2013. július 26. - Éghajlatkutatás: Megmentenék a hegység ökológiai szolgáltatásait
A Kárpátok hegyi rétjei a régió legtöbb ökológiai szolgáltatást nyújtó területei közé tartoznak, ám fokozottan érzékenyek az éghajlat megváltozására.
Okos alkalmazkodási politikákkal ugyanakkor az is elérhető, hogy a térség lakossága a hátrányok helyett a felmelegedésnek inkább az előnyeiből részesüljön – ez derül ki abból az európai kutatási projektből, amely uniós pénzből, magyar vezetéssel, több mint 200 szakember részvételével vizsgálja a várható hatásokat és az alkalmazkodás lehetőségeit. A 2012-ben indult CarpathCC programot (a két utolsó c betű a climate change, azaz a klímaváltozás kifejezésre utal) a magyarországi székhelyű Regionális Környezetvédelmi Központ irányítja, a magyar részvételt az Aquaprofit koordinálja.
Kőpataki Éva, az utóbbi szervezet munkatársa szerint az első konkrét eredmények – résztanulmányok formájában a hónapban megszülethetnek, de majd csak az Európai Bizottság jóváhagyása után látnak napvilágot. Magyar részről – kutatóként – többek között a Szent István Egyetem, a CEEWEB, a Bükki Nemzeti Park és a VITUKI utódcégének szakértői kapcsolódtak be a munkába, a hazai kutatások kiemelt célterülete a Kárpátok legdélebbi nyúlványának is tekinthető Bükk.
A hasonló kezdeményezések fő jellemzője, hogy a klímaváltozást és annak következményeit egyfajta kikerülhetetlen sorscsapásként szemlélik, a CarpathCC viszont az erőfeszítéseinek legalább a felét a probléma gyakorlati oldalára, az alkalmazkodási lehetőségek vizsgálataira fordítja. A vizsgálat fő célja, hogy felmérjék a Kárpátrégióban lévő felszíni és felszín alatti vizek, füves, vizes területek, erdők és az ezekre épülő gazdasági szolgáltatások (erdőgazdálkodás, turizmus, mezőgazdaság) sérülékenységét az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatban. A térség hegyi rétjei, legelői, kaszálói Európa fajokban leggazdagabb füves területei közé tartoznak.
Az itt „keletkező”, illetve igénybe vett ökoszisztéma-szolgáltatások, a természetből nyert javak kisgazdaságok és családi vállalkozások sokasága számára biztosítanak megélhetést. A természetközeli állapotú, éppen a hagyományos gazdálkodási módok révén megőrzött legelők közhasznú funkcióit összeszámolni is nehéz: segítenek a biodiverzitás (vagyis a biológiai változatosság) fenntartásában, a természetes beporzásban – maguk is fontos méhlegelőként működnek –, lokálisan tompítják a klímaváltozás hatásait, magas minőségű mezőgazdasági termékeket (gyapjú, széna, tej, sajt, hús, méz) biztosítanak, turisztikai vonzerőt jelentenek.
Itt minden tradicionális tevékenység támogatja az összes többit: az archaikus eszközökkel és módszerekkel folyó, egymást kölcsönösen kiegészítő földművelés és állattenyésztés igazi látványosság az ökoturisták és a falusi turizmus számára, a vendégek jelentik a helyi gazdaság termékeinek talán legfontosabb fogyasztóit, és folyamatos kiegészítő jövedelmet biztosítanak a gazdáknak. A hegyvidéki területeken a Kárpátok déli és keleti részén fekvő országok (főként Románia és Ukrajna) esetében a rétek, legelők, szántók használata jelenti gyakran a létfenntartás egyetlen módját, de az északi területeken is kimutathatóan növeli a vidék népességmegtartó és jövedelemtermelő képességét.
A CarpathCC kutatás elsősorban azt vizsgálja, milyen hatása lesz a prognosztizálható klimatikus változásoknak a hegyvidéki lejtők által nyújtott ökoszisztéma-alapú szolgáltatásokra. Az első eredmények alapján úgy tűnik, rövid távon a legsúlyosabb fenyegetést a klímaváltozástól független tevékenységek – a túllegeltetés, illetve az elhagyott réteken és kaszálókon a gondozás elmaradása – okozzák, ám ezeket a hátrányos hatásokat a felmelegedés minden bizonnyal felerősíti, például azzal, hogy rontja a legelőgazdálkodás feltételeit. A földhasználat változása – bármilyen irányú is – mindenképpen rosszul érinti a hegyi réteket, vagyis itt a klímaalkalmazkodás olyan metódusait kellene kidolgozni (például az agrártámogatási rendszer átalakításával), amelyek mellett a hagyományos legelő/kaszáló gazdálkodás fennmaradhat.
A CarpathCC-projekt egy olyan klímamodellre támaszkodik, amely szerint a Kárpátok déli területein az éves átlaghőmérséklet 1,3-1,5 °C-os emelkedése prognosztizálható 2050-ig. Az előrejelzés által belátott következő három és fél évtizedben a csapadék mennyisége – a Kárpátokon belüli elhelyezkedéstől függően – várhatóan évente 20-70 mm-rel csökken. Ezek látszólag apró változások, ám a magasan fekvő rétek érzékeny ökológiai egyensúlyát egy a fentieknél lényegesen kisebb tartós elmozdulás is felboríthatja. Ugyanakkor a felmelegedés az érintett területeken folytatott egyéb gazdasági tevékenységeket, például a turizmust is befolyásolni fogja. Itt az általános felmelegedés okozta változások mérlege vélhetően pozitív lesz: a nyár, illetve az elő- és az utószezon időjárása is praktikusabbá válik, ami együttesen bőségesen ellensúlyozza majd a rövidebb és csapadékban szegényebb telek miatt összezsugorodó télisport-szezont.
A turizmus számára összességében kedvező hatásokat azonban csökkentheti több, az egyre szélsőségesebb klíma miatt fellépő időjárási anomália (viharok, árvizek, aszályok), és számítani kell a különféle kártevők elszaporodására, új kórokozók megjelenésére és az erdő fokozottabb pusztulására is. Egyes rovarfajok – sodrómolyok, fenyőszúk, makkormányosok – terjedésének felgyorsulása máris tapasztalható, és gyakoribbá váltak az erdőtüzek is. A tudomány (meg a józan ész) itt is kínál védekezési lehetőséget: magyar kutatók mutatták ki, hogy a természetközeli erdőművelési beavatkozások elterjesztésével, az erdei mikroklíma fenntartásával, az idős állományok 30-50 százalékának folyamatos megtartásával a károk és veszteségek lényegesen kisebbek, a vegyes korú illetve összetételű állományok ugyanis sokkal kevésbé vannak kitéve a hirtelen fellépő biológiai vagy fizikai ártalmaknak. Hargitai Miklós
