2011. május 23. - Míg a környező országok védett erdeiben nincs
tarvágás, nálunk lehet. Szakemberek gazdálkodástól mentes övezetek
kialakítását sürgetik a nemzeti parkokban. Itt az idő, hogy a kormány elgördítse az akadályokat a nemzeti parkok övezeteinek kialakítása útjából, és támogassa védett területeken a folyamatos erdőborítás fenntartását – mondta Figeczky Gábor, a WWF ( a világ egyik legnagyobb természetvédelmi szervezete ) hazai képviselője.
Hozzátette: a gazdasági szempontból nélkülözhetetlen faanyagtermelés mellett erdeink egy részét fontos természetes állapotban megőrizni, hogy állatfajai is megmaradhassanak. Ehhez azonban a védett területeken ki kell jelölni a natúrzónákat, s ott felhagyni minden gazdasági tevékenységgel.
Különösen a természetvédelmi szempontból legértékesebb, védett erdeinkben fontos, hogy kíméletesebb gazdálkodási módokra – elsősorban a szálalásra - álljanak át, az erdők néhány százalékában pedig szüntessék meg a fakitermelést. Jelenleg ugyanis védett erdeinkben is jellemző a vágásos erdőgazdálkodás, noha sok madarunk – az énekesmadaraktól a harkályokon, baglyokon át a fekete gólyáig – csak idős, háborítatlan erdőkben tud megfelelő költő- és táplálkozóhelyre találni. Denevérfajaink veszélyeztetettsége éppúgy az idős erdők hiányára vezethető vissza, ahogy a hiúzok eltűnése is.
Somogyban mi a helyzet? – kérdeztük a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságát, amely 7300 hektár erdőterület vagyonkezelője.
Elmondták: eddig leginkább a hozzájuk került faültetvény jellegű állományokban (akácosok, fenyvesek, nemesnyárasok) dolgoztak, igyekeztek átalakítani azokat őshonos fafajú erdőkké. Az utóbbi években azonban már természetszerű erdeikben is munkálkodnak, igyekeznek azokat szálalóvágásos gazdálkodásra alkalmassá tenni, a folyamatos erdőborítást megvalósítani. (A vágásos gazdálkodási formáknál általában egyszerre, vagy rövid idő alatt termelnek le egy erdőrészlet, amit nagy valószínűséggel talajerózió követ, a faállományt nem a területhez kötődő mesterségesen nevelt csemetével újítják fel. Ezzel szemben a szálalásos erdőgazdálkodás során a vegyes korú erdőből évről-évre mindig csak néhány fát vágnak ki, így az erdő képe hosszú távon változatlan marad. Nem keletkeznek hatalmas tájsebek, nem csökken a termőtalaj.) Az igazgatóság egyébként minden lehetséges módon – előadás, tájékoztató tábla – propagálja a vágásos szemléletű gazdálkodás fenntarthatatlanságát, szemben a folyamatos erdőborításra törekvő erdőgazdálkodással. Erre legjobb példa a Kaposvár melletti Töröcskei-erdőben kialakított Fekete Harkály Tanösvény, ahol interaktív módon ismertetik meg a kirándulókkal az ott folytatott, kíméletes erdőgazdálkodását.
Meggyőzik az erdőjárókat!
A falopás, valamint a védett erdőkben folytatott, engedély nélküli tevékenységek ( biciklizés, lovaglás) esetenként komoly károkat okoznak a DDNP igazgatóságának, ahogy az illegális hulladék lerakókkal is meggyűlik a bajuk. Tanösvényeik mentén nem szoktak szemétgyűjtőket kihelyezni, inkább felhívják a látogatók figyelmét a kukák ürítésének nehézségeire, költségességére, tulajdonképpen a feleslegességükre. Megpróbálják meggyőzni őket, hogy a kiürült üveg meg szalvéta a hátizsákba belefér, és a települési, könnyen megközelíthető gyűjtőhelyen (esetleg otthon) is elhelyezhető. Varga Andrea
