2012. május 5. - Bognár Miklós Éremfa Emlékplakettet kapott Bár hetven éves, ma is aktívan tevékenykedik Bognár Miklós, nyugalmazott erdészetvezető. Nem csoda, hogy kollégái jelölték az Éremfa Emlékplakettre, melynek bronz fokozatát március 15-én vehette át.
Ugyan nyugalmazott erdészvezető Bognár Miklós, ám 2002-es nyugdíjba vonulása óta egyetlen percet sem pihent. Azt vallja, egy hetven-nyolcvan éves ember épp oly friss lehet szellemileg, mint fiatalabb kollégái, ezért ha teheti, még sokáig nem áll le.
- Szomorú, vagy inkább örvendetes? Hetven éves lettem, s ennek köszönhető, hogy kollégáim jelöltek az Életfa Emlékplakettre. A kitüntető címet 70, 80, 90 vagy 100 éveseknek adják, akik valamilyen szakmai múlttal rendelkeznek. Szerencsésnek tartom magam, hiszen szem előtt vagyok a Vadexnél, régi munkatársaim nem feledkeztek meg rólam, nap mint nap találkozunk. 2002-ben mentem nyugdíjba, s akkortól a Vadex felügyelő bizottságának elnökeként tevékenykedtem tovább egészen 2010-ig. Függetlenül attól, hogy megszűnt a munkaviszonyom és nyugdíjas lettem, a kapcsolatom megmaradt régi kollégáimmal.
Jelen van ma is ebben a közösségben. Meglepte a jelölés?
- Kellemes meglepetés akkor ért igazán, amikor megtudtam, hogy a kollégáim javasolnak erre a címre, hiszen kértek tőlem egy szakmai önéletrajzot, s azt is elárulták, mi ennek az oka. A díjat egyébként még 2002-ben alapították, s mivel életkorhoz kötődő kitüntetés, sok olyan kollégáról megfeledkezünk, aki méltó lehetne a címre. Aki fiatalon, valamivel hatvanon túl nyugdíjba vonul, s a csendes pihenést választja, megfeledkeznek róla. Ráadásul öt-tíz év távlatából kevesen emlékeznek a legjobb szakemberre, a legkedvesebb kollégára is. Ennek oka lehet az is, hogy kicserélődnek a kollégák. Nekem szerencsém volt, mert akadt olyan munkatársam, aki javasolt a díjra.
- Mi hozta erre a pályára? Nem hagyományos erdész dinasztia az önöké.
- 1956-ban Szegeden folytattam középiskolai tanulmányaimat, ahol erdésztechnikusi végzettséget szereztem. Romantikus szemléletű voltam, az erdő varázsa igazán fiatalon magával ragadott, szerettem a természetet, az erdőjárást. Csak hosszú évekkel később, 1982-ben szereztem főiskolai diplomát pénzügyi, számviteli területen, majd 1995-ben szakközgazdászi képesítéssel végeztem. A középiskolai évek alatt az erdő romantikája a gyakorlat során hamar lehámlott, mert a csemetekertben, s az erdőben fizikai munkát végeztünk. Megismertem a romantikus környezet megteremtésével járó kemény munkát is. Az erdő szeretete, a szakma iránti elhivatottság mégis megmaradt. S a középiskolai évek után is egyértelmű volt számomra, hogy az erdész pályát választom. Egyébként a legkedvesebb, szívemhez máig legközelebb álló munka az erdőművelés, mely a csemeteneveléstől egészen a fakitermelésig szól. Ez ennek a szerteágazó szakmának a lényege, s ebben a feladatkörben dolgoztam a leghosszabb ideig.
- Mikor került Fejér megyébe? S itt milyen utat járt be napjainkig?
- A középiskola után csemetekert vezető, műszaki vezető, majd erdőművelési műszaki vezető voltam a Budapesti Állami Erdőgazdaságnál. 1968-ban kerültem a Vadexhez, illetve annak jogelődjéhez. Előbb a Mór melletti Tímárpusztán dolgoztam 3 évig, majd Soponyára kerültem, ahol kerületvezető erdész, aztán pedig erdészetvezető lettem, s ebben a munkakörben dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Az ott dolgozó közel két-háromszáz ember munkáját irányítottam. Miközben Soponya települése az otthonommá is vált. Itt az operatív feladatok elvégzésén túl részt vettem az értékes tölgy állományok létrehozásában, a vadászerdők kialakításában, a szárnyas apróvad, elsősorban fácán nevelésében. Ahogyan a külföldi vendégek színvonalas vadásztatására is igazán büszke vagyok. Annak ellenére, hogy míg a természetjárás, az erdőjárás közel áll hozzám, addig a vadászatnak nem váltam rabjává.
- Szakmai tapasztalatait miként tudja továbbadni? S mindehhez honnan merít erőt?
- Szellemileg friss vagyok, folyamatosan képzem magam. Hiszem, hogy nem szabad leállni, az életet ki kell tudni használni! Az Erdővédő Egyesület tagjaként, titkáraként tevékenykedek. A szervezeten keresztül próbálom tapasztalataimat, tudásomat kamatoztatni, azzal másokat segíteni, s az erdő, a természet iránti szeretetemet továbbadni. Balsay Miklóssal, az egyesület elnökével éves programokat állítunk össze, melynek egyik legfőbb célja az ifjúság nevelése. Vállaljuk az általános iskolákkal való kommunikálást. Tavaly például tartottam alsósoknak, negyedik osztályos gyerekeknek összevont biológiaórát. A kisebbek még nyitottak, a nagyobbakat már nehezebb a természetbe csalogatni. Továbbá szakirányítom a magánerdő gazdálkodókat, főként a megye déli részén, s segítem az azokkal kapcsolatos munkákat. Bármennyire is lazának tűnik, Mária Terézia óta hazánkban igen feszes az erdőgazdálkodás. Miskei Anita
Életpálya
Bognár Miklós Gyömrőn, 1941. december 5-én született. 1961 óta áll munkaviszonyban, előbb a Budapesti Állami Erdőgazdaságnál, majd a Kiskunsági Állami Erdőgazdaságnál tevékenykedett. 1968-ban került Fejér megyébe, azóta itt él és dolgozik. A Vadexnél, illetve jogelődjénél 1981-ig kerületvezető erdészként, műszaki vezetőként látta el munkáját, pénzügyi, számviteli diplomát szerzett 1982-ben. 1981-től nyugdíjba vonulásáig, 2002-ig a soponyai erdészet vezetője volt. Nyugdíjasként sem pihen, 2010-ig a Vadex felügyelő bizottságának elnöki teendőit látta el, jelenleg az Erdőért Egyesület titkára.
