2011. június 11. - Mielőbb el kell készíteni a nemzeti vadgazdálkodási
programot, és át kell alakítani a hazai trófeabírálati rendszert is Nehéz időszakot zártak le az elmúlt évi, nemrég véget érő szezonnal a vadásztársaságok, vadgazdálkodók. A szélsőséges időjárás, az árvíz és a belvíz az apróvadállomány szaporulatát szinte teljesen kipusztította, a ragadozók pedig a megmaradt törzsállományban okoztak hatalmas károkat. A nagyvadaknál a kapitális trófeákat viselő állatok száma évről évre csökken: a társaságok ugyanis rákényszerültek a kilövetésükre. Sőt már az ígéretes, középkorú egyedek is terítékre kerülnek. „A vadászat és a vadgazdálkodás helyzete a múlt esztendőben tovább romlott” – mondta lapunknak Pechtol János. Az Országos Magyar Vadászati Védegylet ügyvezető elnöke kiemelte: az apróvadaknál a törzsállományban és a szaporulatban is hatalmas mértékű volt a csökkenés a természeti csapások, az ár- és belvíz, valamint a ragadozók kártétele miatt. A rengeteg csapadék következtében a rágcsálók szinte teljesen kipusztultak, ezért a ragadozó madarak és emlősök az eddigieknél nagyobb mértékben ritkították az apróvadat. A helyzet súlyosságát alátámasztja, hogy Békés és Szolnok megye korábban az ország apróvadterítékének a felét adta ötszázezer darabbal, most pedig e két megyében a fácán és a nyúl terítéke mindössze 150 ezer darab. A társaságok időben észbe kaptak, s korlátozták magukat, számos helyen már tavaly decemberben leállították a vadászatokat. „Nem hagyhatjuk, hogy az ágazat helyzete tovább romoljon, ezért mielőbb el kell készíteni a Nemzeti vadgazdálkodási programot, amely konkrétan megfogalmazza a feladatokat egy-egy vadászható faj esetében, de a természeti egyensúly fenntartása érdekében a védett fajokkal való gazdálkodást is felül kell vizsgálni” – mondta lapunknak Pechtol János.
A szakember aláhúzta: a nagyvadaknál jobb a helyzet, hiszen a természeti csapások nem befolyásolták jelentősen az állomány darabszámát. Problémát jelent viszont, hogy úgy a szarvasnál, mint az őznél, az állomány elfiatalodott. Már Somogy, Zala, Tolna és Baranya megye sem tudja úgy ontani az aranyérmes trófeákat, mint korábban. Az elnök rámutatott, a társaságoknak a nagyvadgazdálkodás terén is önkorlátozást kell gyakorolni, s a kiváló egyedeket hagyni kell megöregedni. A szakember üdvözli, hogy a vidékfejlesztési tárcánál a trófeabírálati rendszer felülvizsgálatát tervezik. Ugyanis korábban az idő előtti kilövéseket vadászati korlátozással és pénzbüntetéssel szankcionálták. A jelenlegi rendszer felülvizsgálata és megváltoztatása a nagyvadak minőségi javítása érdekében indokolt.
Pechtol János rámutatott, a vadhús alacsony felvásárlási árai miatt minimális volt a profit. A társaságoktól öt-hat vadkereskedő cég vásárolja fel a vadhúst igen alacsony árakon. Egy kilogramm első osztályú vaddisznóért például az elmúlt szezonban nettó 250-300 forintot fizettek, míg a szarvasért 450-500, az őzért 700-750 forintot. Ezzel szemben a boltokban ezer forint alatt szinte alig kapni vadhúst, sőt egy kilogramm vaddisznó- vagy őzcombért, illetve őz- vagy szarvasgerincért három-, öt-, hétezer forintot is elkérnek. Pechtol János úgy látja, a vadásztársaságok helyzetén nagyban segíthet a napokban megjelent szakminisztériumi rendelet, amely – a jogszabályban rögzített feltételek mellett – a vadgazdálkodóknak is lehetővé teszi a vadhús közvetlen értékesítését. Így a magyar lakosság is elfogadható áron juthat hozzá kiváló minőségű vadhúshoz. Csákó Attila
