2011. november 15. – A kormányváltás óta egy tárca, a Vidékfejlesztési
Minisztérium felel az agráriumért, az erdészetért, a
vadgazdálkodásért, a halgazdálkodásért és a természetvédelemért. Az a
feladatunk, hogy egyensúlyt teremtsünk a szakterületek között, és a jövő
nemzedékek számára fenntartható rendszereket adjunk át. A minisztériumban a természetvédelmi és a vadgazdálkodási ágazat szakértői a szorosabb együttműködés lehetséges területeinek meghatározásán dolgoznak. Mindkét oldal felismerte ugyanis, elengedhetetlen, hogy együtt lépjenek fel a védett természeti értékek és a vadállomány számára egyformán fontos természetes és természetközeli élőhelyek megőrzése, helyreállítása, illetve egyes veszélyeztetett fajok megmentése érdekében.
A stratégiai főosztály koordinálásával végzett munkában nemcsak a VM természetvédelemért, illetve vadászati kérdésekért felelős főosztályai, hanem a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, az Országos Magyar Vadászkamara, az Országos Magyar Vadászati Védegylet, valamint az érintett fajok kutatásával foglalkozó egyetemek képviselői is részt vesznek. A szakmai grémiumot a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa, a Magyar Természettudományi Múzeum, illetve akadémiai kutatóintézetek képviselői is segítik.
A tárgyalásokon nyilvánvalóvá vált, hogy biológiai alapokon nyugvó megegyezés szükséges a védett, illetve vadászható fajok köréről, illetve a vadászati idényekről is. A résztvevő szervezetek egyetértettek abban, hogy a döntéshozók elé - többek között - olyan javaslatokat tesznek le, amelyek biztosítják, hogy az aktuális állományviszonyoknak és a különböző fajok védelmi helyzetének megfelelően alakuljon azok hasznosíthatósága vagy bizonyos fajok többirányú, közös monitorozása.
Ángyán József államtitkár még a nyáron, egy parlamenti felszólalásában elmondta, milyen összefüggésrendszerben kell vizsgálnunk feladatainkat. Európában, az erősen átalakított környezetben a természet egyensúlyának fenntartása aktív beavatkozást is igényelhet, ezért egyfajta szabályozó szerepre kell vállalkoznia az embernek. Ennek a szabályozásnak az a lényege, hogy az Ökológiai egyensúlyt fenntartsuk, és azokat a fajokat, amelyek veszélybe kerülnek, védelem alá vonjuk, hogy az ökoszisztéma egésze működőképes legyen. Emellett folyamatosan nyomon kell követni az egyes vadászható állatfajok állományának változását. Állományszabályozáson azt értjük, hogy ha a kívánatos ökológiai egyensúly felborulni látszik, akkor az ember beavatkozik. E munka során folyamatosan felül kell vizsgálni a védett és a nem védett fajok állományának alakulását is. Bekerülhetnek tehát a védett táj kategóriába olyan fajok, amelyek eddig nem voltak ott, és fordítva: ha az egyensúly megváltozik, lehetőség van fordított irányú korrekcióra is. Ennek a folyamatos munkának a része a védett és a vadászható fajok helyzetével kapcsolatos jelen egyeztetés sorozat is.
A tárca álláspontja nyár óta természetesen nem változott. Így tehát szó sincs semmiféle titkos megállapodásról, ennek novemberi hatálybalépéséről, természeti értékeink elherdálásáról.
Vidékfejlesztési Minisztérium A cikk válasz Gera Pál lapunk november 3-t számában megjelent, Levadászták a természetvédelmet című írására. (A szerk.)
