2010. augusztus 30. - A mindennapi életben jól ismerjük a rátelepedés jelenségét. Gondoljunk csak a már régen felnőtt fiát túlzottan óvó anyára vagy a munkahelyen minden lében kanál munkatársra, esetleg a főnökre. A biológia, az ökológia, az erdészet tudománya és művelői is jól ismerik ezt a folyamatot, amelyet ők konszociációnak neveznek. Az ökológusok a jelenség természetét, különböző formáit tudományos igényességgel vizsgálják. Vízpartokon, lápokon, erdei közösségek érzékeny rendszerében alakulnak ki a legkönnyebben a nem éppen varázslatos, korántsem meseszerű átváltozások.
Hogyan nyilvánul meg a rátelepedés a természeti környezetben, miért, milyen körülmények között jön létre?
Konszociáció vagy rátelepedés alatt azt a folyamatot értjük, amikor egy ökológiai rendszerben a megváltoztatott kényszerfeltételek, vagyis a megváltoztatott környezeti viszonyok között egy korábban háttérbe szorult csoport eredeti közösségét térölelő terjeszkedése révén eluralja, mi több, egy idő után az eredeti asszociációt akár teljesen le is váltja. (A folyamat szélsőségesen gyors megnyilvánulására mezőgazdasági kultúrákban külön fogalom áll rendelkezésre, amelyet mindenki jól ismer: a gyomosodás.)
A növényzet eredeti nevén szerepel továbbra is a szakmai nevezéktanban, de már az új vezéregyéniség nevével is jellemezhető és azonosítható (pl. gyékény, gyertyán, pántlikafű). Az új vezérnövények nincsenek egyedül, kísérő fajok is kapcsolódnak hozzájuk. A lecserélődés folyamatában az eredeti rendszer kevésbé látványos képviselői még egy ideig kitartanak, de egy idő után náluk is végbemegy a struktúraváltás, megtörténik a beolvadás vagy a felszívódás. Az erőforrások, területi pozíciók elfoglalásának üteme, mértéke és főleg végeredménye bizonyos körülmények hatására olyan totális is lehet, hogy az eredeti közösség egykori létének nyomait, annak maradványait már csak a szakemberek, a társadalmi emlékezet vagy az átalakulást időrendiségében is figyelemmel kísérő érdeklődők ismerik fel, tartják számon!
Talán vegyünk egy kézzelfogható gyakorlati példát a Balaton partjáról, mert mindenki szereti és ismeri a tavat és susogó nádasait. Kis-Balaton, Nagyberek, Keszthely, Szigliget, Sajkod, Fűzfő parti övezetében az öblök nádasait tápanyagfeldúsulás, feliszapolódás, vízáramlási pangás miatt a gyékény uralja el. A buzogány, így biztosan közismertebb ez a vízinövény, kezdetben csak a nádasok peremén jelenik meg, majd a felszakadozó nádas belső területeire is behatol. Végül az eltünedező nádas helyén egyöntetű gyékényállomány alakul ki. Az így létrejövő új közösséget a szakemberek továbbra is nádasnak, nádas közösségnek, pontosabban a nádas gyékény konszociojának nevezik, holott már nincs vagy alig van a területen nád, csak a gyékény az úr.
Hasonló jelenség, ha egy erdőszélen a gyertyános tölgyesből rendszeresen kilopkodják a tölgyet és a gyertyánt tűzifának. Itt a szakszerűtlen vágás miatt történik az átalakulás. A természetes tölgyes erdőben csak csekély arányban jelen lévő gyertyán (ezért nevezik gyertyános tölgyesnek és nem fordítva) a kifűrészelés után hátrahagyott tönkökről, vagyis tőről is jól sarjadva eluralja a tölgyest, miután a tölgy más stratégiával, csak magról szaporodik. A folyamat végletes, szélsőséges kimenetele esetén a csertölgy eltűnik, homogén gyertyános erdő formálódik ki, de az ökológusok, tudván az előzményeket, ismerve az új kényszerfeltételeket, azok hatását, tölgyes gyertyán konszociációnak nevezik a végeredményt, a közösségi emlékezet, az öregek pedig „cseres oldalnak" mondják ezt az egykori tölgyes erdőt.
Új viszonyok közepette, új szereplők válnak uralkodóvá, a korábbi rendszer metamorfózison megy keresztül. Az alsóbb szintek közösségi összetételének változása lassúbb, de óhatatlanul végbemenő folyamat, amit asszimilációs jelenségnek nevez az ökológia.
Vannak, akik erősen érdekeltek az új helyzet létrejöttében, például a méhészek, mert az akác vagy a szolidágó virágzása ingyenerőforrást, természeti szolgáltatást biztosít számukra, ezért ők nagyon is támogatják a váltást, a változást. Mások elfogultság, elkötelezettség, érdektelenség, „gyengén látás" stb. miatt a rátelepedés eredményeként kialakult természetellenes helyzetet úgyszintén elfogadható állapotnak vélik. A felnövekvő generáció (az újszülöttek) számára pedig már ez lesz a természetes közeg. Márkus Ferenc természetvédő, 2008-2010 között az Őrségi Nemzeti Park igazgatója
