2013. január 25. - Önökhöz, az ország valamennyi polgáráért, a nemzet
biztonságáért felelős kormánytagokhoz fordulunk és kiáltunk segítségért
azok nevében és azok helyett, akiknek szava nem hallatszik el az Önök
magas hivataláig!
A magyar népességből 4 millió emberért szólunk, de elsősorban a mintegy egymilliónyi súlyos nyomorban és kitaszítottságban szenvedőért, melynek jelentős része a faji gyűlölettel is körbevett cigány lakosság.
Ezúton hívjuk fel a magyar kormány illetékeseinek a figyelmét arra, hogy humanitárius katasztrófa fenyeget Magyarországon. A kirekesztettek jelentős része nem jut semmilyen jövedelemhez, ezért nincs tüzelőjük, vizük, világításuk, ruhájuk, megfelelő hajlékuk, emiatt jelentős részük éhezik, fázik, betegség gyötri, miközben lenézik, sokszor vérig sértik őket…
Nem tudni, hányan szenvednek a lakhatás, a meleg, a ruházat, az élelem, a gyógyszer hiányától, mert nincsenek átfogó kutatások. Vajon miért? Tényleg lemondott a kormány az ország 1/3-áról, ahogy azt Bogár László kormányközeli közgazdász ecsetelte mint a miniszterelnök által is osztott, de a nyilvánosság előtt nem vállalt ítéletüket? Mi az oka, hogy az államigazgatásban, a médiában, a kormányközeli tudományos nyilvánosságban nem találkozunk egyetlen szociálisan érzékeny szaktekintéllyel, nemzetközileg jegyzett társadalomtudóssal, szociális szakemberrel?
A szenvedő, különösen az alacsony nyugdíjú és a vidéki cigány-„rezervátumokban” haláltusáját vívó embereknek joguk tudni, hogy lemondott-e róluk Magyarország, vagy sem! Kapnak-e segítséget a túlélésre, vagy csak saját magukban és egymásban bízhatnak?
Szerintünk a mai végállapotok egyik közvetlen oka az elhibázott közfoglalkoztatási program, amely a legszegényebbeknek havi 47 ezer forint éhbért nyújtott – de a költségvetésnek havi 120 ezer Ft-ba került –, a családok számára a minimális létfeltételekre sem elég. Ráadásul ez a közmunka is leállt. Az újonnan kiírt pályázati programok márciusban indulnak. Vagyis április hónapig mintegy százezer családot közvetlen fizikai veszélyeztetésbe sodor ez a pazarló és embertelen szociálpolitika.
A három hónapra biztosított „álláskeresési támogatás” a világon legrövidebb időn belül teszi földönfutóvá a munkát nem találó embereket és családtagjaikat. Múlt év végi felmérés szerint a hajléktalanok körében már 25% a cigány emberek aránya, vagyis legalább háromszoros a népcsoport felülreprezentáltsága; sokuk véleménye szerint egy budapesti hajléktalan kevesebbet éhezik, mint egy vidéki nyomortelepen élő munkanélküli.
S a szerencsétlenek nemhogy segítséget, de még együttérzést sem tapasztalnak. A szolidaritást mint a társadalmat összetartó lelki-erkölcsi szövetet felszámolta az évtizedes szegény- és cigányellenes politika és az azt kiszolgáló média, amely szerint „aki szegény, az magára vessen: cigány, megérdemli sorsát”. És a romák ellen tovább folyik a gyűlölködő, dehumanizáló és népirtó propaganda. Követeljük, hogy a legolcsóbb szavazatszerzés érdekében se engedjék feláldozni az ország nyugalmát, a társadalmi összetartozást, és a leghatározottabban lépjenek fel az uszító, közösségsértő irományokkal szemben!
Tiltakozunk az ellen, hogy a szegénységet együttérzés nélkül szemléljék, hogy a szegényeket önhibásként, megvetett cigányokként kezeljék, hogy önök passzívan várakozzanak, miközben csendben emberek tömegei rokkannak bele a nyomorba, és hullanak el, mint az „állatok” – ez is egy módja annak, „hogy ne legyenek”…
Tisztelt Orbán-kormány! Amennyiben alkotmányos felelősségüknek tartják az életmentést, a következőket javasoljuk:
– Azonnali intézkedésként javasoljuk, hogy a kormány, együttműködve a helyhatóságokkal, állítson fel ingyen konyhákat és melegedőket a válságtelepüléseken. Ahol nem biztosított az iskolás gyermekek étkezése, ott mindennap, ahol kapnak étkezést, ott legalább hétvégén egyszeri meleg ételt biztosítson az állam részükre és családtagjaik részére.
– A téli tüzelő előteremtése érdekében nyissák ki az állami tulajdonú erdőket a szegények előtt, és onnan meghatározott fajtájú, nagyságú és tömegű hulladék vagy élő fát hozhassanak szervezett formában a rászorulók. E programhoz való csatlakozásra kellene hívni az erdőbirtokos urakat is!
– Ahol életveszélyt jelent a tüzelő hiánya, kérjük, hogy az önkormányzatok és az állami hivatalok nyissák meg a középületeket a bajbajutottak előtt: üres iskolaépületeket, tornatermeket, polgármesteri hivatalokat, raktárakat.
– Az orvoshiányos gettótelepülésekre indítsanak mobil orvosi rendelőket, tartsanak szűrővizsgálatokat, mert rendkívül sok az ellátatlan, beteg ember. Különösen nagyarányú a pánikos depresszióban szenvedő anyák száma.
Tartós válságkezelésként:
– Javasoljuk, hogy az állam hathatós intézkedései révén teremtse meg a feltételeit annak, hogy minden családból kötelező legyen legalább egy főt alkalmazni! Ha erre nem képes a gazdaság, a település vagy a munkaügyi hivatal, az esetben adják vissza a még az előző kormány alatt elvett, a munkanélküli házastársat megillető másik jövedelempótló támogatást (munkanélküli-segélyt), a 21 800 Ft-ot, amit emeljenek fel a korábbi összegre!
– Elvárjuk, hogy az államilag, EU által támogatott vállalkozásoknak kötelező legyen tartósan munkanélkülit fölvenniük! Olyan cég ne juthasson állami vagy EU-s támogatáshoz, amely a társadalmi kötelezettségvállalásnak a minimális feltételeit sem teljesíti.
– Követeljük, hogy az állam ismerje (f)el és szüntesse meg azt a rasszista szociálpolitikai gyakorlatot, amely faji alapon tesz különbséget a segítségre szoruló magyar állampolgárok között.
A totális katasztrófa elkerülése érdekében kérjük gyors intézkedésüket! Kérjük megérteni, hogy nyílt levelünk nem politikai indíttatású támadás a jelen kormány ellen, semmiképp! Kiáltványunk őszinte jajkiáltás, szolidaritás- és felelősségvállalás honfitársainkért, egyben kiállás országunk erkölcsi és fizikai túléléséért.
A Polgárjogi Mozgalom nevében Horváth Aladár, Kiss Anikó
