2012.06.22. - Rémisztő sajtóhírek jelentek meg a Tiszáról, miszerint a
medre évente 3 centit emelkedik, éppen ezért 50 év múlva a mainál
másfél–két méterrel magasabb gátak kellenek. Megkérdeztük a vízügyi
szakembert. A vízügy 1866 óta vizsgálja az Alsó-Tisza-vidék mederváltozásait. Ha igaz lenne az az állítás, hogy a Tisza medre évente 3 centit emelkedik, már bajban lennénk – tudtuk meg Kozák Pétertől, az Ativizig igazgatójától. – Tény, hogy a folyómeder állandóan változik, de nem a híreknek megfelelően – a tektonikus mozgások bizonyítják. A feliszapolódás emeli meg lassan a hullámtér (és nem a folyómeder) felszínét. Az 1970-es évek óta végzett kutatások igazolták, hogy a Tisza mentén, a mederhez közeli zónában intenzív a feltöltődés olyan mértékadó árvizek után, mint az 1970-es, a 2000-es, a 2006-os, a 2010-es, de az omlások, csuszamlások idővel visszajuttatják az üledék egy részét a folyóba. A felhalmozódó anyag vastagsága függ a főmedertől való távolságtól, a hullámtér szélességétől, a domborzattól és a növényzet sűrűségétől. Az utóbbi ötven évben ez a jelenség átlagosan néhány centiméteres feltöltődést okozott például a parti sávokban, de helyenként néhány deciméterről is beszélhetünk.
A feliszapolódás hosszú folyamata jól megfigyelhető az 1860-as években létrehozott és a mai napig meglévő kubikgödrökben: ezekben az alsó-tiszai üledékcsapdákban átlagosan 48 centi üledék halmozódott fel. Égig érő gátakra tehát nincs szükség, hiszen elenyésző a hullámtér emelkedésének mértéke. A szakember hozzátette: gond nem elsősorban a gátakkal van. Magasabb vizeket eredményez a globális felmelegedés a hevesebb, kiszámíthatatlan időjárással, valamint a művelés és a fakitermelés. A hazai védművekkel szemben az az elvárás, hogy az átlagosan 100 évente egyszer előforduló árvízi terheléssel szemben is biztonságos ellenállást biztosítsanak. A 2006-os árvízkor sem a gátak magassága okozott problémát, hanem a tartóssága volt a kérdés, hiszen akkor a nagyvíz 40 napig elhúzódott. Az az árvíz arra irányította rá a figyelmet, hogy ahol nem elég magasak a gátak, ott azokat – a számítások szerint – fél méterrel kellene megemelni. Védművek erősítését és magasítását szolgálják a közeljövőben induló, uniós támogatással megvalósuló fejlesztések. Várhatóan jövőre kezdődik el a szegedi partfal 1,8 milliárd forintos rekonstrukciója, a Tisza és a Maros bal parti fővédvonalának 1,1 milliárdos fejlesztése, a csongrádi partfal rekonstrukciójának befejezése nagyjából 1,5 milliárd forintból és a Maros jobb partjának fejlesztése 250 millióból.
Árvizeket hasonlítottak össze
Az Ativizig szakemberei összehasonlították az 1970-es és 2006-os árvíz vízhozamát, és kimutatták, hogy nagyjából mindkét évben 4000 köbméter víz folyt le másodpercenként. Míg 1970-ben 960, addig 2006-ban 1009 centiméteres vízszinttel folyt át Szegednél. Ez is azt bizonyítja, hogy a hullámtér akkor jobb állapotban volt, és ha tisztább lenne, gyorsabban távozna a nagyvíz. Az emberi természetű beavatkozás alapvetően megváltozott a hullámtérben: a hetvenes évekig erdő- és mezőgazdasági művelés folyt, az utóbbi években az erdőgazdálkodás és a természetvédelem hangsúlyos. Ez a hullámtér árvízlevezető képessége szempontjából rendkívül előnytelen, a területeket sűrűn benőtte a gyalogakác és a vadszőlő, a hullámtér áthatolhatatlanná vált. Alsó-tiszai probléma, hogy a folyó nem ismeri a határokat, vagyis hiába tisztítják ki a magyar szakaszát és épülnek meg a Vásárhelyi-terv tározói, ha a szerbiai részen megmarad a jelenlegi levezető képesség, ami visszaduzzaszt. Kovács Janka
