2010. szeptember 21. - A TISZAKÜRTI ARBORÉTUMOT 4,2 MILLIÁRD FORINTOS
ÉRTÉKÉVEL JÁSZ-NAGYKUIFSZOLNOK MEGYE MÁSODIK LEGÉRTÉKESEBB KINCSÉNEK
TARTJÁK Jász-Nagykun-Szolnok megye egyik fő látványosságaként tartják nyilván a Tiszakürti Arborétumot. A kert agilis igazgatója nem vádolható azzal, hogy karba tett kézzel várná a látogatókat. Az országban egyedülállóként kalandparkkal csalogatja be az érdeklődőket.
Bármennyire is hihetetlen, de tavaly több mint 14 ezren voltak kíváncsiak egy kis vidéki magyar település, Tiszakürt arborétumára. Pedig a környékbeli Cserkeszőlőn, Martfűn és Tiszaföldváron, valamint a Tisza másik partján lévő Tiszakécskén korszerű, termálvizes strandok várjak a gyógyulni és kikapcsolódni vágyókat. Ritkán találkozhatunk viszont olyan arborétummal, ahol magaslati kötélpálya van kifeszítve, és drótköteles lecsúszásra invitálják a látogatókat. A négy méter magas akadálypálya leküzdése után mintegy ötven méter hosszú drótkötélpályán, csiga segítségével csúszhatnak le a látogatók, majd az íjászattal is ismerkedhetnek.
„Általában elmondható az arborétumokról, hogy eredetileg erdők voltak, amelyekbe aztán a földbirtokos főurak beleálmodták a saját lakhelyüket. Nemesi parkként épült a Tiszakürti Arborétum is az 1850-es években" - idézi fel a kezdeteket Tálas László igazgató, akinek már az édesapja is a park szépítésén dolgozott. A grófi kert alapjául egy olyan birtokrész szolgált, melyen a megközelíthetetlen mocsárnak köszönhetően szinte érintetlen formában megmaradt a Tisza magasabb térszintjének tölgyszil-magaskőris alapú erdőrészlete. A főúr által telepített terület 17 hektár volt, ami mára 60 hektárnyira növekedett. Az őshonos növényanyag mellett külhoni növényeket is telepítettek, hiszen a főurak körében az idő tájt egyfajta versengés alakult ki kertjük ápoltságát és az ültetett növényfajok ritkaságát illetően. Tiszakürtön az 1800-as évek végén amerikai tölgyeket, hársakat, platánokat és különféle fenyőfajokat ültettek, de helyet kaptak az északi félteke különféle vidékeiről származó növények is. A második világháborúban a Tisza ezen folyószakasza átkelési fronttá változott, majd a világégést követően mindent szétloptak belőle. Csak 1962-től kezdték ismét gondozni a területet. Mindenekelőtt az utakat kellett átrajzolni, hogy egyáltalán látogatható legyen az arborétum, hiszen korábban a nemesek igényeinek megfelelően volt kialakítva a park: lovaglásra alkalmas utakkal, ima- és beszélgetőhelyekkel, teniszpályával. Tálas László édesapját, aki ismert szőlő- és gyümölcskertész volt a környéken, ekkor bízták meg a kertészbrigád szervezésével. Rengeteg új növényt is hoztak a parkba, s 1975-től a bővítés gondolata is felmerült. A rendszerváltozásra mintegy 33 hektárral megnövelték a kert területét, és az ősi tölgyek makkjaiból visszatelepítették a hajdan volt tölgyfaerdőt.
Ma legalább 1500 növényfaj található az arborétumban. Különlegesnek tekinthetők a kontinentális jellegű növények, a himalájai, az atlanti cédrusok, ezekből négy-öt faj található. Kuriózumnak számít a 150 éves bíbortölgy, a hármas platán és egy majdnem négyszáz éves kocsányos tölgy. A fejlesztéseket az utóbbi években uniós forrásokból folytatták, mintegy 220 millió forinthoz jutott az arborétum. Megszépült a park környezete is, a látogató-fogadó épület, a kilátó, és több kilométer burkolt úttal gazdagodtak, valamint korszerűsítették a jeltábla-rendszert.
Az arborétumot ma 4,2 milliárd forint összértékével az alföldi megye második legértékesebb kincseként tartják nyilván. Ráadásul ez igazi vagyontárgy, mert minél idősebb a park, annál értékesebb. KÉGL ILDIKÓ
