2013. szeptember 17. - Budapest főpolgármestere hatalmasan kampányol a Párbeszéd Magyarországért mozgalom mellett
Szeptember 9-i nyilatkozatában nekik tulajdonítja – alaptalanul – a római-parti mobilgát ellen kibontakozó mozgalom irányítását.
Valószínűleg elképzelni se tud civil kezdeményezést, amit a háttérből ne egy politikai vagy üzleti csoportosulás irányítana. Neki mindenesetre már III. kerületi polgármester korában szívügye volt a Duna fővárosi szakaszán az utolsó természetközeli állapotát őrző partszakasz felszámolása. De nem kell-e valóban félretolni az örökös okvetetlenkedőket, amikor az egyre veszedelmesebb dunai árvizek elleni védekezésről van szó, házak és emberek biztonságáról?
A jogos félelem az árvizektől komoly ütőkártya a mindenkori vízügyi beruházások pártolóinak kezében, akkor is, ha keresztben, akkor is, ha épp hosszában építenének gátat a folyón. Márpedig a Római-part, sok-sok budapesti kedvelt kiránduló-, evező-, strandoló-, szórakozóhelye védtelenül áll az áradással szemben, s ez nem maradhat örökre így. Az úgynevezett környezetvédők tiltakozásának el kell némulnia. Vagy mutassanak egy bánáti bazsarózsát, mondjanak egy értékes élőlénytársulást, aminek az élőhelyét pont itt és ilyen súlyos kockázatok árán kellene megvédeni!
Mondok egyet: az ember az. Fövenyes vízpartokat, árnyas ártéri erdőket, fasorokat kedvelő élőlény. Különösen a párválasztás, később az utódgondozás időszakában előszeretettel tartózkodik a folyók árterében és más nedves területeken, ahol fröccsel, sült hallal, lángossal táplálkozik, és kisebb-nagyobb csapatokba verődve élvezi az életet, ameddig engedik neki. A rabságot ugyan jól tűri (politikai elemzők szerint fát lehet vágni a hátán), és sokáig eltartható légkondicionált ketrecekben, számítógépéhez láncolva, agyonvegyszerezett táplálékon, vezérdemokráciában is, azonban a természetellenes tartás, mint más fajoknál, ezúttal is a populáció súlyos degradálódásához vezet: tömeges elvándorlás, csökkenő szaporulat, csoportok szétesése, agresszió és egyéb viselkedésbeli devianciák.
Budapesten a Római-part az egyik utolsó rezervátuma egy életformának: a szabadidejét a természetben, egyszerű és olcsó örömök közt, derűs társaságban töltő embereknek. Más világvárosok, ha egyáltalán még előfordul határaik között efféle terület, annak sérthetetlenségét rendeletileg védik. Az Európai Unió pedig a tagállamok által elfogadott Vízügyi keretirányelvekben leszögezi, hogy a folyók és vízpartok természetközeli állapotát sértő beavatkozásra ezentúl csak akkor kerülhet sor, ha az jelentős társadalmi haszonnal jár, és nincs más kivitelezhető műszaki megoldás.
Márpedig sokan állítják – ha nem is igen jutnak a sajtóban szóhoz –, hogy a Római-partra tervezett mobilgát 1. ökológiai következményei pusztítóak, 2. árvízvédelmi jelentősége csekély, 3. a társadalomnak kárt okoz, 4. akadna helyette más, jobb műszaki megoldás. Ma már nem kell kihaló fajokat keresgélni ahhoz, hogy kijelentsük, agyonépített térségekben önmagában értékes minden facsoport, természetes vízfolyás, vízjárta terület. Nos, a Római-parton a tervezett feltöltés és a töltést védő támfal a partszakasz teljes hosszában megszünteti a természetközeli állapotokat, a part és a folyó élővilága közti érintkezést, a csónakok kikötési lehetőségét, végül, de nem utolsósorban ezernél is több fa pusztulását okozza majd.
Nemcsak azokét, amelyek a mobilgát és a szervizút nyomvonalába esnek (több mint 400, a műszaki terv szerint), hanem azokét is, amelyek nem fogják túlélni a part méteres vagy annál magasabb feltöltését. Az innen örökre eltűnő növénytakarót és állatvilágot –madarak, vízirovarok stb. – nevezik „biodíszletnek” hirdetményeikben a mobilgátat szorgalmazó szállodatulajdonosok és befektetők. Igazuk van, azonban e megkapó szépségű és hangulatú díszletek között a földi élet nagy drámája zajlik. Rajtunk múlik, ha közeli, tragikus véget ér. A főpolgármester és a beruházók tudják, ám a nyilvánosság előtt elhallgatják, hogy a tervezett mobilgát célszerűsége több mint vitatható. Az árvízvédelmi fővonal továbbra is a Nánási út–Királyok útja vonalában kiépült nyúlgát marad. Ezt lehetne és kellene megerősíteni, hogy a mögötte fekvő városrész végre teljes értékű védelemben részesüljön.
Képtelenséget állít a főpolgármester szóvivője, amikor azzal védekezik, hogy ez a megoldás lényegesen többe kerülne. A területre korábban készített tervtanulmány megállapítja, de józan ésszel is belátható, hogy éppen ellenkezőleg, a régi védvonal erősítése kerülne kevesebbe, egy merőben új kiépítése pedig többe. A sokmilliárdos félmegoldás, a mobilgát ténylegesen mindössze 70 hektár ártéri területet fog bevédeni. Nem volna olcsóbb és kíméletesebb megoldás a védelmet követelő ingatlanok kerítése mentén építeni valami védfalat? Dehogynem. Csakhogy ebben az esetben nem közpénzeket költenének a városvezetés hibájából, de mégiscsak a tulajdonosok felelősségére felépült szállodák, nyaralók védelmére.
A vállalkozás ellenzői arra is figyelmeztetnek, hogy az árvízvédelmi fővonal erősítését a kormány uniós forrásokból fedezhetné. Ezzel szemben egy homályos rendeltetésű mobilgátra Európa egy fityinget sem áldoz. Ami pedig a rendetlenséget illeti, bizony akadna ott bőven tennivaló az önkormányzat számára. Többre mennének, ha mobilgát helyett mobil vécéket telepítenének a területre. Árvízvédelmi fővonalnak a mobilgát sem minősül, annak ugyanis nem alkalmas. Nehéz felbecsülni, miféle biztonságot nyújtana váratlan helyzetekben. Egy árvíz pedig főleg váratlan helyzetekből áll.
Gondoljuk meg, egy három kilométeres szakaszon könnyűfém elemekből évről évre egybeszerkesztett fal fog dacolni Közép-Európa legnagyobb folyamával, amelyen ilyenkor az átlagos vízhozam négyszerese is lezúdulhat, adott esetben jégtorlaszokkal,mázsás fatuskókkal a hátán. Aki eddig nem építkezett oda, ezentúl se tegye, ha rám hallgat. Egyesek szerint a gát, mások szerint a természetközeli állapotok fenntartása szolgálná a köz javát. Ilyen körülmények között méltányolnunk kellene Tarlós István elhatározását, aki a kérdésben helyi népszavazást rendel el. Mégis felmerül két húsba vágó kérdés. Az első a „hely” fogalmával kapcsolatos. Hogy kiket kérdezünk. Kik is az érintettek a Római-part jövőjét illetően?
Ebben lehet némi turpisság. Az ártéri ingatlanok tulajdonosainak többsége ugyanis bizonyára a mobilgát mellett döntene. Az sem kizárt, hogy még a Nánási úton túl élők egy része is. Akarnak-e védelmet az árvizek ellen? Már hogyne akarnának. A szavazópolgárok többsége nem ér rá tájékozódni, nem ismeri az alternatívákat. Csakhogy a Római-part nem negyvenvalahány telektulajdonosé, hanem a budapestieké, sorsa a város valamennyi lakóját érinti. Ezért kizárólag egy nagy-budapesti népszavazás tekinthető legitimnek. De az is csak akkor, ha a fenséges nép, amikor kinyilvánítja akaratát, tudja is, hogy miről dönt.
Az írásomban idézett összefüggések ismertetésétől azonban – akár szakszerű cáfolatától is – a főpolgármester és a beruházás hívei megkímélik a szélesebb nyilvánosságot, elhallgatnak vagy elferdítenek fontos tényeket. Ez nem okvetlenül ütközik a hatályos törvényekbe. Ezért is mondta annak idején Deák Ferenc, hogy a sajtótörvénynek egyetlen mondatból kellene állnia, s az így szól: „Nem szabad hazudni”. A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában. Lányi András A szerző író
