2014. március 21. - Kártérítést vár a sajóhídvégi felperes a szabálytalan eljárások miatt
Jogsértésre kényszerítené a felperest a sajóhídvégi erdőügyben a Kúria döntése, mivel ellenkezik az érvényes erdőtervvel, amely mindenkire nézve kötelező. Perlaki Tamás szerint ezek után felül kell vizsgálni az erdőtervet, valamint nyilvánvalóvá válik az állam kártérítési felelőssége.
Nem hajtja végre a Kúria által hatályában fenntartott újraerdősítési kötelezést a sajóhídvégi erdő résztulajdonosa. Perlaki Tamás lapunknak elmondta, azért határozott így, mert a bírósági döntés jogsértésre kényszerítené, hiszen annak értelmében a máig érvényben lévő erdőtervet hágná át, ez ugyanis azt tartalmazza, hogy Tornakápolnán, állami területen kell csereerdőt ültetni a Sajóhídvégen kivágott erdő helyett. (Az erdőtörvény szerint az erdőgazdálkodó jogait és kötelezettségeit a hatósági erdőterv írja elő, amely mindenkire, így magára a hatóságra nézve is kötelező.)
Amint arról beszámoltunk, a Kúria a múlt heti tárgyaláson úgy döntött, mivel „a sajóhídvégi terület igénybevételére nem került sor” – vagyis a letarolt erdő helyén végül nem nyitottak bányát –, ezért a tulajdonosok nem mentesülhetnek az újraerdősítési kötelezettség alól. Hiába végezték tehát el annak idején – a hatályos erdőtervnek megfelelően – a csereerdősítést Tornakápolnán, most Sajóhídvégen is újra kellene telepíteniük az erdőt.
A bányanyitásban nem érdekelt, a saját erdejének tarvágása utáni bevételből egyetlen forintot sem látó Perlaki szerint a Kúria döntése azt mutatja, hogy az erdészeti hatóság tarvágásra és csereerdősítésre kiadott engedélye jogsértő volt. Mivel ezeknek a jogsértő határozatoknak következménye az erdőterv, ezért azt felül kellene vizsgálni – hangoztatja a résztulajdonos, aki úgy véli, a hatóság azért nem ezt a törvényes utat választja, mert akkor felmerülne és be is bizonyosodna a kártérítési felelőssége. „Nem törölhetik el a múltat pusztán azért, mert a korábbi eljárások jogsértőek voltak, s ez mind a hatóságok, mind a bíróságok számra kellemetlen” – teszi hozzá Perlaki Tamás. Sajnos az elmúlt tizenhét évben az ő kárára hozott határozatok elleni harcban azt tapasztalta, hogy amikor az állami érdekkörbe tartozó féllel szemben próbálta érvényesíteni a jogait, akkor a bíróságok rendszerint a hatóság javára döntöttek, akár úgy is, hogy az általa hozott bizonyítékokat nem vették figyelembe. Kirívó példaként említi a kártérítési perében a Budapest Környéki Törvényszéken tavaly történteket.
„A látszatra sem adott a bíróság, nem tett úgy, mintha érdekelnék őt a bizonyítékaim, bele sem tekintett azokba, egyszerűen elutasította a benyújtásukat – panaszolja Perlaki. – Amikor az alperes hatóság azt állította, a korábbi kártérítési perem és az újraerdősítési perem tárgya »egészen más volt«, hiába tettem kísérletet arra, hogy az éppen őáltala kibocsátott határozatokkal bizonyítsam ennek ellenkezőjét. Még azt sem mondhattam jegyzőkönyvbe, hogy a bíróság indoklás nélkül elutasítja valamennyi bizonyítási indítványomat.”
A felperes elfogultsági indítványt jelentett be a bíró ellen, és még aznap panasszal élt a törvényszék elnökénél. Perlaki szerint a tisztességes eljáráshoz való jog igen szélsőséges megsértése, hogy a bíróság elbocsátotta a tárgyalásról, majd távollétében folytatta azt az alperesekkel. „Ilyen körülmények között hozott érdemi végzést az ügyemben, elutasítva a kérelmemet, a jegyzőkönyvben pedig több valótlan tényt rögzített, más tényeket viszont kihagyott abból.”
Panaszára eddig még nem kapott választ a törvényszéktől. Korompay Csilla