2005. március 7.
Az újonnan csatlakozó országok méhészei védekeznek az olcsó, ám kevésbé jó minőségű külföldi méz ellenA baj alapvetően nem csupán az olcsó, ugyanakkor híg és magas víztartalmú külföldi méz uniós jelenlétében keresendő. A fő probléma, hogy ezt a nagy forgalmazók a jó minőségű, hírneves magyar vagy más EU-országbeli mézzel vegyítik, s az uniós jogszabályi kiskapukat kihasználva – ráadásul a fogyasztókat is megtévesztve – minőségi termékként értékesítik. Magától értetődő az óriási árkülönbség a két minőség között, busás haszonhoz juttatva a forgalmazót, miközben a valóban jó minőségű mézet pergető európai méhészek versenyhátrányba kerülnek, majd rövid időn belül padlóra kényszerülnek.
Az egyik ilyen „kiskapu” az uniós jogszabályokban az ún. filterezett méz, amely egyes termelők megfogalmazása szerint „ideális táptalaja a méz pancsolásának”. A filterezett, azaz minden hasznos anyagtól, virágportól is kitisztított masszának ugyanis semmi köze a valódi mézhez. Deklarálja ezt az Európai Bizottság 2001/110/Ek-es rendeletének 6. bekezdése is, ám a rendelet további bekezdései már jóval árnyaltabban fogalmaznak, amit a forgalmazók ügyesen kihasználtak. Éppen ezeknek a ködös megfogalmazásoknak a rendeletből történő kihagyását kérték, követelték Brüsszelben a demonstrációjukat a napokban felfüggesztő magyar méhészek.
Agrárszakértők kiszámították: a filterezett alapanyag kilóját – a dollár romló árfolyamának köszönhetően is – jelenleg mintegy 0,95 dollárért kínálják a világpiacon. Az uniós méhészek ilyen alacsony árral képtelenek versenyezni. Ez ugyanis – az EU jelenlegi támogatási rendszerét figyelembe véve – arra kényszerítené őket, hogy évente átlagosan méhcsaládonként 80 kg mézet termeljenek ki, szemben a jelenlegi hússzal – figyelmeztet Jókai Tibor zselizi méhészszakértő. „Ilyen mézmennyiségek a közép-európai országokban csak rekordévekben érhetők el” – figyelmeztet a szakértő, hozzátéve, hogy a probléma ennél fogva egyformán sújtja a magyar, a szlovák, a lengyel, az osztrák, a német, a francia vagy akár a portugál méhészeket.
Úgy tűnik, az illetékes brüsszeli szervek is végre felmérték a probléma súlyosságát. A COPA-COGECA szervezet mézmunkacsoportjának tagjai, valamint az agrárfőbiztosság mézreferensei ugyanis ígéretet tettek arra, hogy a 110/2001-es mézrendelethez áprilisig végrehajtási utasítást is kiadnak. Ebben pedig figyelembe veszik a demonstráló méhészek kérését. Január elején az EU parlamentje már határozatot hozott a méhészet azonnali támogatására irányuló intézkedésekről. A képviselők mindenek előtt egy „megporzási prémium” bevezetését tartották szükségesnek, amelyet az EU költségvetéséből minden fő- és mellékfoglalkozású méhésznek, azaz kis- és nagytermelőknek egyaránt megadnának. Ennek az összegnek legalább az átteleltetés költségeit kellene fedeznie.
Az uniós szervek nem tudják kitiltani a külföldi mézet az uniós piacról, amíg az megfelel az uniós normáknak. De nem is ez volt a demonstráló méhészek célja, hanem a fogyasztók megtévesztésére irányuló magatartás és gyakorlat megszüntetése. Elvégre döntse el a fogyasztó, milyen mézet akar enni. Ha minőségit, akkor az egyforma versenyfeltételeket meg kell teremteni.
A méhészkedésnek azonban más vetülete is van, amit a közvélemény kevésbé ismer. Az EU-ban jelenleg 435.000-en méhészkednek; ebből 13 ezren hivatásszerűen. A gyenge jövedelmezőség, a harmadik országok versenye miatt az igen nagy ökológiai és gazdasági jelentőségű méhészet hanyatlik. Viszont nélküle az EU-ban 20 ezer növényfajt fenyegetne a kihalás veszélye. A méhek megporzó tevékenysége a mezőgazdaságnak harmincszor-ötvenszer nagyobb hasznot hajt, mint a méztermelés! (gyor, f)