Õrszolgálat gátolja a motorizált természetrongálást
Egyes térségek védett természeti területein immár kritikus méreteket ölt a terepmotorozás, jelentős károkat okozva a környezetben. A természetvédők és a terepmotorosok szervezetei közösen próbálnak valamilyen elfogadható megoldást találni.
Erdőben járva gyakran találkozhatunk terepmotorozásra utaló nyomokkal, nem ritkán magukkal a motorosokkal is.
- Szabálysértést követ el, aki a természetvédelmi hatóság engedélye nélkül közlekedik gépjárművel védett természeti területen - tájékoztat az erre vonatkozó jogszabályról Temesi Géza, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium osztályvezetője, a Természetvédelmi Õrszolgálat országos vezetője, majd hozzáteszi: a károsítás mértékétől függ, milyen további hatósági eljárások indulnak az elkövetők ellen. A motorizált természetkárosítók megállítására a nemzeti park igazgatóságok keretében működő természetvédelmi őrszolgálatok rendszeresen szerveznek akciókat a frekventált és leginkább veszélyeztetett helyeken. A tíz nemzeti park igazgatóságnál kétszázharminc természetvédelmi őr dolgozik, ez azt jelenti, hogy egy személyre átlagosan 400 négyzetkilométer szolgálati terület, azon belül 3600 hektárnyi védett természeti terület jut.
Az országos őrszolgálat-vezető saját tapasztalatai alapján állítja: a terepjáró járművekkel közlekedők megállítása gyakran nem veszélytelen feladat. Az elmúlt két évben két alkalommal fordult elő, hogy az intézkedő természetvédelmi őr sérülést szenvedett, a hivatalos személy elleni erőszak miatt indult eljárás pedig - mivel a tettest nem sikerült azonosítani - eredménytelen maradt.
A Börzsönyben több szervezet is kért behajtási hozzájárulást az erdőgazdaságtól, de mivel ez védett természeti terület, minden esetben el kellett utasítani a kérelmet - tudtuk meg Lengyel Lászlótól, a balassagyarmati székhelyű Ipoly Erdő Rt. közönségkapcsolati vezetőjétől. A Duna-Ipoly Nemzeti Park erdőségeiben csak a jogszabály megsértésével lehetne motorozásra alkalmas utakat kijelölni, ennek ellenére rendszeresen láthatók terepmotorok szállítására alkalmas platós kocsik a hegyek közé bevezető műutakon. Hasonló tapasztalatai vannak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálat-vezetőjének, Becsei Ferencnek is, bár itt már sikerült bizonyos eredményeket elérni. Ezt jelzi, hogy amíg 2004-ben huszonnégy, addig 2005-ben már csak nyolc terepmotoros járművét foglaltak le a szabálysértési eljárás befejezéséig.
Habár a védett területeken gazdálkodók szeretnék kitiltani területükről a technikai sportok művelőit, tisztában vannak azzal, hogy csupán tiltással vagy akár büntetéssel nem lehet megakadályozni a természetben űzhető technikai sportok, köztük a terepmotorozás terjedését. A "barátságos természetvédelem" jegyében Temesi Géza, a Természetvédelmi Õrszolgálat vezetője tárgyalást kezdeményezett a Magyar Terepjárós Egyesületek Szövetségével, a Magyar Motorsport Szövetséggel és hegyi kerékpáros egyesületekkel arról, hogy rendezvényeik megszervezése előtt egyeztessenek a nemzeti park igazgatóságokkal, járják be közösen a tervezett útvonalakat, és minden esetben kérjenek engedélyt a rendezvények, versenyek lebonyolítására.
Kána Tibor, a Magyar Terepjárós Egyesületek Szövetségének túra szakág vezetője elmondta, igyekeznek megtalálni azt a jogi értelemben és a valóságban is igen szűk mezsgyét, amelyen a terepmotorosok túrázhatnak. A terepjárós rendezvények előtt a jogszabályok alapján egy, a hatóságokkal közösen kidolgozott metódus szerint folyik az engedélyeztetés, s a területek tulajdonosaival, kezelőivel is megállapodnak a szervezők. Ilyen feltételek mellett viszont egyre kevesebben szerveznek túrákat, versenyeket, mert a résztvevők nem mindig vállalják a megemelkedett szervezési költségeket és egyelőre nehéz szponzort találni. A szakágvezető szerint többnyire ezért fordul elő, hogy terepmotorosok erdőkben száguldozva vezetik le felesleges energiájukat, ugyanakkor többségük tudja, hogy megítélésük itthon és külföldön is egyre kritikusabb, mint ez olvasható a Magyar Terepjárós Egyesület Szövetségének honlapján. Sebestyén Árpád, a szakosztály korábbi vezetője és Kána Tibor pontokba is foglalták a szövetség expedíciós és túra szakágának erkölcsi szabályait.
Az egyesületekbe tömörült, a jogszabályokat betartó terepjárósok nem a hatóság elől bujkálva kívánnak hódolni szenvedélyüknek. Ennek demonstrálására terepmotorosok csoportjai tavasztól egyedi azonosító jelzést szerelnek járműveikre, így figyelmeztetve a hatóságokat ügyük rendezetlenségére. Sürgetik a terepjárózásra alkalmas helyek és útvonalak kijelölését és a legálisan használható ösvények meghatározását, hiszen az extrém sportokra már egész iparág alakult, és kijelölt helyszínek híján nem csak a sportág itthoni szerelmesei használják gyakorlótérnek hazánk védett természeti területeit, hanem egyre több terepjárásra alkalmas gépjárművel érkező külföldi turista is.
Matkovich Ilona