2011. augusztus 4. - A vad táplálkozni, a termelő vetni és aratni, a vadász pedig gazdálkodni szeretne Évente jóval több mint egymilliárd forintra rúg országosan a vadászható vadfajok okozta károk összege. A lapunknak nyilatkozó szakértők szerint ez a jövőben tovább nőhet, s emiatt számos vadászatra jogosult kerülhet a tönk szélére. A hatályos törvény alapján ugyanis a kárfelelősség elsősorban őket terheli; kármegosztásra pedig akkor van mód, ha a földtulajdonos mulasztott vagy szándékosan idézte elő a veszélyhelyzetet.
A tájat mintha gránátok szaggatták volna: gödrök, kifordult gyökerek, árván feketéllő rögök szerteszéjjel. A pusztítás azonban nem ellenséges tüzérség műve most, az erdő fáit sem puskalövés vagy repeszek csonkították meg. A vidéket járva hamar megértjük, mit jelent az, amikor a természet önmagán tesz erőszakot. A vadnak persze vonulni, enni, szaporodni kell, ám amióta az ember feltörte, művelés alá vonta a földeket, időről időre kényszerűen szembesül az előbb idézett képekkel, s olyankor legszívesebben fittyet hányna az efféle törvényszerűségekre.
A hazai mező- és erdőgazdaságoknak évente másfél milliárd forintnyi kára származik abból, hogy szarvas, őz, muflon, nyúl és más vadászható vadfajok beleesznek, megtúrják, letapodják azt, amit éppen termelnek. Ezt az amúgy egyre növekvő kárt valakinek meg kell térítenie; az 1996. évi LV. törvény V. fejezete alapvetően a vadászatra jogosult felelősségét állapítja meg a földtulajdonossal szemben. A védekezés ugyanakkor közös érdek és feladat - hangsúlyozták beszélgetőtársaim, elismerve azt is, hogy az ésszerű együttműködés ennek ellenére olykor elmarad.
Mindezek után erdészeti, vadászati, mezőgazdasági szervezetek képviselői kalauzolnak el minket az időnként visszaélésektől sem mentes vadkárrendezés világába.
Ami a vadat illeti...
Szögezzük le jó előre: károkozás mindig volt és mindig is lesz, hiszen a vadat az ösztönei hajtják; nyugalmat, táplálékot keres, s eközben nagy területeket jár be - közölte Bodnár Imre. A Somogy Megyei Vadászok Szövetségének elnöke anélkül, hogy bárkit kárhoztatna, figyelmeztetett: az ember utakat, házakat épít, földeket von művelés alá, beavatkozik a természetbe, s ennek szükségszerű következménye lehet a megdézsmált kukorica épp úgy mint a kellemetlen ütközés egy autó elé szaladt rókával.
Ezt a vadkárbecslő Kása Róbert sem vitatta, de szerinte az igazsághoz tartozik, hogy hazánkban a legtöbb helyen túlszaporodott a nagyvadállomány. Egyebek mellett erről beszélt nekünk a Magosz alelnöke is. Domján Gergely szerint azonban nem lehet kizárólag a vadászatra jogosultakat felelőssé tenni azért, hogy túl sok van szarvasból, vaddisznóból, helyenként még nyúlból is. - Amerre megfordultam, az a tapasztalat, hogy a tavalyi és az idei esztendő egyaránt kedvezett a szaporulatnak - mondta a gazdák érdekképviselője.
Domján, aki a Bács-Kiskun megyei Magosz vezetőjeként nemrég a helyi vadászkamarával együttműködési megállapodást kötött, azt vallja, hogy az önkormányzatoknak és telektulajdonosoknak mindent meg kéne tenniük a kármegelőzést szolgáló vadászat elősegítéséért. Ehhez egyebek mellett lőszerár-támogatást, a helyenként járhatatlan utak kijavítását szorgalmazta lapunk kérdésére.
- Nem lehet azonban mindenütt terítékre hozni a rossz helyre tévedt vadat; amelyik belterületre, zártkertbe jár, azt be kell fogni, el kell onnan szállítani, ami nem olcsó mulatság - emlékeztetett az Országos Erdészeti Egyesület vadgazdálkodási szakosztályának titkára. Guzsik Alfréd felhívta a figyelmet arra, hogy a hatályos törvénnyel akad némi gond: - A fővárost számos vadászterület veszi körül. A jogszabály szerint a kárfelelősség azt terheli, akinek a területéről a vad kivált, illetve akinek a területén keresztül a károkozás helyére jutott. Budapest esetében az előbb említett okból szinte lehetetlen megállapítani, kinek kellene fizetnie - mondta.
A titkár egy másik problémára is rámutatott: a törvény nem tesz különbséget a vad otthonát jelentő és a művelés alá vont erdő között. Ennek azért lenne jelentősége, mert a gazdaságok tevékenységét szakhatóság ellenőrzi, s ha a faállomány károsodottsága meghalad bizonyos százalékot, akkor az kemény büntetést von maga után, ami mellett még a vadkár összegét is meg kell fizetni.
...és ami az embert
- Minden káreset alkalmanként milliós kiadást jelenthet a jogosultaknak, s ezek az összegek a növekvő terményárak miatt egyre magasabbak lesznek - állapították meg szakértőink. Erdész, vadász, kárbecslő és termelő egyetértettek abban is, hogy ha ez így megy tovább, számos vadásztársaság mehet majd tönkre. Utaltak rá, hogy a vadászati törvény szövege szerint - alapesetben - a földtulajdonos csupán az őt ért kár öt százalékát köteles elviselni. Ez azonban nincs kőbe vésve, kármegosztásra is van lehetőség.
- A termelő sem ülhet ölbe tett kézzel. Bár a törvény szerint elsősorban a jogosult feladata az, hogy a kármegelőzésről gondoskodjék, tőle is elvárt, hogy legyen együttműködő, földjét a megfelelő technológiával művelje, vagy ha új földet vet be, azt kerítse körbe, de legalább értesítse a vadászatra jogosultat tervéről, hiszen az évek alatt, amíg a kérdéses terület parlagon hevert, odaszokhatott a vad, és később is oda fog menni - fejtegette Bodnár, majd hozzátette: a kár megfizetése persze így sem zárható ki, csökkenteni viszont lehet annak összegét - feltéve, hogy bizonyítani tudjuk a másik fél hibáját, mulasztását.
Kása Róbert ráerősített erre: „A megelőzés mindkét fél kötelessége." Ennek ellenére sokan vélik úgy, a vetéssel már elvégezték a munka rájuk eső részét. - De a jogosultak között is akadnak, akik saját érdekük ellenére nem keresik az együttműködést - fűzte hozzá a vadkárszakértő. Mint elmondta, az ilyen rossz szomszédi viszony eredménye majdnem mindig kár, a felek pedig vagy a bíróság előtt, vagy egy közigazgatási eljárásban találják magukat. A vadkárszakértőt mindkét esetben kirendeltetik, de az eljárásban megszabott határidők miatt a káreset bekövetkezte után több hét is eltelhet, mire kiér az adott területre. Ennyi idő alatt sok minden változhat a helyszínen, de Kása Róbert szerint általában még akkor is rekonstruálhatók a történtek.
A lapunknak nyilatkozó érintettek, szakértők úgy vélték, minden eljárásnál jobb a békesség és a közösen megszervezett védekezés. A Magosz alelnöke pedig külön elítélte azokat a visszaéléseket, amelyekre Kása, Róbert, Guzsik Alfréd és Bodnár Imre is felhívta a figyelmet. Ezek szerint ugyanis egyes termelők a vadkárban könnyű pénzkereseti lehetőséget látnak, s akár tenni is hajlandók azért, hogy földjüket letapossák, föltúrják, leegyék. A vadkárszakértők egyébként az ilyen esetek kiszűrése is hivatottak, ezért is fontos, hogy mielőbb megvizsgálják a helyszínt.
Aurea mediocritas
A hatályos törvény hibái ellenére sem igazságtalan; aki mulaszt, az fizet - összegezte benyomását Domján Gergely. A Bács-Kiskun megyei Magosz-elnök szerint ezért is a leghelyesebb, ha mindenki, termelő és vadászatra jogosult is az arany középutat keresi. Úgy vélte: a feleknek le kell ülni, meg kell beszélni a teendőket, mert csak ez vezet eredményre.
Mivel a vad a magyar állam tulajdona, ezért segíteni is kellene az érintetteket, például azzal, hogy pályázatokat írnak ki villanypásztor telepítésére. Ezek a berendezések ugyanis nem olcsók, de hatásosak, ráadásul megfelelő felügyelet és karbantartás mellett hosszú évekig nem igényelnek újabb jelentős anyagi ráfordítást – tette hozzá.
Guzsik Alfréd azt is fontosnak tartotta, hogy a jogosult ne legyen rest például beszerezni a vadriasztó szereket, aztán végigjárni a tulajdonosokat, kiosztani nekik, és a lelkükre kötni, hogy használják azokat. - Ha ennek ellenére a gazda nem kíván élni a felkínált lehetőséggel, így hivatkozhatunk arra, hogy mi megpróbáltuk, ellenkező esetben viszont nem marad más, fizetni kell – mondta.
Vannak, akik arra panaszkodnak, hogy túlszaporodott a vadállomány, de attól, hogy beszélünk róla, még nem lesz kevesebb az országban. Ezt az állapotot egyelőre el kell fogadni, együtt kell élni vele, és segíteni kell egymást akarok minimalizálásában - közölte a szövetség elnöke.
Bodnár Imre és a kárszakértő Kása Róbert is hangsúlyozta: a vad meg nem engedett távol tartása (mérgezés, tiltott éjszakai vadászat stb.) mellet számtalan technikai eszköz, kémiai riasztószer, biológiai módszer (olyan növényt ültetünk a tábla köré, ami taszítja a vadat) áll a felek rendelkezésére. Az őrzés megszervezése is hatásos lehet. Ám, mint megjegyezték, a siker kulcsa ezekben az estekben is a vadászatra jogosultak és a földtulajdonosok együttműködése. Nagy Áron
