2013. április 19. - A Zalai Hírlap környezetvédelmi programja
Zala megye - Újabb, egész éven át tartó sorozatot indít a Zalai Hírlap. A fókuszban ezúttal a természetvédelem ügye áll, illetve egész pontosan a természeti védettség kérdése. A szériát felvezető szerdai kerekasztal-beszélgetés tanulsága: hosszú távon a tudatformálás, napi szinten pedig a törvényi szigor mozdíthatja elő a természet ügyét.
Örök a vita azok között is, akik körbeüljük ezt az asztalt, hogy az aktuális természeti védettség túl sok, elég, vagy éppen kevés - fogalmazott az eszmecsere elején Megyer Csaba, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság osztályvezetője, aki a kérdésre, hogy szerinte a hazai szabályozás épp' melyik kategóriába sorolható, nem adott egyértelmű választ. Addig jó, amíg erre mindenki másként felel, mert azt jelzi, hogy a rendszer mozgásban van.
Füstös Gábor, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója indításként arról beszélt, hogy természetvédelem nélkül az ősidőkben lehetett meg az ember utoljára, amikor még mindenki valóban szükségletei szerint használta a környezetet, annyit véve el áldásaiból, amennyi neki magának kellett.
- Mára az arányok eltorzultak - mutatott rá. - Tragédia, hogy egy európai házimacskának nagyobb az ökológiai lábnyoma (avagy többet használ a természeti erőforrásokból) mint egy etióp családfő.
Az asztaltársaságban a civil szférát képviselő Klein Ákos, a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány vezetője, ide kapcsolódva jegyezte meg: a természetvédelem tragédiája, hogy nem tud a probléma gyökerével foglalkozni.
- David Attemborough-tól olvastam nemrég: semmi mással nem kellene törődni, csak azzal a bizonyos 7 milliárdos számmal; mert az a gondok eredője, hogy túl sok ember él ezen a bolygón - emelte ki. - Robbanásszerű sokasodásunk azonban megállíthatatlan folyamat, ellene tenni nem tudunk, és így nem lehetünk sikeresek a természetvédelemben. Ráadásul sok ország van, mint a miénk is, ahol a népesség fogy, de ezzel együtt nő az átlagos ökológiai lábnyom.
Napi szintre Bodor György révén kanyarodtunk vissza kissé: a Zalaerdő Zrt. erdőgazdálkodási osztályvezetője azzal kezdte, hogy a természetvédelem hatóságaival háborítatlan jó viszonyt ápolnak. (Közbevetőleg jegyezte meg: ez már csak azért sem lehet másként, mert a két szakterület bölcsője egy, a természetvédelem úttörői is erdészek voltak.)
- Amivel problémáink vannak, az az erdőtörvény túlszabályozottsága - fogalmazott. - Olyan mértékű felesleges szigorúságról van szó, ami a mi esetünkben 100 millió forintos eredménykiesést okoz éves szinten. A természet védelmének elveivel nagyon egyetértünk, de az észszerűséget gyakran hiányoljuk. Volt például nemrég egy esetünk: egy védett lápterülethez nem tudtunk hozzányúlni, mert az oltalmat helyrajzi számra jegyezték be, és így az egész 100 hektárra vonatkozott, annak ellenére, hogy a terület nagyjából csak másfél százalékán volt indokolt. Hosszú huzavonába telt, mire elhárultak előlünk az akadályok, és a gazdálkodás nagyon is megsínylette ezt az időveszteséget.
Bodor György említette még, hogy állami erdőgazdálkodóként sok esetben hátrányban vannak a magánzókkal szemben: vannak pályázatok, melyeken nem indulhatnak, illetve támogatások is, amiket nem vehetnek igénybe. Megyer Csabával közösen állapították meg: nem lenne haszontalan, ha az államnak annyira maga felé hajlana a keze, hogy ha nem is ad előnyt a sajátjainak, de legalább versenyhátrányba nem hozza őket.
Lázár Attila, a megyei kormányhivatal földművelésügyi igazgatóságának vadászati és halászati osztályvezetője arról beszélt: a természetvédelem jelentősége messzemenően indokolja, hogy a horgászok és a vadászok ilyen szempontból alárendelt szerepben vannak. Miután a hatóságoktól a civilekig többféle kontroll érvényesül felettük.
- Persze a józanul gondolkozó vadász és horgász számára ezek nélkül is fontos a természeti értékek védelme - tette hozzá. - Csak meg kell nézni, az évtizedek alatt mennyit szigorodtak a kilövési szabályok, vagy hogyan módosult a vadászható fajok listája. Ezzel kapcsolatban megjegyezném: úgy vélem, a vadásztársadalom öngólt vét, amikor egyes tagjai a ragadozó madarak kilövésének lehetőségéért küzdenek, és én a magam részéről örülök neki, hogy nem sok sikerrel. Ugyanakkor a területünkön van probléma, jelesül a vaddisznók rendkívüli elszaporodása, ami már természetvédelmi aggályokat vet fel, és nem tudom, hogy a mi eszközeinkkel kezelhető-e.
A civil kontroll kapcsán Füstös Gábor veszélyre hívta fel a figyelmet. Jelesül: a természetvédelem szélsőségeseire, a szakzsargonban sötétzöldeknek, vagy méregzöldeknek titulált sokakra utalva, akik csak ártanak az ügynek.
- Utópisztikus felvetés, hogy ha már például vadásztársaság nem alakulhat meg szakmában jártas vezető nélkül, akkor zöld civil szervezetet se hozhasson létre tíz laikus? - tette fel a kérdést a balatoni vezérigazgató. - Mert a szándék általában becsülendő, és azt sem vonom kétségbe, hogy az akarat zömmel jó, de azért mégis nonszensz, hogy például egy budapesti körgyűrű bezáródásának pár megátalkodott szervezet keresztbe tud feküdni. Pedig ezzel sokkal inkább kárt okoznak: csorbul a közlekedés biztonsága, a jóval több kipufogógáz miatt pedig nőnek a költségek, illetve a környezet terhelése is.
Boros Attila muraszemenyei mezőgazdasági vállalkozó egészen friss élményeket említett természeti károkról szólva. Szerinte a legnagyobb károkat manapság például a tavaszi égetések okozzák (elpusztítva a gyomok mellett fákat, kultúrnövényeket, sok állatot, élőhelyeket), aztán az évnek ebben a szakában nagyon elharapózó rapsickodás, valamint az ugyancsak elképesztő méreteket öltött fakitermelés. Nem erdő termelési ágú területekről van szó, hanem például a Mura árteréről, ahol letarolják a fát, majd külföldi erőművekbe szállítják az anyagot. A kártétel többszörös: a fát elkótyavetyélik, a területet a gépek tönkreteszik, és új erdőt biztosan nem telepítenek a kitermelt helyett.
- Én, magyar gazdálkodó is hátrányos helyzetben vagyok ebben az országban - utalt az állami szféra képviselői által elmondottakra -, csak én épp a külföldiekkel szemben. Elég annyit mondanom: ha kárt teszek és megbüntetnek, én azt befizetem. De a külföldi csak röhög a markába.
Lázár Attila állapította meg, hogy kellenek a szigorú szabályok a természet megóvására, de minden szabály csak annyit ér, amennyit betartatnak belőle. Aztán abba az irányba fordult a beszélgetés, hogy az odahaza nagyon is környezettudatos, minden értékre figyelő, szigorú normákat állító és betartó osztrák vajon nálunk gazdálkodva, de itt csak turistaként is feltűnve, miért változik hirtelen zsivánnyá?
- Ahogy mondják is, itt a Balkánon érzik magukat - fűzte a gondolatot Füstös Gábor. - Azt látják, hogy itt minden erdő alján tonnaszám áll a szemét, akkor ők miért ne tegyék ugyanezt? Azt kapjuk vissza tőlük, amit mi mutatunk magunkról.
Hogy mindez megváltozzon, ahhoz társadalmi szemléletváltásra, tudatformálásra van szükség, ami pedig gyerekkorban kell, hogy kezdődjön, már az óvodákban - egyeztek meg a vendégek. Persze minden nem várható el a pedagógusoktól, nagy szerepük van a civileknek, és - tértünk rá a hóhér akasztására - az újságíróknak is. De talán az oktatási kormányzat is tehetne ezt-azt - mutatott rá Megyer Csaba, elvégre:
- Most hallottam, hogy a kötelező olvasmányok közül kikerült Fekete Istvántól a Vuk, és helyét Lessie foglalta el. Akkor? Mi is számunkra a fontos és az érték?
Vendégeink alapvető problémaként említették, hogy a mai ember messze eltávolodott a természettől.
- Már a falusi gyerek is a számítógép előtt tölti az életét, a füvet a fától alig különbözteti meg - említette Megyer Csaba. - Az egyetemistákat gyakorlati oktatáson nem tudom rávenni, hogy combközépig belegázoljanak a Zalába, inkább gyalogolnak kilométereket a hídig. És milyen világ az, amely az időjárás-jelentésnél egy szempontot vesz figyelembe: lehet-e strandolni. Amikor tavaly nyáron nyolc hét aszály után azzal indított a tévében a hölgy: jó hírem van, továbbra is sütni fog a Nap?
Egy dolgot ígérhetünk: akik olvassák majd éven át tartó természetvédelmi sorozatunk cikkeit, egészen más megközelítésekkel fognak találkozni. Varga Andor
