Fotó: Szakony Attila
2011. november. 07. - A kanizsai születésű Grédics Szilárd közel egy hónapja a Bükki Nemzeti Park igazgatója. A szakember mindenszentekkor látogatott haza szülővárosába, ekkor beszélgettünk vele sikerről és félsikerről, kisvasútról, falopásról, valamint a címlapos természetvédelem hamisságáról.
Grédics Szilárd a dél-zalai városból indult, kellő alázattal végigjárta a szakmai ranglétrát, s azt lehet mondani, most megérkezett a csúcsra, ahova Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter október 15-i hatállyal nevezte ki.
- Itt nevelkedtem Nagykanizsán, de nem vagyunk tősgyökeresek, édesanyám iklódbördőcei, édesapám pedig szécsiszigeti születésű, a munkahely hozta őket a dél-zalai városba - idézte fel a kezdeteket, gyökereit. - Az általános iskolát is itt végeztem, és már akkor eldöntöttem, hogy erdőmérnök leszek, de legalábbis az erdők közelében szeretnék dolgozni, ha felnövök. A soproni egyetemi évek nagyon meghatározóak voltak az életemben, innét kerültem el a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasághoz egy egészen furcsa áttétellel. Az egyetemen alakult egy rockzenekarunk - amiben basszusgitároztam - , s szerettünk volna végzés után is együtt maradni, így aztán mindannyian Egerbe mentünk dolgozni. Idővel persze rá kellett jönnünk, hogy ha a hobbit a munkával nem lehet összehangolni, akkor választani kell, mert egyszerre két lovat megülni nehézkes. Végül én maradtam ott egyedül...
Komoly iskola volt Grédics Szilárd számára élete következő állomása, Ózd, ahol óriási problémát jelentett az illegális fakitermelés.
- Minden nehézsége ellenére az az időszak volt az első szerelem a szakmámban, bár a város és környéke elég depressziós hangulatú - fejtegette. - A kohászat 14 ezer embernek adott munkát fénykorában, húsz évvel ezelőtt. Ma jó, ha 1200 ember dolgozik a nagy bezárások után még megmaradt üzemrészekben. Aki időben felismerte a közelgő veszélyt, az elköltözött, vagy leszázalékoltatta magát. Akik pedig megvárták, hogy lehúzzák a rolót, most a létükért küzdenek, s ehhez minden eszközt igénybe vesznek. A falopás ipari méreteket öltött arrafelé, motorfűrésszel és teherautóval indulnak neki az erdőnek. Csak hogy érzékeltessem, micsoda rablás zajlott az elmúlt években: 2004-ben az állami erdőkből 4000 (!) köbméternyi fa tűnt el. Mára a szakma határozott fellépésének köszönhetően sokat javult a helyzet: a törvény tavalyi szigorításával (amióta a fűrész és a gépjármű is elkobozható, a tetten ért elkövetőt pedig maximum 30 napra elzárhatják) szerencsére ez a mennyiség jelentősen csökkent, idén mindössze 80 köbmétert loptak el. Ma már félnek a fatolvajok.
Érzékelhetően több büszkeséggel a hangjában beszélt arról, hogy legutóbbi munkahelyén, a Szilvásváradi Erdészetnél elindított egy uniós támogatást elnyerő, durván 600 millió forintos fejlesztést, mely egyebek közt a 4 kilométeres kisvasúthálózat kiszolgáló létesítményeinek fejlesztését, egy hibrid meghajtású mozdony rendszerbe állítását, nosztalgiakocsik felújítását célozza.
Új helyén, a Bükki Nemzeti Park igazgatói posztján az eddigiekhez képest más helyzetbe került a szakember, hiszen míg korábban csak a termeléssel foglalkozott, mostantól természetvédelmi szemszögből is vizsgálnia kell a felmerülő kérdéseket.
- Nyilván, más jellegű a feladat, de a korábbi szemléletmódomat is bevetve szeretném gyakorlatiasabbá alakítani a természetvédelmet. Feltett szándékom például, hogy a szektorban tevékenykedő civil szervezetek képviselőinek bemutassam a szakterület árnyoldalait is, mert ők előszeretettel járnak csak a napos oldalon, ahol minden szép és jó. Véleményem szerint nem az a nagy szám, amikor látványos helyen, címlapon védünk meg valamit, hanem be kéne néha nézni a hátsó udvarba is, ahol esetenként óriási gondokat találhatnak, s kisebb eredménnyel kecsegtet a helyszín. Akik a Zengőre mentek demonstrálni, azokat például a Borsodban zajló falopások valamiért nem érdekelték. Lehet, azért, mert akármelyik fához láncolják is magukat, azt előbb-utóbb kilopják mögülük... Ilyen helyzetekben kellene felmutatni eredményeket, mert ez az igazi kihívás.
Grédics Szilárd végül azt is hozzáfűzte, rendszeresen visszajár Nagykanizsára 13 és 17 éves gyermekeivel, annál is inkább, mert szülei máig itt élnek. Mint mondta, nem tartja kizártnak, hogy nyugdíjas éveire ő is hazatér szülőföldjére, s a Csónakázó-tónál, a természet lágy ölén vesz majd magának egy 40 négyzetméteres, aprócska pincét. Elárulta: idén nyáron már tájékozódott is ez ügyben... Horváth-Balogh Attila
Grédics Szilárd Nagykanizsán született 1963-ban. Érettségi után Sopronban szerzett erdőmérnöki diplomát. A Mátrai Erdőés Fafeldolgozó Gazdaság Ózdi Erdészeténél kezdte pályáját, majd a Szilvásváradi Erdészethez, illetve az Egererdő Zrt. Arlói Erdészetéhez került. 2004-től a Szilvásváradi Erdészetet vezette.