2012. október 04. - Szinte mindenhonnan érdeklődnek a világhírű magyar dámszarvas iránt A gímszarvasok nászának, a szarvasbőgésnek lassan vége, de ez nem jelenti azt, hogy elmúlt volna a "szerelem" az erdőkből lehet elejteni a legjobb, legszebb trófeákat viselő dámbikákat, és ez a kecsegtető lehetőség – válság ide vagy oda – messziről vonzza a vendégvadászokat.
Hiába a gazdasági válság, a magyar dámvad továbbra is őrzi népszerűségét a vendégvadászok körében – derült ki a lapunk által megkérdezett vadgazdálkodók beszámolójából. A szakértők szerint ez nem meglepő, hiszen a nemzetközi ranglista élmezőnyéből évek, sőt évtizedek alatt sem sikerült kiszorítani a hazai trófeákat. Jelenleg az első, második, hetedik és kilencedik helyet foglalják el a gúthi és gyulaji dámlapátok. A két rangos vadászterület képviselője elismerte ugyanakkor, hogy a hazai vendégek száma 2008 óta valamelyest visszaesett.
– A magyar vadászok válságérzékenyebbek; főleg osztrákok és németek jönnek hozzánk, de Ausztráliából is fogadtunk már érdeklődőt – fogalmazott Bartucz Péter, a Nyírerdő Zrt. gúthi erdészetének igazgatója. Gálos Csaba, a Gyulaj Zrt. vadgazdálkodási vezetője ugyanakkor arról beszélt: társaságuk a válság ellen egyfelől az árszabásuk finomhangolásával próbál védekezni, másfelől új, például közel-keleti és tengerentúli piacokat szeretne meghódítani.
A kisebb vadgazdálkodók természetesen nehezebben képesek megfelelni az új kihívásoknak, jobban megérzik egy-egy vendég elmaradását vagy a vadkár költségeit. Bartucz Péter szerint ezért előfordulhat, hogy valahol idő előtt, 8-9 évesen meglövetnek egy bikát, s nem várnak vele még három évet – magyarázta a gúthi igazgató. Hozzátette: a türelem azonban meghozza a gyümölcsét. Érdemes például az adott év legígéretesebb bikáinak is adni még egy évet, mert tízből hétnek talán gyengébb osztályzatra érdemes agancsa lesz (visszarak), a maradék három viszont jövőre a világranglistán is helyet találhat magának.
A megfontolt gazdálkodás azonban csak a siker egyik összetevője. Gálos Csaba figyelmeztetett: megfelelő környezet és génállomány is kell a kiváló trófeához. Ami az utóbbit illeti, az hazánkban általában adott. Ami pedig az előbbit, abban a Gyulaj és a Nyírerdő Zrt. képviselője egyetértett, hogy a forró, aszályos nyár aligha befolyásolja az idei felhozatalt. Mire ugyanis a szárazság beköszöntött, az agancsfelrakás már befejeződött. A két társaság mindezekre figyelemmel átlagos, vagy annál valamivel jobb idényre számít. Nagy Áron
