Mély megdöbbenéssel olvastam Molnár György Vasárnapi vadászok és az állatok című levelét, amely - mint számos hozzászólás, vélemény - a vadászokat istent és embert nem ismerő, vérszomjas fenevadaknak állítja be.
Természetesen az, hogy egy vasárnapi vitaműsorban egy vadász arról beszél, hogy az elkóborolt ebek micsoda veszélyt jelentenek a vadon élő állatokra, Molnár úr szerint csak halandzsa lehet. Az, hogy esetleg szakember nyilatkozik a szakterületét érintő kérdésben, gondolom, T. levélíróban fel sem merül. Szívből kívánom Molnár úrnak, aki saját bevallása szerint „állatbarát", hogy alkalomadtán nézze végig, amint három elkóborolt házikedvenc élve kibelez, majd széttép egy őzsutát (az őz nősténye) és annak két gidáját, aztán horgadjon fel benne a harcos állatvédelem. Esetleg szociográfiai felmérést is végezhetne a Szeged környéki gazdák körében, akiknek kóbor ebek tépték szét birkáikat, a háznál található baromfikat, házőrző kutyákat. Nem biztos, hogy örömmel fogadnák.
Annak szívből örülök, hogy jól képzett és nevelt, jó fizikumú, versenyeztetett staffordhire terrierje - amit nem mellesleg közterületen póráz nélkül sétáltat - nem érte utol a nyulat. De ha esetleg utoléri, Molnár úr vajh' bejelentette volna-e az illetékes vadászati hatóságnak (lévén törvény szerint a vadászatra jogosult felé kártérítési kötelezettséggel tartozik), vagy hazavitte volna és már kész is a vacsora? Mindemellett, Molnár úr kutyáját gondoskodó gazdi és biztos vacsora várja otthon,- a nyulat inkább csak a mozgás és a játék miatt vette üldözőbe (remélem). Egy elkóborolt, háztól elvert, éhező kutyában azonban az életben maradás ösztöne munkál. És, mint tudjuk, az éhség nagy úr.
A vadászat során fel sem merül, hogy esetleg a beteg, satnya őzet lőjék ki, erre nincs is lehetőség: ami a puska elé szalad, bele a söréttel. (M. Gy.)". Tisztelt Molnár Úr! Hallott Ön már vadászati idényekről? Ha nem, akkor hadd szolgáljak némi információval: Magyarországon a vadászható vadfajokat szigorúan szabályzott vadászati idények alatt lehet kilőni, szervezett keretek között, csak az arra engedélyezett fegyvertípussal. Szeretném figyelmébe ajánlani az 1996. évi IV. törvényt a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról (továbbiakban Vtv.), illetőleg a végrehajtásáról szóló 79/2,004. (V. 4.) FVM-rendeletet (továbbiakban Vhr.). Vtv. II. fejezete a vad és élőhelyének védelméről szól, külön kiemelve a vadászatra jogosult vad- és élőhely védelmi feladatait, a vadászati idényeket, a tiltott vadászati módokat.
Tisztelt Molnár Úr! Olvassa el a Vtv. 2.8-30. és 34-39. (Vht. 21: illetve .( 25-27.) szakaszait! Bár tudom, fröcsögni, kóklerekről és kocavadászokról beszélni sokkal egyszerűbb, mint tájékozódni.
Molnár úr néhány kérdést - gondolom költői kérdést, hiszen választ nem vár rá, különben utánanézett volna - intézett az illetékesekhez. Nem mintha illetékesnek érezném magam, de sajnos ismét nem tehetek mást, mint hogy néhány paragrafust citálok a már idézett törvényből. Vtv. VI. fejezete rendelkezik a vadászatról. Említett fejezet 59-65. (Vhr 48-56.) szakaszai rendelkeznek a vadászat személyi feltételeiről. 66. (Vhr. 55-57.) szakaszai a vadászvizsgáról (igen, összetett és bonyolult vizsgát kell tennie annak, aki vadászni szeretne!), 67-68. (Vhr. 58-64.) szakaszai az engedélyezett és tiltott vadászati eszközökről, 69-7Í. (Vhr; 65-75.) szakaszai a vadászat rendjéről.
Zárszóként még egy gondolat: Ön szerint, a bevásárlóközpontokban a frissen fogott hallal mi történik? Egy jól irányzott ütéssel eltörik a nyakszirtet. Gyors és kíméletes. De ha Ön úgy gondolja, vegyen élő halat, majd tegye ki a konyhaasztalra és nézze végig, amíg megfullad. A hal ugyanis kopoltyúval lélegzik, szárazra kerülve nem képes levegőt venni, így oxigénhez sem jut...
VERÓK TAMÁS