2011. október. 18. - A Földön végbemenő klímaváltozást minden élőlény érzékeli, az apró rovaroktól a madarakon át az erdőkig.
A pesszimista jóslatok azt mondják, egyes fajok egyszerűen ki fognak pusztulni.
Darázsi Zsolt, a madártani egyesület zalai titkára szerint egyelőre hazánkban nincs ok aggodalomra.
- Korábban is voltak szárazabb és aszályosabb időszakok. Az éghajlati változásokat egyes vonuló madárfajok is érzékelik. Ez a gólyáknál is megfigyelhető, előfordul, hogy korábban érkeznek és tovább maradnak hazánkban. Sőt, az áttelelés sem ritka. A madarak a korai fészekrakással ugyan jobb pozícióba kerülnek, ám ezzel nagy kockázatot is vállalnak.
A hirtelen lehűlés, fagyok esetében veszélybe kerülhetnek a fiókák. Külföldön, pédául Svájcban a magas hegységekben ez sokkal problémásabb, hiszen egyes madárfajok egyre feljebb és feljebb vándorolnak, míg lassan megszűnik számukra az élettér és kipusztulnak.
A gólyák is érzik a klímaváltozást, Zalában gyakran előfordul, hogy tovább maradnak vagy áttelelnek.
A klímaváltozás különösen a 2011. évben, mely Az erdők nemzetközi éve sok szakembert és a közvélemény jelentős hányadát foglalkoztatja. Kungli József erdőmérnök szerint a globális klímaváltozás végbemegy velünk vagy nélkülünk.
- Kétségtelenül változás történik, de hogy milyen ütemben játszódik majd le, azt nem tudjuk megjósolni - mondja a szakember. - Hazánk területét több irányból különböző éghajlati hatások érik. Mindezek a hatások azonban a sokévi átlagban elmosódnak, felismerhetetlenné válnak. Amit a hétköznapi emberek is érzékelnek az két éghajlati elem, a hőmérséklet és a csapadékmennyiség változása. Személyes példaként megemlíteném, hogy 30 éve, amikor a nagyszülőknél jártam a Viharsarokban, ha 28 fok volt nyáron, azt már kibírhatatlannak mondtuk. Ma meg már a 30-32 fok is elviselhető. Láthatólag melegedik az időjárás, mérhetően emelkedik az átlaghőmérséklet. Zala megyében is megfigyelhető, hogy a másik éghajlati elem: a csapadék, kevesebb. Viszont ha esik, akkor nagy mennyiségben.
A témával foglalkozó szakemberek együttes megfigyelései alapján írható le a már említett változás. Elmondhatjuk, maguk a fák és az erdőtársulások is érzékelik és reagálnak rá.
- Minden fának megvan a szervesanyagképzéshez szükséges optimális hőmérsékleti tartománya, a bükk esetében ez 15-25 fok közé esik. Július és augusztus hónapokban a hosszan tartó hőség miatt a lombsátor külső részein lévő levelek akár 40 fokra is fel tudnak forrósodni. Ilyenkor a fa megpróbál lélegezni, párologtatni, energiáit ezekre fordítja, inkább minthogy fotoszintetizáljon. Túl magas hőmérséklet esetén eldobja a leveleit vagy egyes fafajok esetén éppen elfordítja azokat, hogy a lehető legkisebb szögben érje őket a fény. Így elképzelhető, hogy a jövőben az erdő egy darabig több szén- dioxidot termel majd, mint amennyit fotoszintetizál.
A természettel együtt, harmóniában kell élni
Kungli József fontosnak tartja megemlíteni, hogy az évmilliárdok során már voltak fagyos és aszályos időszakok.
- Az utolsó jégkorszak körülbelül időszámításunk előtt 2 millió évvel kezdődött. Az eljegesedés mértéke ugyan változó volt, de a növények, magvak, csírák akkor is megmaradtak. Hogy úgy mondjam, az egyes fafajok már bizonyítottak, nem kell pánikhangulatot teremteni.
Az erdő költözik. Képes a mozgásra, de csak lassan, éves szinten pár métert tud haladni. A lényeges kérdés az, hogy a klímaváltozás milyen gyorsan következik be.
- Tegyük fel, most 20-30 évig aszályos évek jönnek a megyére, akkor eltűnnek a bükkösök. Ha gyors lefolyású, akkor fafajok fognak eltűnni. A globális változás végbemegy velünk vagy nélkülünk. Nem szembemenni kell a változásokkal, hanem reagálni rájuk. Ezért fontosak a mérések, a szakemberek kutatásai, amelyek láthatóvá teszik a változásokat. Az élővilág olyan, mint egy amőba. Arra terjeszkedik tovább, ahol jobbak a feltételek. A magok ott csíráznak, ahol hosszútávon megmaradhatnak, adottak az életfeltételek.
2005 körül aszályos évek voltak, a fák legyengültek.
- A bükk tömeges pusztulása volt megfigyelhető. Az időjárásváltozásnak csak a zöldkarcsúdíszbogár és a bóbitás bükkfaszú örült. Tömegével jelentek meg és tönkretették, elpusztították a fákat. A kártevők pont úgy viselkednek, mint a vírusok. Mindig jelen vannak, de a szervezetünk folyamatosan harcol ellenük, amikor aztán legyengülünk, erőre kapnak és megtámadnak. Mindig vannak kártevők, ám a fa védekezik ellenük, begyógyítja az általuk okozott sérülést. Ám amikor legyengül, nem képes ugyanolyan ütemben öngyógyítani. Nem közvetlenül a klímaváltozás felelős az említett rovarfajok elterjedéséért, hanem egy folyamat, egy úgynevezett kárláncolat részeként jelennek meg. Számukra nincsenek országhatárok.
Az erdőmérnök azt mondja, nem biztos, hogy a klímaváltozásban rejlik a legnagyobb veszély.
- Véleményem szerint a globalizáció sokkal veszedelmesebb, ugyanis a repülőgépekkel nemcsak turisták, de rovarok, magok is utazhatnak hozzánk. A krumplibogár esete tipikus. Nem véletlenül hívják kolorádóbogárnak is. Valami vagy valaki elhozta hozzánk, és a bogár olyan jól érezte magát nálunk, hogy úgy döntött, marad.
Lassan talán rájövünk, hogy a természettel együtt kell élni, egyensúlyra kell törekedni...
- Hogy mit tehetnek az erdészek? Reagálnak a változásokra. Olyan fafajok telepítését szorgalmazzák, melyek megfelelnek a klímának és annak változásainak. Az erdő persze pénzt is jelent, gazdasági vetülete is van. Ám elsődlegesen az erdő biztosítja számunkra a levegőt, az életet.
Az erdésztársadalom elsősorban harmóniát szeretne teremteni, hiszen erdőre mindig szükség lesz. Egy hatvanéves fa aktív környezetvédő hatása egy nyári hét alatt jelentős. 1911 gramm szén-dioxidot, egy kemping gázpalack össztömegét vonja el. 14, 3 kiló port, azaz 30–40 porszívó porzsáknyit fog fel. 1403 gramm oxigént termel, körülbelül ennyi sűrített oxigén fér egy könnyűbúvár palackjába. 154 liternyi párájával akár egy boroshordó is megtelne. Kiss Anna
