2012. szeptember. 15. - Azt a tevékenységet nevezik orvvadászatnak, amikor valaki nem a megengedett feltételek szerint vadászik. A védett fajok vadászata szintén orvvadászatnak minősül - szól a hivatalos meghatározás. Emlékeznek még a vurstli céllövöldéjére?
Sorban érkeztek a kacsák, nyulak, vaddisznók, és ha eltaláltuk őket, fémes csattanással buktak le a paraván mögé. De ők legalább tudták, mire számíthatnak. A régi-új céllövöldében ma másként mennek a dolgok. A lövések onnan jönnek, ahonnan nem várjuk őket, és ha a célzás nem is vall biztos kézre, mégis minden találat ül. És sosem a vadász bukik le. Hetente drágul az üzemanyag? Lebuknak az autósok. Emelik a cigaretta jövedéki adóját? A bagósok tűnnek el a paraván mögött. Többe kerül a kenyér, a hús, a tej, a tojás? Tömegével semmisülnek meg a nyuszik, kacsák. És a vadászok nem a megengedett feltételekkel vadásznak, legalább is nem erre kaptak felhatalmazást. Azt pedig, hogy már-már védett, kihalófélben lévő fajra lőnek, különösebben nem kell bizonygatnunk.
Nemrég levelet kaptam a miniszterelnöktől. Munkahelyvédelmi akciótervet küldött, személyesen nekem, amiben több pontban fogalmazza meg kormánya elgondolásait arról, miért lesz jobb a huszonkét év alattiaknak és az ötvenöt felettieknek, a kisvállalkozóknak és a vállalkozásoknak. Most még inkább célpontnak érzem magam. Mert így, vagy úgy, megint a kisemberek, az alkalmazottak, a huszonkét év feletti, de még nem ötvenöt évesek járnak rosszul. Hiszen ezeket az elgondolásokat ilyen vagy olyan módon ők fogják finanszírozni. Közben forog tovább a mókuskerék, a célpontok nem, legfeljebb csak a vadászok változnak. Ez pedig a nyuszik szempontjából teljesen mindegy. Legfeljebb az nem, hogy az orvvadászat eme formája ma törvényesen megengedett. Még akkor is, ha a lőszer egyre jobban fogy. Nagy Imre
