Üzleti méreteket ölt a falopás Borsodban; Irtják az állami és a magánerdőt is
Több tíz millió forintos veszteséget okoznak évente Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a fatolvajok, akik az egybefüggő erdőkben hely énként futballpályányi nagyságú területeket tarolnak le. Egyelőre majdhogynem megállíthatatlan a folyamat, ráadásul az illegális erdőirtás üzletszerű méreteket öltött. A 210 ezer hektárnyi borsodi erdők tulajdonjoga körülbelül fele-fele arányban oszlik meg az állam, illetve magánszemélyek között, de míg az Északerdő Rt. őrző-védőcégekkel vigyáztatja értékeit, addig a magánszemélyek szinte tehetetlenek a tolvajokkal szemben.
Borsod-Abaúj-Zemplén területének mintegy 26 százaléka, több mint 210 ezer hektárnyi az összefüggő erdőterület, amelynek csaknem fele magánkézbe került a kárpótlás idején. A miskolci székhelyű Északerdő Rt. 108 ezer hektáros birtok állami tulajdonosa a megyében, valamint a Hortobágy térségében. Cserép János, a társaság vezérigazgatója közölte: a 108 ezer hektárból 103 ezer hektárnyi területet borít erdő, a többi szántó, rét, illetve legelő. Úgy fogalmazott, az általuk művelt erdők mintegy hatvan százaléka természetvédelmi vagy tájvédelmi körzethez tartozik, ám a nem védett negyven százalék is hatalmas nemzeti vagyont képvisel. A Bükki Nemzeti Park, az Aggteleki Nemzeti Park, a Zempléni Tájvédelmi Körzet, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park különösen védett terület, felbecsülhetetlen eszmei érték.
Mint azt Cserép János mondta, a fatolvajok sosem halnak ki, s lelkiismeret-furdalás nélkül teszik tönkre a régió bükköseit, gyertyánosait, tölgyeseit, akácosait. Az ellopott fa mennyisége minden esztendőben meghaladja az ezer köbmétert az Északerdő Rt. működési körzetében, ám – ha sikerül elfogni a tolvajt – az értékeléskor általában nagy bajban vannak a becsüsök. Az illegális fakitermelő szinte minden esetben darabokra vágja az általa kidöntött fát, s miután így csak tűzifaként használható, ennek köbméterenkénti értéke már nem éri el vagy alig haladja meg a tízezer forintot. Cserép János szerint ez az igazi eszmei kár, minthogy a kézikocsira, kerékpárra, átalakított Ladába rakott tüzelőanyagot eredetileg ipari faként határozta meg a fenntartó gazdasági társaság illetékese. Sajnos a minőség meghatározása komoly gond, az ellopott tüzelőt legtöbb esetben a legalacsonyabb áron jegyzőkönyvezi a hatóság, holott a lopási érték valójában akár a háromszorosa is lehet annak, amit dokumentálnak. A fatolvajok Felsőzsolca, Sajólád térségében okozzák a legnagyobb kárt, de az Északerdő Rt. működési területén szinte minden település határában garázdálkodnak illegális fakitermelők. A vezérigazgató szerint lassan elfelejthető a baltás módszer, mert a modern tolvajok leginkább motorfűrésszel dolgoznak. Bár őrző-védő cég vigyázza a részvénytársaság erdeit ám ők sem képesek teljesen megakadályozni a falopást. A gyakorlott tolvaj amilyen gyorsan jön, olyan sebességgel távozik. Mára nagy üzlet lett a lopott tűzifa értékesítése. A bűnözők nincsenek tekintettel a fák korára: azt a negyvenéves tölgyet is kivágják, amely vágási érettségét száznegyven éves korára éri el. Egyelőre perek sora bizonyítja a fatolvajok folyamatos működését.
Bárány Jánost, az Északerdő Rt. szemerei kerületének erdészét kemény-kötésű embernek ismeri a szakma, s mint kiderült, tőle nagyon nehéz lopni. Neve hallatán sokan megrettennek, s amint arról a csereháti vidék településeinek lakói beszámoltak, ez az ember éjjel-nappal óvja saját területét. Bárány János azt mondja, ő nem megszállott, csak szereti a rendet maga körül. Egyedül járja naponta a területét, s apró falu lakója lévén, minden gyanús autó megjelenéséről értesül. Hozzátette: szerencsés a helyzete, hiszen a saját erdeinek földrajzi elhelyezkedése megnehezíti a fatolvajok dolgát. Persze akadt már afférja illegális fakitermelővel, ám személyes „varázsával" mindig sikerült megoldani az ügyeket. Verpecz István szalaszendi magánerdő-tulajdonos viszont úgy gondolja: a privát erdők birtokosai vajmi kevés figyelmet fordítanak területük védelmére. A közel két méter magas férfi ugyan naponta kijár az erdőbe, mégis meglopják. Álláspontja szerint fénykorát éli az illegális fakitermelés Borsod megyében, de egyszerre nem visznek el akkora mennyiséget, amiért nagyobb büntetést kaphatnának a tolvajok. Már amennyiben elkapja őket a rendőr, vagy éppen a polgárőr. Verpecz István szerint a tettenérés sem számít sokat, a „megélhetési bűnözőkkel" ugyanis semmit nem tudnak kezdeni. Legfeljebb pénzbüntetést szab ki rájuk a hatóság, amit nem lehet behajtani.
Szemán Emil, Gadna polgármestere ugyanakkor kijelentette: nagy a baj az észak-magyarországi aprófalvakban, nemcsak falopásból, hanem egyéb bűncselekményekből sincs hiány. Szerinte a sosem látott mértékű forráshiányban fuldokló kis önkormányzatok pénzügyi gondjai szinte kezelhetetlenek, s a helyhatóság szegénysége kihat a családokra is. Többnyire csak időszaki munkát tudnak biztosítani közhasznú foglalkoztatás formájában, bár erre sem mutatkozik túl nagy igény, mert az évtizedek óta „álláskereső" polgárnak nincs lelkiereje ismét beilleszkedni a munka világába.
A gyakorlat igazolta a szakemberek állításait, mert a csereháti Gadna közelében egy hatvan év körüli fatolvajjal találkoztam. Rozoga kerékpáron tolta a fél köbméternyi fát, s amikor megálltam mellette, rettenetesen megijedt. – Most akkor el vagyok kapva, biztos úr? – kérdezte –, s válaszra sem várva folytatta: – Tudja, hét gyerek van, nehéz a megélhetés, így hát legalább a tüzelőért ne kelljen már fizetni! Szinte mindenki ezzel foglalkozik itt, de úgy látszik, csak engem fogott meg. Nézze meg, ezek csak gallyak, nem vágtam én ki egyetlen élő fát sem! Persze nem mindenki olyan természetbarát gyűjtögető, mint én – szabadkozott –, van, aki derékban nyesi ki a tölgyerdő legjavát. A fatolvajt Jenőnek hívják, kilenctagú családjával él egy szobában borzalmas körülmények között Gadnán, a Cserehát szívében. Nincs vécéjük, hiányzik a fürdőszoba, a gyerekek a más kidobott dikóján alszanak. Amint megtudta, hogy nem a hatóság vette üldözőbe, azonnal megeredt a nyelve: – Sokan járnak itt fáért, szinte minden család – hadarta. – Melegedni csak kell, a tüzelőt tán mindössze két gadnai família tudja megfizetni. A többiek meg mennek lopni, aztán vagy elkapják őket, vagy nem. Abba a szakmai titokba is beavatott, hogy azért vágja derékba a fát, mert a tő felett egy méterrel már halkabban kopog a balta. Az elmúlt fél évben annyi fát gyűjtött össze, ami kitart tavaszig, aztán kezdődik elölről a gyűjtögetés.
Tolcsvai T. László