2005. február 21.
Kevesen tudják, főképp a fiatalabb korosztály képviselői, hogy a messzi Máramarosban -melynek mesés vadvilága és lakóinak nem kevésbé mesés nyomorúsága Czóbel Minkától Krúdy Gyulán át Sebők Zsigmondig sok írónkat emlékezetes művek alkotására ihlette - ma is élnek magyarok, kisebbségben, többnyire „szórványban", ám akárhogyan is próbáljuk értelmezni, magyarságukat ápolják, büszkék sok évszázados múltjukra és olykor tollat is ragadnak, hogy hagyományaikról, emlékeikről és mai életük folyásáról számot adjanak.
Máramarosi havasok címmel jelent meg az az antológia a némelyeknek mesebelien messzi Máramarosszigeten, mely történeti tanulmányokat, novellákat, tárcákat és verseket egyaránt tartalmaz a helyi historikusok, néprajztudósok és írók-költők tollából.
A máramarosi RMDSZ kiadásában napvilágot látott kötet két történeti tanulmánnyal kezdődik. Sípos István nagybányai kálvinista esperes bemutatja a helyi református egyház múltját és jelenét ismertető monográfiát, különös tekintettel a templomra, melyet többször is átépítettek, de még a XIII. századból való nevezetes freskókat is megőriztek ódon falai, többek között a sárkányölő Szent György lovagot, Alexandriai Szent Katalint és az apokalipszis mennyei Jeruzsálemét ábrázolót. Szilágyi János szatmárnémeti római katolikus esperes a szatmári és máramarosszigeti plébánia viharoktól csöppet sem mentes történetét ismerteti - a helyi főesperességre már 1213-ból való adatok utalnak, s püspökei közt megemlítendő a legendás Márton Áron is. Nagy Lajos királyunktól Mátyáson át a Bethlenekig sokan támogatták a helyi közösségeket, s nem csak rajtuk múlott, hogy a máramarosiaknak - egészen a viharos XX. századig - oly hányatott sors jutott.
Serényi Sprenger Ferenc - aki költőként is szerepel a kötetben - esszét közöl a Huszton is élt Balassi Bálint emlékére, Boros Lajos a modern képzőművészet dilemmáit ismerteti, Béres Márta muzeológus pedig tanulmányban állít emléket a borsai születésű kitűnő botanikusnak, Coman Artúrnak, aki Máramaros páratlan flórájának feltérképezése terén szerzett elévülhetetlen érdemeket. Adatok tíz- és tízezreit gyűjtötte a helyi növényvilágról, azok néprajzi vonatkozásait sem tévesztve szem elől. Leírta a havasok flóráját, a csak itt élő - szigetszerűen fennmaradt - növénycsodákat, nem szólva azokról a virágokról, melyeket ő talált meg és írt le először. Feltérképezte a rengeteg erdők, a havasi rétek, a lápok meg a sziklagyepek flóráját. Kapcsolatot tartott a magyar meg a román akadémiával, továbbá a soproni és a kolozsvári egyetem kutatóival. Barátjával, Boros Ádám professzorral járta be a Szaplonca meg a Visó völgyét és a kies Radnai-havasokat.
Az antológiában olvasható tárcák, versek és novellák - többek között Takács Sándor, Szöllősy Tibor, Fábri Sándor, Jakobovits Miklós és Pop Josif munkái - a máramarosiak mai, csöppet sem irigylésre méltó életébe engedik bepillantani az olvasót.
(Máramarosi havasok, antológia, Echim Kiadó, Máramarossziget, 2004.)
SZEPESI ATTILA