2011. augusztus 19. - Egy közeli dolomitbányából, Szőcről szállítottak
anyagot Kolontárra a helyreállításhoz közvetlenül a tragédia után, ám
információnk szerint ezt követően egy jóval távolabbi lelőhelyről, a
Pápa melletti Ugodról hozták a kármentesítéshez szükséges murvát. Ezt a bányát a Dolomit 2002 Kft. bérli, melynek tulajdonosa Simicska József – ő egyben ügyvezető igazgató is – és Simicska Tibor. (Ők az ügyvezető korábbi nyilatkozata szerint távoli rokonai a Fidesz gazdasági hátországában meghatározó szerepet játszó Simicska Lajosnak, ám a rokonsági fok nem meghatározható.)
Sem az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, sem a helyreállítást irányító Vidékfejlesztési Minisztérium nem volt hajlandó sem cáfolni, sem megerősíteni ezt az információt, nem sikerült megtudni, hogy miért nem közeli lelőhelyet kerestek.
Bakondi György főigazgató és Fazekas Sándor miniszter nem vállalkozott az adatközlésre, mindkettő a fővállalkozókhoz irányított az információért, ők azonban a sokmilliárdos megbízás mellé nem kaptak önálló nyilatkozattételi jogot. Nem adták ki azoknak a cégeknek a teljes névsorát, akik – így vagy úgy – részt vettek a vörösiszap-katasztrófa utáni állami felügyelettel levezényelt sokmilliárdos kárelhárításban.
A költségeket a károkozó Mal Zrt. „göngyölten” fizeti, de persze aligha tudja megtéríteni az állam által a két védőgátra, a lakóparkra, az új utakra tízmilliárdos nagyságrendben fordított összegeket.
A „pingpong” az állami szervek, valamint a maguk helyett megjelölt cégek és az újságíró között másfél hónapja folyik. Lapunk ez alatt mintegy hatvan levelet, nem kevesebb telefont váltott az illetékesekkel, hogy egy birtokába jutott információt cáfoltasson vagy megerősíttessen – mindeddig hiába. Körkörös az egymásra mutogatás adatszolgáltatás helyett. Valóban belépett-e a szállítók közé a Simicska testvérek cége? Egyáltalán: kik az alvállalkozók?
A Veszprém megyei bányakapitány nem tud segíteni, a katasztrófahelyzetben a védelmi bizottság döntött, nem kellett a szokásos hivatali utat járni. Azt azért megjegyzi, hogy szerinte nincs sokkal messzebb a vörösiszap-katasztrófa sújtotta területtől a dióspusztai bánya, mint a szőci.
Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság kérdéseinkre az alábbiakat válaszolta: „Az anyaglelőhelyek kérdésköre nem a katasztrófavédelemhez tartozik! A kivitelező cég saját hatáskörében dönt arról, hogy mely anyaglelőhelyről szállít be, illetve mely alvállalkozókkal dolgozik együtt. Így továbbra is azt tudjuk tanácsolni, hogy keresse a kivitelező cégeket, a Mecsekérc Zrt.-t a külterületek kármentesítésével kapcsolatos munkálatokban, a lakópark kapcsán pedig a VeszprémBer Zrt.-t.”
Az állami Mecsekérc Zrt.-nek nincs nyilatkozattételi joga, így csak a vele kármentesítésre szerződött Vidékfejlesztési Minisztérium Kolontár ügyében felelős miniszteri biztosával, Szabó Csabával egyeztetett összefoglalót küldte el. Az alvállalkozókra irányuló kérdésünket érdemi válasz helyett ennyivel intézte el: „Az egyéb alvállalkozók bevonására rendkívül kevés idő állt rendelkezésre”.
A válaszból annyi azért kiderül, hogy a gátszakadás okozta környezeti károk elhárítására hirdetmény közzététele nélküli meghívásos közbeszerzési eljárást írtak ki, az ez alapján a vidékfejlesztési tárca és a Mecsekérc Zrt. között született szerződés eddig 98 százalékban valósult meg, mintegy 8,15 milliárd forint értékben. Ebből több mint 5 milliárd forintot a tárca már kifizetett.
A szerződést várhatóan 2011 decemberéig meghosszabbítják „objektív okok miatt (a katasztrófavédelem nem tudta megfelelő mennyiségben fogadni a szennyezett anyagokat)”. A Mecsekérc többmilliárdos értékben („a szerződés értékének 25 százalékát meghaladó mértékben”) két alvállalkozó magáncéget, a Pentavia Kft.-t és a Kemút Trans Kft.-t jelölte meg az ajánlatában.
A Mecsekérc honlapjára föltett közérdekű adatokból úgy tűnik, hogy a Mecsekérc a 8 milliárd forint közel 90 százalékát adja át alvállalkozóinak, ami jóval több, mint amennyit az ajánlatában megjelölt „25 százalék feletti” meghatározás sejtet. Az állami cég haszna tehát a legkisebb.
Az egyik alvállalkozó cég, a Pentavia Kft. és vezetője, Nagy Zoltán nem válaszolt megkeresésünkre, amelyben alvállalkozói listáját kértük cégnevek, teljesítések, összegek megjelölésével. (Nagy Zoltán neve a közelmúltban a Népszabadságban Simicska Lajos és Nyerges Zsolt svájci bejegyzésű cége kapcsán merült fel, amelyik ugyanarra a címre van bejegyezve Svájcban, mint a Nagy Zoltán tulajdonába került Pentavia Kft. novemberig volt tulajdonosa, a Green Venture Invest AG. (Simicska és Nyerges svájci bázisa és különös ügyei – Népszabadság 2011. augusztus 8.). A szolnoki Nagy Zoltán novemberben ettől a cégtől vette át a tulajdonosi jogokat – talán nem függetlenül a vörösiszap-katasztrófa kárelhárításában való részvételtől. A katasztrófa október 4-én következett be.
Érdemes emlékeztetni arra, hogy a Fidesz vezetői ez időben éppen offshore vállalkozások elleni harcot hirdettek, ezért visszás lehetett volna a Vidékfejlesztési Minisztérium szerződött partnereként egy külföldön adózó társaság.
A szóban forgó, Pápa-közeli bányát a Simicska testvérek tulajdonában lévő Dolomit 2002. Kft. bérli az állami tulajdonban lévő Bakonyerdő Zrt.-től. A Bakonyerdő Zrt. négy hete továbbította kérdéseinket Simicska Józsefnek, a Dolomit 2002. Kft. tulajdonos-ügyvezetőjének, aki közvetlenül munkatársunktól is megkapta a kérdéseket, ám a Magyaralmáson élő ügyvezető azzal tért ki a válasz elől, hogy ő a Bakonyerdő Zrt. helyett nem felelhet. (Mintha nem a Bakonyerdő Zrt. kezdeményezte volna, hogy a Dolomit 2002. Kft. válaszoljon.)
A budapesti Nyár utcában székelő cég honlapján a referenciák közt szerepel a Dunaújvárosi Vasmű számára szállított dolomitliszt is, ám azt nem tudni, van-e köze a Dolomit 2002 Kft.-nek az első Orbán-kormány idején a Dunaferrtől beszállítói monopóliumot szerzett gánti Dolomit Kft.-hez.
Az állami cég által informátorként ajánlott másik illetékes, az erdőgazdálkodó társaság feletti tulajdonosi jogokat gyakorló MFB megkeresésünkre azt válaszolta:Az Ugod II. bányával az MFB Zrt.-nek nincsen kapcsolata. A bányát a Bakonyerdő Zrt. alvállalkozójaként a Dolomit 2002 Kft. működteti. A kolontári tragédia utáni dolomitszállításokról a banknak nincs információja, a helyreállításokhoz nincsen köze.
A Bakonyerdő Zrt. maga is bérli a szóban forgó UGOD II (Dióspuszta) bányát a magántulajdonban lévő pápai Agroprodukt Zrt.-től. A vállalkozás tulajdonos-vezérigazgatója Mádl István, a tízezer hektáron gazdálkodó céget az első Orbán-kormány idején privatizálták.
– A Mecsekérc Zrt. honlapján fellelhető közérdekű adatok egyelőre hiányosak, mivel az elszámolás jelenleg is tart – tájékoztatott a vidékfejlesztési miniszter sajtófőnöke, aki szerint a tárcához folyamatosan nyújtják be a teljesítési igazolásokat. Tátrai Eszter ígéretet tett arra, hogy begyűjti a teljes alvállalkozói listát cégnevekkel, a teljesítés megnevezésével és összegével.
Pontosítás után, válasz előtt
A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága szerződött a fővállalkozó VeszprémBer Zrt.-vel a devecseri-kolontári lakópark építésére, ám – miként kiderült – a Bakondi György vezette katasztrófavédelmi főigazgatóság nem vállalja, hogy tájékoztasson az állami pénzek elköltésének alvállalkozói célállomásairól. A magántulajdonban lévő kivitelező pedig nem elérhető.
– Mely cégeket alkalmaztak önök alvállalkozóként, milyen feladatra, cégenként milyen összegért? – így a Népszabadság kérdése.
Hellebrandt Ferenc vezérigazgató válaszként ezt írta: „A kivitelezés során elsődlegesen nagy létszámban helyi, helykörnyéki, megyei kisvállalkozókat, cégeket alkalmaztunk”.
– Mely bányákból szállítottak anyagot, milyen értékben az építkezéshez? – hangzott a vezérigazgató számára nem egyértelmű kérdésünk. Pontosítást kért, mondván, nem tudja, milyen építőanyagokra gondoltunk. Kifejtettük: valamennyire.
Július 26. óta nem érkezett válasz. Ferenczi Krisztina
