2013. október 12. - A magyar Országgyűlés úgy döntött, hogy a Normafa
környékére nem érvényesek az ország környezetvédelmi törvényei.
Környezetvédelmi szempontból a Normafa ezentúl nincs Magyarországon. A törvényen kívüli állapot megszüntetésére a környezetvédőknek ki kellene kiáltaniuk a Normafa Szabadállamot, nehogy a népszerű kirándulóhely törvényes védelem híján a normaffia áldozatául essen. Komolyan beszélek, a rossz példa ragadós. Mit mondunk majd, ha a zsebmetsző a zsebünkből kiemelt pénztárcával a kezében azzal iszkol el az erdei ösvényen, hogy pénztárcánkat kiemelt pénztárcaként kívánja kezelni?
Tudom, a hírnek van egy kézenfekvőbb olvasata is, de arra gondolni sem merek. Nevezetesen, hogy a Normafa egy olyan ország felségterületét képezi, ahol a mindenkori kormányzatnak jogában áll mérlegelni, mely esetekben alkalmazza, melyekben hagyja figyelmen kívül az ország törvényeit. Ha az aznapi érdeket szolgáló friss jogszabály bármikor érvénytelenítheti az előzményeket, ámde a többség ezt is kedve szerint alakíthatja, amennyiben holnapi céljainak az jobban megfelel, minek akkor egyáltalán törvényhozással bíbelődni? (Közénk is lövethetnének, tudom. Na de hóágyúval?)
Az ötlettel, hogy a kiemelt állami nagyberuházások útját ne nehezítse holmi törvényességi akadékoskodás, már az előző parlamenti ciklusban előhozakodtak kormánypárti honatyák – akkor történetesen az MSZP és az SZDSZ kormányzott. Lex Sukorónak neveztük a tervezetet élőláncos barátaimmal, nem véletlenül. A védett természeti értékek szomszédságába álmodott kaszinóváros idejekorán kirobbant botránya azután (volt benne némi részünk) valahogy időszerűtlenné tette a törvényjavaslatot. Kifinomult stílusérzékre vall az akkori ellenzék, jelenleg kormánypárt részéről, hogy az időközben, már a mostani ciklusban átment jogszabályt egy kínosan hasonló ügyben alkalmazzák demonstratíve, miközben elődeiknek a bíróságon kell védekezniük a Velencei-tó vízi világát (és a jogrendbe vetett bizalmunkat) kockáztató eljárásuk miatt.
Jogállamban ugyanis egy kiemelt jelentőségű állami beruházásnál kiemelt figyelmet fordítanak valamennyi jogszabály, köztük a környezetvédelmi törvények betartására. Egyrészt, mert az államnak példát kell mutatnia, másrészt, mert a nagy beruházás méretével arányos, tehát nagy veszélyt jelenthet környezetére. Nehéz volna persze elmagyarázni a bonyolult ká-európai viszonyok közt járatlan idegennek, hogy egy játékkaszinó, egy másodosztályú sípálya, s más hasonló rögtönzések egyik napról a másikra miként jutnak stratégiai szerephez a mindenkori magyar kormányok terveiben, de négyszemközt bármikor felvilágosítom őket. A nemes cél szentesíti az eszközt: erdő van elég a budai hegyekben, bobpálya, műhó, sílift bezzeg sehol. Igaz, az erdőhatárt lassan, de megállíthatatlanul szorítja felfelé a hegyoldalakon az ingatlanspekulánsok egymást követő nemzedékeinek ostroma. A Normafa hasznosítása is csak idő kérdése lehetett: túl jó helyen van. Nem a téli sportok szempontjából van jó helyen, mert ilyesmire csak módjával alkalmas: rövid a pálya, még rövidebb a hasznosítható – fagyos, hóborította –időszak, zsúfoltak és tovább nem terhelhetők az odavezető utak. Viszont kétszáz esztendeje legendás kirándulóhelye a lenti város lakóinak, akiket jól karbantartott parkerdő, gyönyörű kilátás, csodálatos levegő és a főváros legjobb rétese csábít ide minden évszakban. Télen is, természetesen, hiszen síelni, szánkózni lehet itt ingyen is. Nem kell ahhoz víztározó, hóágyú, felvonó, semmi efféle.
Autóparkoló-bővítés meg pláne nem kell: az egyetlen értelmes fejlesztési cél, nevezetesen a fogaskerekű vasút vonalának száz éve esedékes meghosszabbítása is elsősorban azért értelmes, mert csillapítaná az Istenhegyi út gépkocsiforgalmát. Kevesebb autónak minek a nagyobb parkoló? Épelméjű ember pedig nem akarhatja ennek az ellenkezőjét, hogy minél többen válasszák ezt a korszerűtlen közlekedési formát, miután drága pénzen odavezettük a fogaskerekű vasutat. Apropó drága pénz, tudom, hogy nem számít, de mégis: ki állja majd a számlát? Merthogy a jó esetben évente néhány hétig üzemeltethető csiriviri síparadicsom a maga drága létesítményeivel tisztán üzleti alapon nem lesz fenntartható, arra a nyakamat teszem. Ha csak pártunk és kormányunk sport- és nagyberuházás-kedvelő vezetői nem sietnek a befektetők segítségére. Hajlandóságukat máris ékesen bizonyítja a Normafa-törvény: nem fognak filléreskedni.
Mondhatják persze, hogy a környezetvédők s a környezetben élők aggodalmai elhamarkodottak, hiszen a létesítmények tervei még kidolgozatlanok és változtathatók, azonban vissza kell kérdeznem: ha valóban azok, miért azzal kezdik, hogy eleve korlátozzák bírálatának törvényes lehetőségét? Lányi András
