasóink szavazatai. A török
időkben pusztultak el a települések, emléküket a kereszttel és táblával
őrizzük.
A természet nagy tudású zalai embere ezután a valaha honos
gyümölcsfafajtákról beszél ifjú hallgatóságának, s arról, milyen nagy
kár, hogy a tájban különösebb védelem nélkül is megélő alma helyett ma
már az agyonvegyszerezett tescósat esszük, amiről értelemszerűen nincs
jó véleménye a szakembernek.
Lehet, hogy ezek a gyerekek Déván még igazi almát esznek, gondolom, míg
végignézek rajtuk. A fűben ücsörögve, a kis szálldosó bogarak után
kapkodva, fűszálat rágcsálva egészen természet közeli lényeknek tűnnek.
A kis társaság a Salomvár mellett működő Erdeifaluért Alapítvány és a
Kerecsen Hagyományőrző Egyesület vendégeként érkezett néhány napra
Zalába, méghozzá a dél-romániai magyarlakta Déváról, közelebbről a Böjte
Csaba ferences szerzetes által 1992-ben alapított, 200 nehéz sorsú,
kallódó gyereket nevelő alapítványi otthonból.
A vargányás vaddisznópörkölt valaha főúri éteknek számított. Most a dévai gyerekeket lakatta jó.
Mikó György, az Erdeifaluban működő alkalmi tábor vezetőjének hívó szavára jöttek, hogy lássanak, nyaraljanak, tapasztaljanak.
- Én három táborban is leszek, illetve egyben, Kecskeméten már voltam,
ez a középső, és még megyek a Tiszához is! - hadarja egy szuszra a 15
éves Dalma, aki jó eredményű bizonyítványával érdemelte ki, hogy világot
lásson. - Régóta élek az otthonban Déván, anyukám szokott engem
látogatni, én is elmegyek hozzá, de apukám nem, ő a bányában dolgozik a
Zsil-völgyben. Én ügyvéd akarok lenni, láttam sok filmet erről, de
lehet, hogy most az újságírás tetszik meg. Nehéz?
Erre már Bianka és Denisa, Dalma barátnői is közelebb telepednek. Egyik nevelő, a másik szülésznő lesz, ha nagy lesz.
- Hol éltek majd? - kérdezem.
- Hát az a férjemtől is függ! - vágja rá az előrelátó Denisa, aki
matek-algebrában jeleskedik. Persze végül Magyarországban egyeznek meg,
mint szóba jöhető lakóhelyben.
A 13 fős csapatot Varga Csaba vezeti, aki maga is az otthon lakója volt
korábban, majd Kolozsvárott, Budapesten tanult, lett tanár és gitáros,
hogy most a szüleiktől kényszerűen távol élő gyerekek sorsát igazgassa
párjával, Annával, aki ide is elkísérte.
- Jó nevelők, nincs velük baj, Csaba bácsival nagyon sokat lehet
játszani, viccelni - szögezik le nekem a fiúk már a vargányás
vaddisznópörkölt kanalazása közben, amihez a hegyi hajlék
rönkasztalaihoz telepszünk. - Jaj, rugdossa a hasamat a vadmalac, ha
őzike lenne, meg sem enném, annyira sajnálnám! - vált humorra az
eszejárása a Danielként bemutatkozó fiúnak, mire Bogdán, András és Laci
egyszerre vigyorog, szemükkel követve a jóféle vörösbort kínáló
házigazdát. Hiába, alig lévén tizenöt évesek, egyetlen kortyot kaphattak
csak.
- A szeretet makacs erejével és türelmével neveljük őket - csatol vissza
a hallottakhoz Varga Csaba, aki egyben Bethlen Gábor szülőházának, mint
műemléképületnek is a kezelője, s ha minden igaz, annak kertjébe éppen a
hatszáz fajtát őrző Kovács Gyulától visz facsemetéket. - Akár abból a
ponyik nevezetű almafafajtából, amely a nagy matematikus, Bolyai Farkas
erdélyi sírján is díszlik.
A földbe vájt kemence egy hordó abroncsaira épül, mutatja a gyerekeknek Kovács Gyula erdész.
A vacsora végeztével sem lankad az érdeklődés, a gyerekek a földbe vájt
tapasztott kemencét csodálják, melyről magától az építőtől megtudják, az
első világháborúban a magyar bakák építettek ilyet, s benne 12 perc
alatt sütöttek komiszkenyeret.
A csapat már megfordult a Balatonnál is, Vonyarcvashegyen merültek a
habokba, a hét végén pedig részt vesznek a szintén őket támogató zalai
tartós élelmiszert, tanszert gyűjtő körút Erdeifaluban záruló
programján.
Az erdélyi Szent Ferenc Alapítvány Böjte Csaba ferences szerzetes
kezdeményezésére alakult, hogy az árva, vagy nehéz sorsú magyar
gyerekeket tanítsa, gondjukat viselje Déván. Tizennyolc év alatt több
helyütt is létesült magyarországi támogatásnak is köszönhetően további
gyermekotthon. Arany Horváth Zsuzsa