2013. július 1. - NAGYKŐRÖS - Kuriózum és érték is a nagykőrösi pusztai
tölgyes. Fennmaradt nevezetes jelfái közül a Pálfa a legismertebb. Madárcsicsergéstől és gyerekzsivajtól hangos a nagykőrösi Pálfája Erdei Oktatóközpont. Az elmúlt héten a kőrösi Rákóczi-iskola növendékei vendégeskedtek benne, megismerve az erdős sztyeppe növény- és állatvilágát, a homoki tölgyeseket fenyegető veszélyeket. A hely népszerűségét mutatja, hogy a jövő hétfőn rajtoló természetismereti sátortáborba sok helyi gyerek is benevezett a ceglédiek, kecskemétiek mellett.
– Ötödik éve működik a központ a felújított épületben, szívesen látogatják a természetkedvelők – mondja Józsa Sára, a központ vezetője. – Lelkes biológiatanárok, tanító nénik hozzák el hozzánk tanulóikat, akik számára a tapasztalás és élmény sokkal maradandóbb tudást nyújt. Itt nem kell okítani és fegyelmezni a gyerekeket, mégis hasznosan telik az együtt töltött idő.
Táborzárásra az is kiderül, miért nevezik Pálfának a központ közelében lévő, a tanösvény által is érintett egyik hatalmas, körbekerített tölgyfát. A helyi szájhagyomány szerint egy kőrösi, Pál nevű polgár ültette, mintegy ötszáz évvel ezelőtt. Korábban Basafának is nevezték, de később kiderült, a török korban elnevezett fa valójában Csemő határában állt, míg néhány éve ki nem vágták. Jelenleg Csemő főterén csodálatos faszoborként díszeleg.
A hagyásfákat legelőször Mária Terézia nyilvánította védett fákká. A népnyelv el is nevezte az utak mentén vagy valamely találkozóhelyen lévő fákat. A két világháború között még 24 neves jelfa volt a Nagykőrös környéki pusztai tölgyesekeben, ezeket akkor Hargitai Zoltán neves botanikus mérte fel. Az ezredfordulón már csak nyolcat találtak a szakemberek, köztük a Rákóczifát, Mátyás király fáját, a Széchenyifát.
A jelfák történetéhez tartozik, hogy a szép, egészséges fákat régen is becsben tartották az emberek, erdőkivágáskor egy-egy különleges példányt meghagytak. Az úgynevezett mag- vagy hagyásfa terméséről tudott idővel megújulni az erdő. A mai kor embere is felismerte a pusztai tölgyesek értékét, ám sok veszély fenyegette pusztulással a LIFE projekt 2006-os indulását megelőzően. Hajdan az Alföld háromnegyed részét ilyen tölgyes erdő borította. Manapság a terület már csak negyedrésze erdősültség, annak is csupán nyolc százaléka őshonos tölgyes erdő, mely a legtermészetközelibb állapotában Nagykőrös területén maradt fenn. A tölgyes erdőt mozaikoló tisztásoknak szintén egyedi és nagyon gazdag az élővilága.
–Az ötéves LIFE-program lezárultával most az úgynevezett After-LIFE időszakban vagyunk, amikor fenn kell tartani az elért állapotot – magyarázza az erdei oktatóközpont látogatóinak Józsa Sára. – Ugyanúgy meg kell akadályozni a tájidegen özönnövények (vaddohány, akác) térnyerését a tölgyes erdőkben. A természetvédelmi kezelések a Pálfája erdő mellett a Nagyerdőben, a Csókás erdőben is zajlanak. Az újonnan telepített őshonos tölgycsemetéket helyenként vadkizáró kerítések védik. Ezeken belül kiválóan megfigyelhető, miként fejlődik az új tölgyes erdő. Korunk természetvédelmének lényege, hogy megőrizze azon természetes élőhelyeket, melyek életteret biztosítanak a növény- és élővilágnak. Sajnálatos módon a pusztai tölgyes jellegzetes bogara, a szarvasbogár már nem él a Pálfája erdőben. Őt már csak a Csókás erdőben lehet fellelni, megfigyelni.
A pusztai tölgyesek legértékesebb területe 90 évre a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság kezelésébe került, ennek köszönhetően az erdőgazdálkodás itt megszűnt. Az Európai Unió a legjobb, LIFE támogatásból megvalósított természetvédelmi projektek közé választotta a „Nagykőrösi pusztai tölgyesek megőrzése” című pályázatot. Popovics Zsuzsanna
