2011. március. 13. - Az Arborétumok országszerte című kötet szerint
évszázadok óta randevúk, szerelmek, civódások, viták, veszekedések,
üzleti megbeszélések és alkuk tanúja a letenyei kastélyparkban álló
platán, mely tavaly az Év fája lett Magyarországon, idén pedig az
Európai Év Fája megtisztelő címért szállt versenybe. A több száz éves fa alig egy év leforgása alatt ország-világ előtt ismertté tette a határ menti várost.
Letenye a XVIII. századtól a Szapáry grófok egyik uradalmi központja volt. Ők építették a kastélyt is, mely valaha egy hatalmas park közepén állt. A kastély később az Andrássy család tulajdonába került, s manapság a város művelődési házaként funkciónál. A kastély parkjából 5,6 hektár maradt meg, változatos, mintegy száz fát és cserjét számláló fajösszetétele miatt most is jelentős értékkel bír. Kiemelkedő kincse a város jelképévé vált, 615 cm körméretű, 20 méter magas platán, melynek koronaátmérője a 36 métert is meghaladja.
- Az elmúlt századokban grófok és nemesek lopták itt az első csókot, cselédek várták a a hódolóikat, manapság pedig a tinédzserek MP3 és MP4 lejátszóval, laptoppal és mobiltelefonnal ülnek le a fa alatti padokra egy-egy találkozás alkalmával - vélekedett a 67 esztendős Timár József, aki a nejével, Margittal együtt aktívan éli mindennapjait, tagja a Letenyéért Közéleti Egyesületnek, és szívesen sétál a kastélyparkban. - Mikor a Tolna megyei Pincehelyről származó feleségemet 46 éve először hoztam Letenyére, az első utunk ide vezetett.
Bronzérmes lett az internetes voksolás alapján a letenyei platán.
- Nagyokat táncoltunk ennél a fánál, május 1-jén és augusztus 20-án is mindig itt mulattunk - vette át a szót a felesége. - Minden vendégünket elhozzuk ide, büszkén mutatva a platánt és a mellette lévő, Makovecz-műhely tervezte könyvtárat, s gyakran készítünk itt képeket, ezzel az impozáns háttérrel. Idővel lett 3 gyermekünk és 9 unokánk, mindannyian kedvelik ezt a fát, s reméljük, a pici dédunokánk is büszke lesz rá.
- Sok letenyeihez hasonlóan nekem is a gyerek- és legénykoromat idézi ez a fa, mely számos romantikus történetet tudna mesélni - folytatta József. - Versek, novellák, szerelmes levelek és festmények ihletője ez a terebélyes platán, pletykás lányok és asszonyok titkainak kihallgatója, esküvői fotózások és városi ünnepségek háttere.
Ott fotóztatta magát egy ifjú pár, Kelemen Vivien és László Péter, akik nemrég mondták ki a boldogító igent, s akiknek magától értetődő volt, hogy a platánnál örökítse meg őket a fényképész.
A kórustalálkozók népdalait ugyanolyan szótlanul hallgatta a fa, miként tűrte szelíden a rock fesztiválok hangzavarát. Régen bálokat is tartottak az árnyékában, mára ez megszűnt, éppen az egészsége védelmében. A sokat megélt matuzsálem rászolgált már egy kis törődésre, ápolásra, hiszen a sebei, melyeket az idő és a felelőtlen emberek ejtettek rajta, a vidáman játszó gyerekek és az ott pihenő nyugdíjasok számára is láthatóak.
A kastélypark éke, a helyi közösség életében központi szerepet betöltő csodálatos platán az őt jelölő Letenyéért Közéleti Egyesület mozgósító munkájának eredményeként lett 2010-ben az Év Fája hazánkban.
- A hazai siker kapcsán döntöttük el, hogy benevezzük a platánt az európai versenyre is - mondta Ráczné Lánczok Zsuzsanna, az egyesület elnöke, akitől hallhattuk: büszkeségük négy versenytársával, egy cseh és egy szlovák tölggyel, egy romániai hárssal, és egy bulgáriai platánnal küzdött az európai címért. - A győztes a román fa lett, melyre az interneten legtöbben, 23.312-en voksoltak, úgy, hogy minden élő e-mail címről csak egy alkalommal lehetett szavazni, február 8-ától március 6-áig. A link a város honlapján és a Zalai Hírlap internetes portálján keresztül is elérhető volt, a személyes ismerőseinken túl több hazai önkormányzatnak és oktatási-kulturális intézménynek is elküldtük, s persze különböző közösségi oldalakra is feltettük. Legnagyobb igyekezetünk ellenére is csak 8.836-szor kattintottak a fánkra, ami a magyarországi szavazáson 4346-tal nyert. Titkon azt reméltük, hogy a hajrában megelőzhetjük a román és a bolgár fát, de úgy látszik, hogy hazánkban mégsem akarták annyian a sikert, amely Letenyének, Zala megyének és Magyarországnak is hírnevet hozhatott volna.
Noha érthető a letenyeiek morgolódása, azért még sincs okuk elkeseredésre, hiszen dobogósok lettek egy európai versenyben. Ez pedig olyan siker, amit érdemes lenne meglovagolni, hiszen ki tudja, mikor lesz ismét olyan attrakciója a városnak, melyre Európa, sőt: világszerte felfigyelnek... Kelemen Valéria
