Ember és vadvilág viszonya: fotográfiák ecsettel, fénnyel (Zalai Hírlap)

2011. március. 01. - Egy csepp víz a tóba csobban, a szarvasborjú születése, hóban utat törő vadkan, agancs, mely holtában is szolgál. A vadon elkapott pillanatait megörökítő alkotásokból nyílt kiállítás a minap a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központban.
A március 10-ig látogatható látványos tárlaton az idén 10 éves Zalai Vadász-Alkotók Egyesületének tagjai vonultatják fel fotográfiáikat, festményeiket, intarziáikat, csont- és fafaragványaikat, gobelinjeiket. Sokfélék az alkotások, a téma viszont egy: a megyénket ölelő, ezernyi csodát rejtő rengeteg az erdő.
- Úgy vélem, alkotóink művei bizonyítják a Természet iránti elkötelezettségünket - mondta az egyesület elnöke, Polster Gabriella, aki szakmája (újságíró-fotóriporter) révén, a Nimród vadászati szaklap szerkesztőségében került kapcsolatba a természetfotózással. Legbüszkébb azon a kiállításon is láthat képére, amely egy szarvastehén szülésébe, a kis borjú életének első másodperceibe enged betekinteni. - Egy-egy ilyen pillanat elkapásához nemcsak fotótechnikai felkészültség és a vad életritmusának valamilyen fokú ismerete kell, hanem jó adag szerencse is - magyarázta.
A szarvasborjú születése, Polster Gabriellától egy ellesett pillanat a szerencsén is múlik
Polster Gabriella néhanap nemcsak fotóapparátot, hanem puskát is vesz a kezébe  azt azonban hangsúlyozza, számára a vadászatnál sokkal többet jelent a fotografálás. Ugyanis amikor meghúzza a ravaszt, megszakad a pillanat. Az exponálás után viszont tovább él.
Adorján Péter vendéglátósból lett erdész. Szintén fényképezőgéppel járja a rengeteget, képein egy-egy izgalmas pillanatot igyekszik megragadni: a tócsába zuhanó vízcseppet, a fiókáit etető erdei madarat.
A túlélés esélye varangymódra egy forgalmas úton - Adorján Pétertől
- Előbb csak gyűjtöttem a természet szépségeit megörökítő fényképeket, aztán elkezdtem magam is készíteni ilyeneket - idézte fel a kezdeteket. - A természetfotózás nem úgy működik, mint ahogy azt sokan elképzelik: kimegyek az erdőbe mindenféle óriás optikákkal, és ami mozog, azt rögzítem. Van úgy, hogy egy-egy kép miatt hetekig kijárok ugyanarra a területre, madárfotózásnál beetetem az állatot, leskunyhót építek, ügyelve rá, hogy a madár a lehető legjobb megvilágításba kerüljön, pontosan úgy érjék a fénysugarak, ahogy szeretném. Aki komolyan veszi, az tisztességgel rákészül minden akcióra.
Adorján Péter hangsúlyozta: ő nem híve a természetfotóra építő pénzlehúzó vállalkozásoknak. Amikor a fotós (a digitális gépek megjelenése óta túl sokan hiszik annak magukat, véli) beül az előfűtött lesbe, s halálra fotózza a szinte jelre berepülő sast, ami az eltúlzott beetetés miatt már alig bír a levegőben maradni. Ez a valóság elhazudása - fogalmazott.

Nem az objektív, hanem az ecset Dedinszky Márta munkaeszköze
- Imádom az erdőt járni, a madarakat szeretem fejtegette. Közhelynek hangzik, de nagyon fontos számomra, hogy a természet szépségeit ne csak lássam, hanem láttassam is. Engem ez üdít fel.
Olyan is van, aki nem annyira a szépségében gyönyörködni, hanem alapanyagért megy az erdőbe, mint például a Sormáson élő Marton Lajos csont- és fafaragó népi iparművész.
- Fában gazdag a megyénk, ezért szerencsés helyzetben vagyok, itt nagyon könnyű azokat a fafajokat megtalálni, amikből a pásztoremberek is előszeretettel faragtak meg különféle eszközöket - váltottunk szót a vitrinnél, ami a szebbnél szebb fából faragott dobozkákat, tálkát, és szaruból készült sótartót, lőportartót rejti. - A galagonya az egyik legjobban faragható és használható fás szárú növény, príma kanalak, tányérok készíthetők belőle. A somot pásztorbothoz, a vadszilvát pedig poharak faragásához használták. Nagy érték az elhullajtott szarvasagancs is szép dolgok születhetnek belőle.

Tiltakoznak, ez nem oktalan mészárlás
A vadászat az ember és természet viszonyának legősibb formája. A Zalai Vadász-Alkotók Egyesülete olyan képzőművészeket igyekszik összefogni, akik alkotásaikban ezt, illetve a természet szépségeit jelenítik meg szól az ismertető a kiállításra invitáló meghívón, megfogalmazva a szerveződés ars poeticáját. Az alkotók fontosnak tartják, hogy előremozdítsák a vadászat helyes megítélését, hisz az a közhiedelemmel ellentétben nem az oktalan, embertelen mészárlásról szól. Horváth-Balogh Attila
(Kiállítók: Adorján Péter, Bodai György, Jakabfi Ferenc, Jakabfi Tamás, Polster Gabriella, Szakács László természetfotósok, Dedinszky Márta, Marics Attila, Rékasi Csaba, Seres Erzsébet festőművészek, Keszthelyi Jenő intarziaművész, Marton Lajos csont- és fafaragó népi iparművész, Surányi Gabriella gobelinművész.)