Az Amerikai Egyesült Államok 14 államát diadalmenetben meghódító vörös tűzhangya (Solenopsis invicta) nem kímél sem embert, sem állatot, de még a villanyvezetékeket sem, s az évente milliárd dolláros károkat okozó élőlények megfékezése egyre égetőbb kérdéssé vált. Robert Vander Meer amerikai biokémikus a hangyák kémiai kommunikációs rendszerét, a feromonokat kutatta: életéből négy évet szánt a hangyák megfékezésének problémájára, de 25 év sem volt elegendő – mondta el a kutató a New Scientist című brit tudományos folyóiratban megjelent interjúban.
Annyi azonban ismertté vált: a hangyák elleni küzdelmet vonzó és taszító feromonokkal lehet felvenni. Csalival össze lehet gyűjteni és szelektíven lehet elpusztítani a vöröshangyákat, hogy más hangyafajok megmaradjanak.
A másik lehetséges módszer: megkeresni Dél-Amerikában a tűzhangyák természetes ellenségeit. Ilyen ellenség például egy néhány milliméteres légyfajta, a Pseudacteon, amely a hangyák testébe helyezi petéit. A kikelő lárva a hangya fejébe vándorol, és olyan enzimet termel, amelynek hatására a hangya gyakorlatilag darabokra esik szét. A többi hangya a fejet a szemétdombra viszi, ahol nyugodtan kifejlődhet a következő légygeneráció.
A vörös tűzhangyák meghódították már Ausztráliát, Új-Zélandot, Kínát, Tajvant, Hongkongot, Malájföldet, Mexikót, és fenyegetnek minden meleg éghajlatú országot. Észak-Amerikába az 1930-as években Dél-Amerikából Alabamába, Mobile város környékére hurcolták be. Mivel nem volt természetes ellenségük, gyorsan elszaporodtak az Egyesült Államok egész dél-keleti részén. Jelenleg egy hektár földön tipikusan 300 hangyacsalád él, mindegyikben negyedmillió hangya dolgozik. A hektáronkénti 20-30 kg hangya már nem elhanyagolható biomassza.
Az Egyesült Államokban eddig mintegy 80 hangyacsípéses halálesetet tartanak nyilván. A népesség egy százaléka hiperérzékeny a hangyacsípésre. A fertőzött területeken a statisztikák szerint 3-4 év alatt mindenkit legalább egyszer megcsípnek a hangyák. Ha valaki odakap, a megzavart állatka feromonnal vészjelzést ad le, és mintegy vezényszóra minden hangya csípni kezd.
A tűzhangyák kiszorítják a közönséges hangyákat, megtámadják a földön fészkelő madarakat és a veteményeket. Texasban a kipusztulás fenyeget miattuk egy kis énekesmadarat, a csigák könnyű prédának számítanak, de ha egy őz hangyaboly közelében hozza világra kicsinyét, annak sincs sok esélye.
Ha egy hangya villanyvezetékek közé kerül, és megrázza az áram, vészjelzést ad le, amivel odahívja a többi hangyát. Az áram ezeket is megrázza, ezek is vészjelzést adnak, s lavinaszerűen odagyűlő biomasszától egyszer csak tönkremegy az elektromos rendszer: a károk csak Texas államban évi 140 millió dollárjába kerülnek az energiaszolgáltatóknak és a távközlési cégeknek. Csak a mezőgazdaságban évi 750 millió dollárra teszik a hangyák okozta károkat, amelyek az egész Egyesült Államokban – az orvosi ellátás költségeit is beleszámítva – meghaladják az évi 5 milliárd dollárt.