2013. szeptember 8. - Az áldozati szarvasbika majdnem lemaradt a
ravatalról, de a vadászati évadnyitó hajnalán utolérte a végzete
A ludasszállási kápolnánál tartott Szent Hubertus mise után, így a hazai erdők fejedelme előtt tiszteleghettek a vadászok.
Hajnali fél ötkor jött a telefonhívás, hogy nem lesz szarvasbika. Ha nincs, akkor nincs, majd trófeákat teszünk a kápolna elé gondoltam, amikor kis idő múlva hívott a vadászmester, hogy három lövést hallott. „Meglőttük, de a megsebzett vad még nincs meg!” - érkezett a következő hír. Már a trófeákat kezdtük összeszedni, amikor jött az újabb hívás: „Küldjétek a lovas kocsit!” – elevenítette fel a szombat kora reggeli izgalmakat Tóth Kálmán vadász, akinek jóvoltából, hét éve áll újra a kápolna a Szakmár melletti Ludasszálláson.
A kapitális vadat Gerhard Murmann német vadász ejtette el, akit Greksa Zsolt alsómégyi vadász kísért a területen. Már tartott a szentmise, amikor megérkeztek a kizsigerelt vaddal. Lett is csődület a kocsi körül, a kutyák izgatottan szaglásztak, a legkisebbek pedig örömmel érintették meg a szarvasbikát. – Úgy tíz éves lehet, páratlan 18-as agancsú, aminek a súlya 10-11 kilót is nyomhat - kaptam a szakszerű leírást az egyik vadásztól. Elmondták azt is, hogy aszályos időkben rengeteg a területen a szarvas, mert itt találnak vízlelőhelyeket.
Régen is vízállásos volt a térség, így a szállások lakói a göröndökre, a kis dombhátakra építkeztek. Ludasszálláson két sor ház állt, ami tizenkét családnak jelentett otthont. Ők építették a kápolnát, amit 1887-ben szenteltek fel. Százhúsz év múlva már csak a házhelyek és a kápolna romjai emlékeztettek az elődökre. A környéken vadászó Tóth Kálmán is felfigyelt az elhagyott kápolnára és elhatározta annak felújítását. 2007-ben Bábel Balázs érsek szentelte fel a vadászok védőszentje, Szent Hubertus tiszteletére emelt kegyhelyet.
Sokan féltették ezt a magányosan álló kápolnát, de az évek során senki sem háborgatta, nem tett benne kárt. Az avatás után vagy kétszáz kulcsot osztottam szét, hogy bármikor betérhessenek ide. Magam is szívesen elüldögélek itt és elmélkedem. Olyan is előfordult már, hogy vaddisznók szaladtak el előttem a kápolnánál. Sokan az itt fúratott kút hűs vize miatt jönnek ide, mert ennél különbet sehol sem ittak még. Örülök neki, hogy ilyen jó pásztorok őrzik ezt a helyet, ahová minden év szeptemberének első szombatján gyűlünk össze. Egyre többen vagyunk, hiszen először csak úgy százan voltunk, most meg ezer főre főzettünk, de örömmel tettük, mert jó dolog adni - mesélte Tóth Kálmán, aki annyira megkedvelte a vidéket, az itt élőket, hogy Szakmáron házat is vett magának. A 67 éves kápolnaépítő munkáját idén a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetéssel ismerték el.
Tóth Kálmán több mint negyven évig dolgozott a gasztronómiában, többi között tizenkét éven keresztül irányította a parlamenti vendéglátást. – Nyolc királyt és a pápát is kiszolgáltam és azt is hamar megtanultam, hogy egy jó pincérnek mindig mosolyognia kell a vendégre. A természet és a vadászat szeretetét pedig a körösladányi gyermekéveimből hoztam magammal. Vadásztam már többször Afrikában, Szakmárra pedig az itteni „kacsamennyország” miatt csalt el egy vadászbarátom – mondta.
A kegyhely falán tábla hirdeti, hogy a kápolna gondozói a közeli Alsóerek lakói. A szombati érseki misét követően újabb emlékjel került a kápolna falára, melyen az elhunyt vadásztársak nevei olvashatók. Felszentelték azt az egyetlen tölgyfából faragott kopjafát is, amit a nemzetközi Safari Club magyar tagjai állítattak: „A vadért, a vadászokért és a jövő nemzedékéért”. Tapodi Kálmán
