2005. február 12.
Háromszáz mázsa lédús takarmányt, silókukoricát, cukorrépaszeletet és húsz mázsa morzsolt kukoricái porcióztak szét tegnap az erdészek a Kisalföldi Erdőgazdaság Rt. 6700 hektáros erdőségeinek vadetető helyein.
Az csak tavasszal, jóval az olvadás után derül ki, hogy az idei tél mennyire viselte meg a vadállományt, mennyi őz, szarvas esett áldozatául a nagy hidegnek és még inkább a fagyos napoknak. A Kisalföldi Erdőgazdaság Rt.-nél mindenesetre igyekeztek a lehető legjobb kondícióban tartani az állományt, hogy képesek legyenek átvészelni a telet. Hetente három alkalommal töltötték fel az erdők húsz vadetetőjét. A lédús takarmány, a silókukorica- és a cukorrépaszelet nagy energiatartalma mellett arra is szolgál ilyenkor, hogy víz hiányában folyadékhoz jussanak az állatok. Tegnap az etetők feltöltésében a társaság valamennyi erdésze részt vett. Traktorokkal, terepjárókkal keresték fel az etető helyeket.
Hegedűs Balázs, a társaság ravazdi erdészetének műszaki vezetője elmondta, a korábbi olvadás után a mínusz tizenhét Celsius-fokos hidegben megkérgesedett a hó felülete 2-3 centiméter vastagságban, akár a borotva, úgy vághatja el az őzek és szarvasok lábát. Ezért megjárják traktorral az etetőkhöz vezető utat. A vaddisznóknak a hóra terítettek, az őzeknek, szarvasoknak az emelt etetőkre, hogy ne egyék el egymás elől az eleséget.
A tartós, nagy hideg után annyira szelídek, annyira kezessé voltak az állatok, hogy nem elszaladnak az ember közeledtére, hanem szinte odasereglenék az eleséget szállító járművek közelébe. Ezen a télen öt olyan nap is volt, amikor lovas szánkóval tudták kiszállítania társaság húsz vadetető helyére a szemes kukoricát és a lédús takarmányt. Az erdészek legtöbbje tart lovat, Delhó Zsolt lovas szánját vették a legtöbbször igénybe. Tegnap kora estére a társaság 6700 hektáros területének valamennyi etetőjét, így a törés-tetőit, a feketehegyit és Jánosházán a Macskalik-tetőnél lévő etetőket is megkeresték az erdészek, ezért aztán terített asztalhoz járulhattak az erdő lakói.
F. J.