Falvainkban a legtöbb helyen még mindig fával fűtenek, a téli tüzelőt sokan maguk szerzik be. A fakitermelést követően szinte mindenhol lehetőség nyílik arra, hogy az ágfát összeszedjék
Körkép - Az amúgy is csendes aprófalvak most, a tél közepén még inkább kihaltnak tűnnek. Mozgás szinte sehol, néhány kutya csaholása és a kéményekből felszálló füst jelzi, hogy azért lakják a házakat, itt is élnek emberek. Igaz, a kemény hideg egyelőre tétlenségre kényszerítette a falvak idős, egyedülálló lakóit.
A faluhelyen élőkről általában elmondhatjuk, hogy szorgos, derék emberek. Õk azok, akik nem restellik megtermelni azt a hagymát vagy káposztát, amit a városlakó szinte fillérekért vesz meg a szupermarketekben. Nos, ennek a képnek mond némileg ellent, hogy télvíz idején szinte teljes csend fogadott bennünket a Lenti környéki kistelepüléseken.
- Arra volnánk kíváncsiak, mivel töltik ilyen hidegben az idejüket - próbálkozunk Lendvajakabfán. Kísérletünk azonban meddő, a bácsi nem áll szóba velünk.
- Menjen innen fiatalember, mert magára engedem a kutyát - mondja haragosan az idős férfi. Néhány házzal odébb aztán az is kiderül, mi az oka a távolságtartásnak. Éppen az elmúlt hetekben plakátolták ki a falvakat, arra figyelmeztetve az ott élőket, hogy ne engedjenek be idegent a házukba.
- A minap is erre járt egy romaféle ember, azt mondta, ószeres. Kérte, mutassam meg neki, milyen régi bútoraim vannak, mert azokat megvenné jó pénzen - mondja a kerítésen keresztül egy bekecses férfi. - Tudja, jobb félni, mint megijedni.
Efféle népi bölcsességeket kapunk még jó párat a nap folyamán, például azt is megtudjuk, hogy rövidesen vége lesz a hidegnek, néhány napja ugyanis egy vadréceraj húzott északnak. Ha pedig a madarak arra veszik az irányt, akkor itt az enyhülés.
- Jó is volna, mert fogy a fa - mondja a pákai Bözsi néni, aki már több mint tíz éve él egyedül. - Attól persze nem kell félni, hogy kiürül a faház, jól telerakták a gyerekek a nyáron, de ebben a ronda fagyban nagyon lecsökkent a mennyiség. Nem nagyon mozdulok ki itthonról, ezért naponta legalább három kosárral eltüzelek.
A tormaföldei Fehér Ferencné kedvelt elfoglaltsága a tévénézés, saját bevallása szerint egy évben ha tízszer elmegy otthonról.
- Régen eljártunk tollfosztóba, de ennek már régen vége - magyarázza az asszony. - Az igazság az, hogy félünk, nem merjük itthagyni a házat. A szomszédomban is özvegyasszony lakik, néha jólesne vele leülni egy kicsit beszélgetni, de egyre kevesebbet vállalkozunk erre. Én csak a boltba megyek el, ő már oda sem, hiszen meghoznak neki mindent. Van még egy jó barátnőm néhány házzal odébb, ő pedig templomba jár.
Az egyedülállókon sokat segít a falugondnoki szolgálat - ott, ahol van, nemcsak a szociális étkeztetést oldják meg általa, de a bevásárlásba is besegítenek. A polgármesterek szerint ez erkölcsi kötelességük.
- A falugondnokunk munkaköri leírásában szerepel a bevásárlás, a ház körüli munkákban való besegítés is - mondja Kondákor József, a 400 lakosú Tormafölde polgármestere. - Emellett a gyógyszerkiváltás is az ő feladatuk, de a betegeket is elszállítják az orvoshoz. Mellette foglalkoztatunk egy családgondozót, ő szintén az egyedülálló időskorúakra figyel, vérnyomásukat méri napi rendszerességgel, takarít, mos, főz.
Más irányba vesszük utunkat, betekintünk a hetési falvakba is. A határ menti terület negyven éven keresztül elzárt világnak számított, nem csoda, ha a fiatalok elköltöztek onnan. A házak többségében ma csak a nagy- vagy dédszülő korú nyugdíjasok élnek.
- Hova is mennék? - kérdez vissza a 66 éves Szomi Vilmosné, akit éppen ebédidőben zavarunk. - Boltba nem járok, hetente egyszer eljönnek hozzám a gyerekek, ők bevásárolnak mindent, még a kenyeret is megveszik. Beteszem a hűtőbe, ott nem keménykedik meg, így nincs szükségem arra, hogy kimozduljak otthonról. Egyedül templomba szoktam elmenni vasárnaponként.
Irénke nénivel szemközt a bödeházi alpolgármester, Csuka Ferenc lakik, őt is otthon találjuk.
- A mamával együtt nem nagyon mozdulunk ki itthonról. Arrafelé még nem lehet - mutat a határ, azaz a szomszédos Szlovénia irányába -, másmerre pedig már nem is nagyon érdemes.
A sokat megélt, s ezért általában beszédes kedvében lévő férfi azt is elmondja, ma már a gazdaság sem nagyon köti le. Amikor a felesége bekerült a kórházba, felszámolták az állatállományt, jószerivel csak a baromfik maradtak, meg a három macska. Előbbieket Irma néni gondozza, a cicák pedig ellátnák magukat is, de azért a kényeztetésből nekik is kijut bőven.
Két macskát és három tyúkot tart a Szíjártóházáról származó, de 1939 óta Szentistvánlakon élő 84 éves Hajdú Ferencné is. Az idős asszony sem mozdul ki otthonról, ezt kora már nem is nagyon engedi, másrészt lánya nap mint nap felkeresi őt, segít neki a házimunka ellátásában, illetve kézimunkával ütik el az időt.
- Díszpárnákat, terítőket varrogatunk, mikor éppen mihez van kedvünk - sorolja Csuka Béláné, aki a bevásárlást is megoldja édesanyja helyett. Így a mamának valóban nincs miért kimozdulnia otthonról, maximum az udvarra megy ki.
A már nehezen mozgó idős embereknek egyébként az udvarra való kijárás is veszélyes lehet. Bözsi néni meséli, hogy két éve a saját járdáján csúszott el, a balesetnek combnyaktörés és hathetes kórház lett a vége. Azóta óvatosabban mozog, télen még az udvarra sem megy ki. Szerencsére van segítsége, bevásárolnak neki, de még a tüzelőt is behordják a teraszra.
A gáborjánházai Kiss József is a minap jött meg a kórházból, nehezen veszi a levegőt, fullad, ezért kellett befeküdnie. Mint mondja, orvosa szerint nem is lenne szabad dolgoznia, de egy kis favágás azért belefér. Amit szép komótosan lehasogatott a tuskóról, azt unokái gyorsan be is hordták.
A tüzelő kérdését faluhelyen sajátos módon oldják meg az emberek, akinek van rá lehetősége, az a letermelt erdőben összeszedi az „ágfát“. Sokat nem is kell érte fizetni, bár munka akad vele bőven. A hetési falvakban bolyongva két kerékpározó férfival futunk össze, a bicikli hátuljára rongyokba bugyolált fejszét erősítettek. Éppen az egyik fakitermelésről tartottak hazafelé.
- Szedtünk össze egy kis téli tüzelőt - mondja egyikük, de rögtön hozzá is teszi, nehogy azt gondoljuk, hogy az ez évit, a tisztességes gazda ugyanis jó időben gondoskodik arról, hogy legyen mivel fűtenie.
A következő télre valót rakták össze halomba az erdő szélén, mihelyst lehet, indulnak is érte. Mert a fának legalább egy nyarat száradnia kell, mielőbb a tűzre kerül. A következő télre is gondolnak: halomba rakják a fát, s így szárad egy évig. Jut elég figyelem idős embertársainkra?
Gyuricza Ferenc