2005. február 8.
HEVES MEGYE Az elmúlt napok tartós, nagy hidegével megérkező hó miatt a vad is intenzívebb gondoskodást, fokozottabb etetést igényel. A megyében sincs másként, elkel az emberi segítség. A Mátra és a Nyugat-Bükk térségében működő Egererdő Rt. a teljes erdőterületéből mintegy 55 ezer hektáron folytat vadgazdálkodást, mely három különálló területből tevődik össze- Mindhárom terület nagyvadas jellegű. A vadászható őshonos vadfajok: gímszarvas, vaddisznó, őz, valamint a betelepített muflon és csekély számban dámszarvas.
A Mátrában és a Hevesi dombvidéken, a Nyugat-Bükkbéli gazdálkodó Egererdő Rt. területén a vadetetési szezon októbertől egészen áprilisig tart, A tíz erdészet több száz etetőhelye várja a vadat, állandó menüvel. Õsszel, amikor az állatok maguk is talárnak elég eleséget, elsősorban makkot,' jobbára szálastakarmánnyal töltik föl az etetőket, hogy a vadat odaszoktassák. A szemes etetőanyag - kukorica, búza — később, zordabb időben tesz igazán jó szolgálatot, amikor az állatoknak is fogyóban van a nyáron. fölhalmozott belső tartalékuk.
Mint megtudtuk: a vadállomány jó kondícióban vágott neki a hideg évszaknak, s ezt sikerült is megőriznie. Bár az erdő lakóinak természetes táplálékot adó csermakktermés bőséges, ám egyenetlen eloszlású volt, de. ezt a hiányosságot pótolta az emberi gondoskodás, az etetés, amelyre az igazán csikorgóan hidegre fordult, mínusz 10-20 fokos hidegben szükség is van. Szerencsére nagy hó a hegyekben sem akadályozza a vadetetők feltöltését, megközelítését, illetve a vadak életét.
Az Egererdő Rt. vadasterületén több száz etetőhely rendszeres feltöltéséről gondoskodnak, egy-egy téli szezonban sok száz mázsa szemes-, illetve szálastakarmányt kell kivinni az etetőhelyekre. Mindebből bőséges készlettel rendelkeznek.
Enyhébb időben, s főleg ha elmarad a nagy hó, a vad magától is talál elég élelmet, legfeljebb csak rásegíteni kell, a megfelelő helyekre kell szoktatni. Ilyenkor a vadetetésre sincs akkora szükségük az állatoknak, mint a zord télen, utóbbira két éve akadt példa. A szakemberek számára inkább a magas hő jelent feladatot, amikor az állatok nem tudnak hozzáférni természetes úton a táplálékukhoz. Az etetőkbe kijuttatott takarmány mennyisége a körzetben élő állatok számától függ. - Noha a vad a természetben is ; találhatott magának táplálékot - többek közt rügyeket, fiatal hajtásokat is csipeget -, ám az etetőket ettől függetlenül is fel töltik takarmánnyal, mindez a lehetőség így folyamatosan rendelkezésükre áll. A nagyobb hóban egyébként elsősorban pont a rövid lábú .muflon és az őz szorulna, rá leginkább a gondoskodásra, a szarvas és a vaddisznó jobban viseli a szigorúbb körülményeket.
A jó vadgazdálkodók, a vadászati jogosultsággal rendelkezők és a vadásztársaságok saját érdekükben is etetnek, hiszen így nem vándorol el területükről a vad.- Másfelől a tervszerű vadegyensúly és az arányosság fenntartása miatt is fontos a vadetetők gondozása. S aki eredményt akar a vadból, annak gondoskodnia kell a jólétéről. Ráadásul ha jól él a vad, kevéssé tesz kárt a mezőgazdasági kultúrákban vagy a fiatal erdőségekben, s megmarad, természetes élőhelyén.
A megye szarvas- és őzállománya a hegyvidéki élőhelynek megfelelő, minősége azonban közepes. A muflon az ország egyik legnépesebb populációja, a területünkön élő muflonkos minősége országos viszonylatban is kiemelkedő. A vaddisznó, létszáma is jelentős.
K.J.
Bizonytalan vadásztrófeák
A fő vadászati szezon február végén zárul, így legkorábban márciusban, az összesítésekből derül majd ki, milyen is volt vadászati szempontból az idény, estek-e említésre méltó trófeák. Mivel a terület vadeltartó képessége gyenge, a trófeás állomány elfiatalodott, nagyon ' erős, kiugró minőségre kevés az esély, de így is akadhatnak viszonylag könnyű súlyú, ám jó minősítésű, szép példányok például az őzek között is.