Elszáradnak a feketefenyők a Keszthelyi-hegység erdőiben (Zalai Hírlap)

2012. december 26. - A korábban szokásos csapadék töredéke érkezett a Keszthelyi-hegységbe az elmúlt években. Ez párosult a rendkívüli meleggel, amit a feketefenyők szemmel láthatóan megsínylettek.
A közelmúltban megérkeztek a Harvester típusú gépek, amelyek döntik, ágazzák és darabolják az elszáradt fenyőfaegyedeket. – A Keszthelyi-hegységben két rendkívül száraz év után vagyunk – mondta Szakács István erdészeti igazgató. – 2011-ben 350 mm csapadék esett, míg idén márciusig 250 mm hullott, majd azt követően szeptemberig nem érkezett jelentősebb csapadék. A déli részén lévő dolomit alapkőzet nem képes tárolni hosszabb ideig a csapadékot. A két száraz év a fenyőket erőteljesen legyengítette, és idén már rendkívül erős, néhol 70 százalékos terjedő tűvörösödést lehetett tapasztalni. Mindezt jelezték az erdészeti hatóságnak, a Veszprém Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatóságának (VMKEI), hogy egészségügyi kitermeléseket kell végezni az erdőkben, mintegy 800 hektáron, 80 erdőrészletben.
– Erdészeink felmérését követően 5-6000 köbméterre becsültük az elszáradt fákat. Ezekre a VMKEI 2012 augusztusában elrendelte a kitermelést. – Sikerült megállítani a folyamatot? – Augusztus végére sajnos a száradás már a felmért terület kétszeresére terjedt ki. Szemmel láthatóan a vörösödés felgyorsult. A legyengült fákat megtámadták a fenyőtűkárosító gombák, a szeptemberi eső felgyorsította a folyamatot. A napokban újból egyeztettünk a VMKEI és a Bakonyerdő között a további teendőkről. Az erdészeknek nem céljuk a fenyő eltüntetése a térségből, hiszen hozzátartoznak a tájképhez. A termelés során megóvjuk az élő fákat, de így is jelentősen meg fog változni a Keszthelyi-hegység, különösen a Balaton felőli tájkép, ahol a feketefenyők találhatók, voltak, mert nagy részüket ki kell, kellett termelni. – Hogyan került ide ez a fafajta?

– Először 1860-ban telepítette be a Festetics-család, a korábbi állattartó életformából kialakult kopárok fásítására, a legidősebb példányok ezekből az időkből származnak. A második ütem az ´50-es, ´60-as évekre tehető. Az erdészek véleménye alapján vizsgáljuk, mit lehet majd tenni a fenyő utáni korszakban. A kopárokra telepített fenyő elősegítette a talajfejlődést, lehetőséget adott a lombos állományok megtelepedésére, így elégséges számban található molyhos tölgy, virágos kőris, cser újulat. A kiszáradt fák letermelése után ezeken a területeken cseres, molyhos tölgyes, virágos kőris karsztbokor erdő jelenik meg. Az ilyen erdők közötti kisebb- nagyobb sziklagyepek a természetvédelem számára rendkívül értékes élőhelyek. A terület fás állapotban tartását a következő időszakban ezek fogják biztosítani. A száradást követően megpróbálkozhatnának még egyszer a fenyővel, ám ennek sok értelme nincs, mert nem lehetnek biztosak benne, hogy ez a jelenség nem áll elő újra. Úgy gondolják, ezeken a területeken a kopárok kivételével, ahol a fenyő megoldotta a növénytakaró- képződést, lehetővé vált a lomb állományok elterjedése.
– A fenyők letermelésével csökken a tűzveszély is? – A Gyenesdiáson és Vonyarcvashegyen élők többször tapasztalták a közelmúltban, milyen tűzveszélyesek a fenyők, jelentős területek égtek le a térségben. Nyáron féltünk a tűztől, szerencsére az itt élők és a turisták fegyelmezetten betartották a tűzgyújtási tilalmat. Egyetlen csikk elég lett volna, hogy felgyulladjon az erdő, akár százhektáros terület is éghetett volna. Ahonnan csak tudjuk, letermeljük a száraz fákat. Nagyon meredek hegyoldalakról és a kertek szomszédságában nehéz lesz, onnan nem tudjuk a faanyagot lehozni. – Mikor végeznek? – A Keszthelyi-hegység a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része, minden munkát véleményeztetni kell, ütemezési terv alapján dolgozunk a védett növények és állatok életkörülményeinek figyelembevételével. Ettől is függ, mikor fogunk végezni. A terep rendkívül szabdalt, meredek oldalakkal tarkított, nehezen járható. Góth Imre