2011. november 3. - Október 21-én került fel valahonnét, valakitől
(valakiktől) a Megállapodás a természetvédelmi és a vadgazdálkodási
ágazat képviselői között című dokumentum több internetes szakmai
olvasólistára. Döbbenetes olvasmány, bizonyítéka annak, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium háza táján másfél év alatt nagyot fordult a világ: eldőlni látszik, hogy a magyarországi vadászat-természetvédelem kapcsolatrendszerében a jövőben csak és kizárólag a vadászati érdekek prioritása érvényesülhet.
Tavasszal már megismerhettük azt a vadászati elképzelést, amely Európában egészen az 1800-as évek közepéig rendelkezésre álló dokumentumokból kiolvashatóan eddig nem látott mértékben kívánta számos, ma még zömében védett madár- és emlősfajjal kiegészíteni a vadászható vadfajokról rendelkező miniszteri rendeletet. Akkor a társadalmi felháborodás miatt átmenetileg lekerült a napirendről a témakör, de mint most kiderült, „fű alatt” olyan formában kívánják felmelegíteni, hogy az szakmai és társadalmi párbeszéd konszenzusaként tűnjék fel. Ez pedig szemenszedett hazugság.
A 17 oldalas dokumentumot egy szakmai bizottság írta. Ennek tagjai: Országos Magyar Vadászkamara; Országos Vadászati Védegylet; Szent István Tudományegyetem; Nyugat-magyarországi Egyetem; Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület; Magyar Tudományos Akadémia; Vidékfejlesztési Minisztérium. Vagyis két vadászati szervezet, két kizárólag a vadászatban érdekelt kutatóműhely, és mindössze egyetlen természetvédelmi egyesület, továbbá nem egészen világosan értelmezhetően az Akadémia és a VM szakemberei – nem tudjuk, ez utóbbiak kik.
Sajnos az nem derül ki, hogy a szakmai egyeztetést mely állami, egyetemi, kutatóközösségi és/vagy társadalmi, szakmai szervezet kezdeményezte és fogta össze, mert azt sehol nem tüntették fel a szövegben. Mint ahogy az sem tudható meg (csak sejthető), miért csupán az említettek lehettek részesei a dokumentum szövegezésének. Ki és milyen szakmai paraméterek alapján választotta ki e szereplőket? Pl. az Akadémia valóban a nevét adja e dokumentumhoz, vagy esetleg arról van szó, hogy csak egy-egy szakbizottsága vett/vesz részt e munkában (ami persze így sem válik a dicséretükre)? Nem mindegy! Mint ahogy az sem, a minisztériumot ki/kik, milyen ukázokkal felvértezetten képviselték a tárgyalásokon?
Az sem világos, miért tartják titokban, és miért döntöttek a november 1-jei hatálybalépésről? Ki hatalmazta erre fel a dokumentum összeállítóit? Hol marad a szakmai, társadalmi egyeztetés, a csapból is folyó nemzeti együttműködés? Terveznek egyáltalán ilyet, vagy már ex cathedra eldőlt a dolog: mindazok, akik érdeklődnek a témakör iránt, de „kívül rekedtek a beavatottak köréből”, egyetérthetnek-e azzal, hogy csendben maradhatnak?
A dokumentumban felvetett javaslatok, kezdeményezések zöme minden érintett fél számára tárgyalási alapul szolgálhat – de csak alapul! –, félő viszont, olyan, kizárólag (vadászati) üzleti célokat kiszolgáló faunahamisítási, ritkuló létszámú madárfajokra kivetített vadászati program (fürj, fogoly) is „becsomagolásra került”, ami egyszerűen nem történhet meg.
Elfogadhatatlan, hogy a dokumentum legvégén olvasható „lapleosztás” szerint például a ragadozó emlősökről csak és kizárólag a vadászatban érdekelt szakmai műhelyek véleménye alapján döntenek. Gyomorforgató cirkusz! Ez igazán nem nemzeti együttműködés.
Éppen ezért magyar állampolgárként azzal a javaslattal fordultam a dokumentum összeállítóihoz, hogy a szöveget mielőbb tegyék publikussá, és a megvitatás idejét legalább két hónappal (2012. január 1-jéig) tolják el. Ezen időszak alatt legyen egy – lehetőleg a VM szervezésében – minden érdeklődő számára elérhető szakmai fórum (pl. az interneten elérhető véleményezési lehetőség). Csak ezt követően kerüljön sor a dokumentum szövegének véglegesítésére, de nem kizárólag a mostani összeállítók részvételével.
Néhány „gyöngyszemet” kiemeltem a megállapodás szövegéből:
A ragadozó madarak és emlősök közül nem egy vadászható már ma is hazánkban. A dokumentumban aszerint osztályozzák a bennünket körülvevő élővilágot, hogy mi egészséges táplálék, és mi nem az. Ha nem finomak és egészségesek, akkor, kérdés: minek kell tekinteni őket? Visszatérünk talán a dúvad vagy a káros vad fogalmához? A dokumentumban ez olvasható: „Jól látható, hogy azok az apróvadvadászatok, melyeken több apróvadfaj együttes vadászatára is lehetőség nyílik, jobb áron értékesíthetők. Ezért a vadászható apróvadfajok körét ki lehet egészíteni olyan, hazánkban nem őshonos fajokkal, melyek esetében az a veszély, hogy inváziós fajokká váljanak, nem fenyeget. E fajok: vadpulyka, királyfácán, vörös fogoly, szirti fogoly. Meg kell vizsgálni, hogy egyéb faj ebbe a körbe bevonható-e.” Magyarán: olyan faunahamisítás venné kezdetét, amire még soha nem volt példa! Rendben, a vadgazdálkodási-vadászati üzleti szempontok miatt logikusnak tűnik a javaslat. De valóban ilyen okkal-indokkal beszennyezhető hazánk természetvédelmi-ökológiai rendszere?
Később, miután megállapítják, hogy a hazai fürjállomány létszáma radikálisan csökken, szemérmetlenül hozzáteszik: „Azonban tény, hogy a fürj vadászata kapcsán nagy érdeklődés tapasztalható a hazai vadásztársadalomban, amely indokolhatja a faj jövőbeni hasznosítási lehetőségeit.” Valóban szűk szempontú vadgazdálkodási-vadászati érdeknek kell ez esetben is előnyt élveznie? Úgy vélem, nem, mert az semmikor nem írhat felül természetvédelmi-ökológiai értékirányokat, még ha „hú de nagy” érdeklődés is van iránta Nimródjaink körében!
A veszélyeztetett állat-és növényfajok kereskedelmét szabályozó washingtoni egyezmény magyarországi értelmezését olyannyira átszövegeznék, hogy azzal az unióban egyedülálló, mondhatni, történelmi módon degradálnák az egyezmény lényegét, azt üres kirakattá fokoznák le. Nem a természeti értékek megvédése, hanem csak a vadászati, üzleti szempontból fontos elvárások érvényesülhetnének. Itt tartunk hát! Természeti értékeink, elsősorban madár- és emlősfaunánk a vadászati normáknak és érdekeknek lesz alárendelve. Szégyen!
Gera Pál - A szerző volt természetvédelmi aktivista
