2011. november 15. - Míg a Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium a
jelenleginél szigorúbb törvényekkel venné fel a fatolvajlás elleni
harcot, a Természetvédelmi Világszervezet (WWF) pedig mentalitásváltást
és többrétű erdővédelmi stratégiát szorgalmaz, a Gyimesekben „börtönt és
halált megvető elszántsággal” vágják a fát, többnyire megélhetési
kényszerből. „Nem tudunk annyit kitermelni, hogy a gatteres ne vegye meg” – mondták el lapunknak a helyiek, akik a szabványméretű „kicsi deszkával” cserekereskedelmet is folytatnak.
„Elhiszem, hogy börtönbe kerülhetek vagy még annál is rosszabb helyre, a komámat például úgy megütötte egy fa, hogy belehalt, de mondja meg, mit csináljunk. Valamihez muszáj nekünk is nyúlni, ha nem akarunk éhen halni” – magyarázza elszántan egy fatolvaj, akit erdőjárásunk épp „munka” közben lep meg.
Habár bevallottan engedély nélkül vágja a fát, meglepetésünkre szinte bizalmasan elegyedik velünk szóba. „Már járásáról felismerem az erdészt” – állítja egy kidöntendő fának támaszkodva, majd kiokosít: az erdőkerülő nem jár ki ilyen messze, inkább bent a faluban kell vigyázni. Ezért – mint mondja – a fa kivágása és előkészítése napközben történik, legtöbbször hajnalban, a hazaszállítás pedig éjszaka.
A Gyimesekben járunk, a festői tájairól és megközelíthetetlen hegyeiről híres Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk vidékén, amely az utóbbi időben az aggasztó méreteket öltő erdőirtás egyik legfontosabb helyszínévé „nőtte ki” magát Romániában. Az illegális favágásra szinte „feljogosítja” az ittenieket, hogy az éghajlat jelenleg nem engedi meg a kifizetődő mezőgazdálkodást, állattenyésztést, így marad a szabályozatlan hegyoldal-csupaszítás, mint egyetlen megélhetési forrás.
Rögtön fizetnek
„Egy jó ló olyan három köbméternyi tőkét bír el, az körülbelül 5-6 darab” – mondja a férfi, miközben erőt gyűjtött a következő fejszecsapásokhoz. A kérdésre, hogy hogyan sikerül értékesíteni a lopott árut, nevetve válaszol.
„Fix tarifa van, 200-210 lej köbmétere, annál alább nem adjuk, de így is megveszik. Nem tudnánk annyit kitermelni, hogy a gatteros ne vegye meg” – mondja, majd hozzáteszi: az a legjobb az egészben, hogy nem kell várni a pénzre.
„Éjjel beviszem a gatteros udvarára – a kapu mindig ki van nyitva – reggel pedig a gatterfőnök leméri, délben lehet menni a pénz után” – magyarázza. Megtudtuk, többen saját erdejükből kénytelenek lopni, ugyanis a kivágási engedély megszerzése olyan sokáig tart, hogy a tulajdonosoknak nem éri meg elindítani az eljárást. „Ilyen az ember, inkább kockáztat, de egyszerűen nem tehet mást, amikor kell a pénz, akkor kell” – panaszolja beszélgetőtársunk.
Megélhetési bűnözés...
A völgyben mindenki tudja, hogy ki foglalkozik illegális fakitermeléssel, a büntetések azonban elmaradoznak. „Addig senkit nem büntethetünk meg, amíg nem érjük lopáson” – érvel az egyik erdész, aki szerint nagyon sok a megélhetési erdőtolvaj, akik „csak” tűzifát lopnak vagy néhány vékonyabb tőkét, hogy helyreállíthassák a kerítésüket, de olyan is akad, aki azért merészkedik az erdőkbe, hogy a kivágott fát gabonára cserélje.
„Ezek a mi erdőink, eddig is vágtuk, ezután is fogjuk. Nem mi vagyunk a bűnösök, akik néhány vékonyabb tőkét hozunk haza, hogy abból »kicsi deszkát« vágjunk, majd pedig gabonára cseréljük a dél-romániaiakkal, hanem azok, akik naponta több autó fát termelnek ki” – magyarázza ökölbe szorított kézzel egy idős ember.
A „megélhetési fatolvajok” otthon körfűrésszel vágják ki a tőkéből az 1,50 méter hosszú, 2,5 centiméter vastag, 12 centi széles „kicsi deszkát”, amit gabonára cserélnek. Az árat a gabona diktálja, 1 lej és 70 bani között változik darabja.
... vagy famaffia?
A falopások mögött azonban sokkal szervezettebb bűnözést sejteni – amiről az erre illetékes erdészek és rendőrök ez idáig nem bocsátottak ki nyilvános jelentéseket. Sötétpatakán, Hidegségen vagy Kápolnapatakán nem egy olyan udvart látni, ahol halomban áll a fűrészpor és szép komótosan zakatol a szalagfűrész vagy szeletelő. Aki ugyanis egy picit tehetősebb – és bátrabb (mindehhez persze elengedhetetlenül szükséges a főúttól való megfelelő távolság) – maga vág deszkát az illegálisan kitermelt, illetve kitermeltetett fenyőfából, de mivel nem rendelkezik hivatalos papírral, törvényesen nem értékesítheti azt a fapiacon.
És itt jutnak szerephez a nagyobb, engedéllyel rendelkező gatterosok, akik köbméterenkénti 330 lejes áron vásárolják fel az ilyen, „otthon termelt” deszkákat, majd „kifehérítve” azokat, legkevesebb 500 lejért adják tovább. Arról persze, hogy mi módon készül a lopott fáról hivatalos papír, mindenki hallgat. „Az a kicsi úgy elvegyül ott, hogy észre se veszi senki. Amúgy meg higgye el, a kutya se nézi a nagyok körmét” – adja meg a választ az egyik munkás, aki szerint mindenki mindenkivel összejátszik.
Borbély bekeményít
Az egyik román napilap számításai szerint minden száz falopásból csupán egy esetben ítélték el a tetteseket, a többi megúszta pénzbírsággal, vagy még arra sem került sor, miután számos esetben a falopásnak tűnő cselekmény később „tisztázódik”. Hogy ez hosszú távon társadalmi és környezeti katasztrófák sorát okozhatja, úgy tűnik, egyelőre csak a szakminisztériumoknak és környezetvédőknek okoz fejtörést.
Tavaly Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter szorgalmazására több erdőgazdálkodással kapcsolatos jogszabály módosult: nőtt a bírságok értéke, kibővült a büntethető cselekedetek területe, akárcsak az ellenőrző és büntető szervek köre. Az ellenőrzési folyamatban a csendőrség, határőrség, valamint a vészhelyzeti felügyelőség is részt vesz.
A törvénytelen erdőkivágások csökkentését szolgálná az a törvénytervezet is, amelyet a minap terjesztett a szenátus elé a miniszter, és amelynek értelmében bűncselekménynek minősülne az illegális erdőirtás, illetve az egy köbmétert meghaladó, illegálisan kivágott faáru szállítása.
Cristian Apostol, a környezetvédelmi tárca miniszteri rangú államtitkára úgy véli, a romániai falopások mértékét a közvélemény és a média eltúlozza, a helyzet korántsem olyan siralmas, mint ahogy azt beállítják. Mint mondta, az országban évente 17 millió köbméter fát termelnek ki törvényesen, a leleplezett törvénytelen fakitermelések, falopások évi átlaga pedig 175-180 ezer köbméter volt, tehát alig egy százaléka a törvényes fakitermelésnek.
„Mindenki felelőssége”
Erre reagálva Csibi Magor, a Természetvédelmi Világalap (WWF) romániai elnöke lapunknak kijelentette, Apostol állítása csak részigazság. „Minden csak annak függvényében igaz, hogy hogyan tálaljuk. Az állami erdők esetében valóban csökkent az illegális kitermelés, a magánerdőkre azonban ez nem feltétlenül jellemző” – magyarázta érdeklődésünkre Csibi.
Meglátása szerint a Borbély László által kezdeményezett törvényi szigorítás sem lesz képes orvosolni a problémát mindaddig, amíg minden szaktárca nem tekinti sajátjának az ügyet. „Az illegális fakitermelés nem csak a Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium felelőssége. Amíg az Igazságügyi Minisztérium nem bírálja el szigorúbban az eddigi feljelentéseket, amíg nem adnak elegendő pénzt a faültetésekre, addig nem lehet visszaszorítani az erdők fogyását” – szögezte le a WWF-elnök.
Mint rámutatott, mindenképp szükséges a fokozatos büntetések rendszerének bevezetése, ugyanis a tűzifatolvaj és a megélhetési tolvaj nem hasonlítható össze azokkal a legtöbbször szervezetten működő bandákkal, amelyek évi több ezer köbmétert tulajdonítanak el. Csibi hangsúlyozta: a mentalitásváltás mellett komoly stratégiára is szükség van, kezdve a szűz erdők megmentésétől az évszázados erdőkön át a migrációs folyosókig – amelyről a WWF Románia képviselői különben épp a napokban folytatnak tárgyalást Borbély Lászlóval.
