2013. december 10. – ELISMERÉS - A fák bólogatva köszöntik, a természet szeretetét génjeiben hordozza.
Cseppet sem túlzás, ha azt mondjuk, hogy Luzsi Józsefnek élete az erdő.
– Honnan ered az erdő, a természet szeretete?
– Nyilvánvaló, hogy valahol a fiatal koromhoz vezethető vissza. A genetika, a szülők, a természet közelsége, a hely, ahol éltem, mind erre inspirált. A családi házunktól nem messze volt egy kis erdő az Alföld közepén. A szüleimmel nagyon sokat jártunk ki oda. Emellett a vadászat terén is vannak gyökereim, hiszen a felmenőim közül is többen hódoltak ennek a szenvedélynek. Valahol az erdész szakma és a vadászat összekapcsolódik, mert tulajdonképpen az erdő a vad igazi otthona.
Egyértelmű volt tehát a pályaválasztás annak idején?
– Úgy gondoltam, az Alföld közepén is lehet egy kicsit tenni azért, hogy a természet, a környezetünk élhetőbb és jobb legyen. Harmincöt éve a Nefagnál kezdtem el dolgozni. Ott egy olyan fakitermelő gépsort vezettem, amely rendkívül új, előzmény nélküli technika volt. A hatékonysági mutatóink jobbak voltak a gyártó Svédországban mérteknél is. Később kerületvezető erdész, majd a szolnoki kerület főerdésze lettem. Itt tanultam meg az ártéri erdőgazdálkodás minden elemét. Részt vettem az erdőgazdaság vállalkozói átszervezésében. 1998-tól jómagam is a magánszférában dolgozom.
– Az erdőgazdálkodás körülményei jelentősen megváltoztak az elmúlt évek során?
– Maga az erdőgazdálkodás nem változott, ugyanazokat a munkafolyamatokat kell elvégezni minden évben, csak más helyszínen. Sokkal inkább a környezet, a körülmények változtak meg. A technikai feltételek javulásának köszönhetően jóval gyorsabbá vált a munka, viszont a költségek jelentősen emelkedtek. Emellett nagyban nőttek a társadalmi elvárások az erdőkkel kapcsolatban. Az erdőé a legkorlátozottabb tulajdonjog ebben az országban. Az erdőben soha nem azt csináljunk, amit szeretnénk, hanem amit az előírások megengednek. Úgy kell alakítanunk a dolgokat, hogy a tulajdonos, a gazdálkodó számára is előnyösek legyenek, de a hatósági előírásoknak is megfeleljünk. Nem könnyű ilyen térbeli és időbeli korlátok között gazdálkodni manapság.
– Miért érdemes mégis folytatni?
– Az erdőnek biztosítania kell a család fenntartását, a dolgozók jövedelmét. Ám a gazdasági tényezők mellett mindenképpen ott van az erkölcsi kötődés, az erdő, a természet nagyfokú szeretete. Úgy szoktam fogalmazni, hogy amikor kimegyek az erdőbe, a fák bókolnak a szélben, mintegy üdvözöljük egymást. Emellett nem szabad elfelejtenünk, hogy az erdőnek sosem volt szüksége az emberre, hiszen a természet mindig megújította önmagát. Amikor az ember elkezdte szabályozni, a szolgálatába állítani az erdőt, attól az időtől kezdve vált szükségessé az erdész. Az erdő az egyetlen olyan megújuló energiaforrás és nyersanyag, mellyel valóban gazdálkodni tudunk és nem csak használjuk. Ezért óriási a felelősségünk, s az Alföldön ez különösen fontos.
– A napokban komoly kitüntetést vehetett át, épp az alföldi erdőkért végzett munkássága elismeréseként.
– Magam is meglepődtem, amikor az Alföldi Erdőkért Egyesülettől meghívást kaptam, hogy tartsak előadást a tudományos kutatónapjukon. Még nagyobb volt a meglepetés, amikor kiderült, hogy ebben az esztendőben nekem ítélték az Alföldi Erdőkért Emlékérmet. Egy bizonyos kor után az ember már nem másoknak akar megfelelni, sokkal fontosabb, hogy önmagával elégedett legyen. Ám ha azok ismerik el a tevékenységemet, akik között otthon vagyok, akik szakmabeliek, az nagyon sokat jelent a számomra.
– Miként látja a következő esztendőket az erdőgazdálkodásban, melyek a legfontosabb teendők?
– A ma már bizonyított klímaváltozás közepette egyre nagyobb felelősséget jelent az erdőgazdálkodás. Különösen igaz ez az aszályos területeken történő erdőtelepítésre és a fafajok kiválasztására. Azon dolgozunk, hogy a vidékfejlesztési források segítségével rendezett, gondozott erdőterületeket hozzunk létre és tartsunk karban az élhető, értékekkel teli vidék megteremtése érdekében. Szilvási Zsuzsa
