Egymásnak feszülnek az ellentétek a két települést összeköt út építése miatt (Vas Népe)

2013. szeptember 28. - Kétvölgy, Felsőszölnök - Vannak, akik támogatják, vannak, akik ellenzik. Egyesek szerint évtizedes problémát oldana meg, mások ördögtől valónak tartják. Út ilyen heves ellenérzéseket talán még itt a megyében nem váltott ki. Most ismét a figyelem középpontjába került a Kétvölgyet és Felsőszölnököt összekötő út építése.
A teljes egészében magyar költségvetési forrásból megvalósuló 728,3 millió forint értékű beruházás a tervek szerint ez év végére befejeződik. A munkaterületet még januárban vette át a kivitelező, neki is álltak a munkának, azt azonban álmukban sem gondolták, hogy ekkora ellenállásba ütközhetnek. Két csoport szerveződött, az egyik az út megépítése ellen, a másik a megépítése mellett tette le a voksát. Az ellenzők brutális erődirtásról, ritka állatfajok veszélyeztetéséről, a helyiek és a pihenni vágyók nyugalmának megsértéséről beszélnek.
A Fővárosi Törvényszéken pár hónapja pert indított a Védegylet Egyesület természetkárosítás miatt a Nemzeti Infrastruktúra Zrt. és a Swietelsky Magyarország Kft. ellen. Az egyesület kérte a törvényszéket, hogy a per végéig hozzon ideiglenes tiltó határozatot, hogy a fakivágás ne okozhasson visszafordíthatatlan károkat az Őrségi Nemzeti Parkban.
A bíróság akkor az ideiglenes intézkedésre előírt törvényes határidő lejárta után sem döntött, ezért a védegylet panasszal élt az elhúzódó bírósági eljárás ellen. Az egylet szerint a közút megépítése olyan károsodást fog okozni a hazai és uniós védelem alatt álló területen, ami a környezetvédelmi és a természetvédelmi törvény alapján jogellenes.

Most nézzük egy kicsit a másik oldalt, azokat, akik örülnek az útnak. Doncsecz Antal Ákos, a kétvölgyi polgármester rokona nagyon elszánt, amikor szóba kerül az új út. Megállás nélkül sorolja az érveket, melyek a megépítés mellett szólnak.
-    Ez az út már gyerekkoromban is téma volt- mondja a fiatalember. - Sőt az 1920-as, 1930-as években az akkori képviselők is megígérték, ha rájuk voksolnak a faluban, akkor megépül a két települést összekötő út. Aztán nem lett az egészből semmi. Pedig a helyiek örültek mindig is a kezdeményezésnek, hiszen bár Felsőszölnök és Kétvölgy szomszédosak egymással, de mégis több mint 30 kilométeres kitérőt kell tennünk, hogy egyik faluból a másikba átjussunk.
A most megvalósuló kivitelezés évek óta fennálló nehézséget orvosol, megkönnyítve a települések lakóinak életét, élénkíti a turizmust, valamint a gazdasági és a kulturális kapcsolatokat Magyarország és Szlovénia között.
- Az ellenzők mondva csinált érveket sorolnak fel - mondja a kétvölgyi lakos. - Állításuk szerint mi nem értjük, nem érezzük át a jelentőségét az építkezésnek. Lehetetlen dolgokkal jönnek elő. Szerintük az építkezés az Örségi Nemzeti Park teljes kulturális és ökoszféráját elpusztítja, erdőirtásnak próbálják feltüntetni a fakivágásokat. Fotókat tettek közzé védett növényekről, melyek szerintük veszélyben vannak, de a lelőhelyet soha nem dokumentálták. A valóság ezzel szemben, hogy a falusiak és még a beköltözöttek is aláírták a petíciót az út megépítéséért. A helyszínen nem történt erdőirtás, egy már meglévő földutat szélesítettek ki. Összesen 270-280 köbméter fát termeltek ki, ezek egyike sem volt a szakértők által „minőséginek" nevezett.
Jelenleg a két falut Szentgotthárdon keresztül összekötő út nagyjából 30 kilométer. Ez teljesen az Örségi Nemzeti Park területén át vezet. Mivel a két falut összekötő út 5.1 kilométer hosszúságú lesz, a támogatók szerint nem nehéz kiszámolni, hogy jelenleg hatszor annyi káros anyagot juttatnak a levegőbe a gépjárművek, ha el akarnak jutni az egyik faluból a másikba.
A helyiek azt is elmondják, hogy ezt az utat mindig is használták az itt élők. A tájkép is folyamatosan változott, emberi beavatkozás nélkül. Az életmód évszázadokon át formálta, tette széppé a tájat. Doncsecz Ákos szerint nevetséges és veszélyes, hogy szítják a kedélyeket az ellenzők. Olyan szervezeteket állítanak maguk mellé, melynek tagjai nem a környéken élnek, nem tudják, hogyan zajlanak itt a mindennapok.
A két álláspont nem közeledett egymáshoz a hónapok alatt sem. Sőt, csütörtökön kaptuk a hírt, hogy a bíróság elrendelte az út építésének a felfüggesztését. Pár nap múlva a gépeknek le kell vonulniuk a területről. Megkérdeztük ezzel kapcsolatban Kovács Ferencet, a megyei közgyűlés elnökét és megyei útbiztost, aki elmondta, a bírósághoz a védegylet fordult a március és május között kivágott fák miatt. A bíróság az ő javukra ítélt, de az ítélet nem megtámadhatatlan. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség már dolgozik a fellebbezésen. Az elnök hozzátette, már az utolsó réteget húzzák az útra, egy-két héten belül befejezik a munkát. Tiszteletben tartják a bírói döntést, de a munkát csak akkor kell leállítani, amikor az ítélet hatályba lép. Addig pedig befejezik a munkát. Kovács Ferenc szerint érthetetlen az ügy, hiszen a rak kivágáshoz mindig engedélyt kell kérni az erdészeti szervektől. Ez ebben az ügyben sem történhetett másként. Ráadásul a kivágott fák helyett telepítenek majd újakat, olyan helyre, ahol nem veszélyeztetik a közlekedést.
A harag rossz tanácsadó. Bajdó Bettina

Bajdó Bettina jegyzete
Nem tisztünk igazságot tenni, s nem is tehetünk. Kicsit az az érzésem, hogy mindkét félnek igaza van és mindkét fél téved. Ha a dolog emberi oldalát nézzük, akkor tényleg nagy dolog a két településen élőknek, hogy végre tisztességes körülmények között közelíthetik meg egymást. Azért tisztességes, mert az út eddig létezett, csak éppen keskeny volt, nem volt rajta aszfalt. Már az előző évszázadokban is arra használták, hogy gyorsabban eljussanak egymáshoz az itt élők, ám anno elég volt egy szűk, földes út is ehhez. Azóta sok évtized eltelt, változtak a közlekedési szokások, változtak az igények.
Ha a dolog természeti oldalát nézem, akkor az ellenzőknek is igazuk van. Adott egy csendes, háborítatlan, vadregényes táj, melyen egyszer csak hatalmas járművek jelennek meg, s elkezdik rombolni a szépet. Nem hagyva első ránézésre maguk után mást csak pusztítást. Az út egy viszonylag nagy, eddig háborítatlan területet vág ketté, megbolygatva a növények és állatok világát.
Akárhogy is van, az út lassan elkészül, rákerül az utolsó réteg aszfalt is, a táj pedig előbb-utóbb befogadja magába. A természet utat talál magának, s lehetőséget arra, hogy mindent újraépítsen. Példát vehetnénk róla, s néha az ellenségeskedés és a harag helyett mi is megpróbálhatnánk az arany középutat megtalálni. A harag és a düh nem jó tanácsadó, s ebben a történetben mindkét térfélen pattanásig feszülnek az idegek. A fákat már kivágták, az út már szinte kész, visszafordítani a folyamatot nem lehet. Abban viszont lehet segíteni, hogy a természet minél előbb magához térhessen. Ez pedig mindkét fél érdeke.