- 2014. május 3. - A növényt hungarikummá kell nyilvánítani annak érdekében, hogy a tárgyalásokon elmondhassuk: a faj speciális magyar érték
Az Európai Bizottság nemrégiben jogszabályt alkotott, amelynek értelmében európai uniós (EU) szinten vissza kell szorítani a nem őshonos, úgynevezett gyorsan terjedő, invazív állat- és növényfajokat. Brüsszel szerint ezek károsak a környezetre. Hazánk egyik legmeghatározóbb, gazdasági szempontból egyik legfontosabb növényét, az akácot is feltehetik az ezeket a fajokat csoportosító listára. Glattfelder Béla fideszes európai parlamenti képviselő, a faj védelmében létrehozott Akác-koalíció „nagykövete” a lapunknak adott interjúban kiemelte: fontos megvédeni az akácot, idejében kell cselekedni annak érdekében, hogy ne kelljen kiirtanunk egyik legelterjedtebb fafajtánkat.
Tisztázzuk, mi az Európai Unió problémája az akáccal.
– Valakinek eszébe jutott Brüsszelben, hogy az úgynevezett invazív özönfajok visszaszorításának érdekében uniós szintű jogszabályt kell alkotni. Ezek a növény- és állatfajok gyorsan terjednek, nem őshonosak Európában, és egyes döntéshozók szerint károsak az ökoszisztémára, azaz veszélyt jelentenek.
– Az a kérdés, hogy valóban indokolt-e európai uniós szinten jogszabályi környezetet teremteni ezek visszaszorítására.
– Szerintem minden tagországnak saját, nemzeti hatáskörben kellene eldöntenie, hogy melyek azok a növény- és állatfajok, amelyek valóban károsak a környezetre. Emellett nem elhanyagolható, hogy a tervezet szerint a tagállamoknak maguknak kell állniuk ezeknek a fajoknak a visszaszorításával járó költségeket. Ez felesleges és indokolatlan kötelezettség, s kockázatosnak és károsnak tartom.
– Miért jutott eszébe az EU-nak ezzel foglalkozni?
– Sajnos az Európai Bizottság nem a tagállamokkal és azok kormányzati szerveivel egyeztetett, hanem például környezetvédelmi, adománygyűjtő szervezetekkel. Az egyeztetések következménye az a lista, amelyre felkerültek a szerintük gyorsan és korlátlanul terjedő, idegenhonos fajok, amelyek visszaszorítása szerintük indokolt. A listát az EB állította össze, majd elfogadta ezeknek a fajoknak a visszaszorítására alkotott jogszabályt, amelyet másfél év múlva végre is hajthatnak. Magyarország számára meglehetősen aggályos, hogy a hazánkban is aktív nemzetközi, befolyásos környezetvédők indokoltnak tartják az akác visszaszorítását, kiirtását. A magyar közgondolkodás ettől eltér, mivel mi nem tartjuk veszélyesnek a fajt, méhészetünk, bútoriparunk hasznosítja a növényt, ezek az ágazatok pedig nemzetközi szinten is kiemelkedő eredményt értek el. Az akác miatt még senki sem halt meg, azonban fontos, hogy megkösse a talajt az Alföldön, hogy ott ne futóhomok, sivatag legyen, hanem élővilág, erdő.
– Mit tehetünk az akác kiirtása ellen? Mit jelent az Akác-koalíció?
– Mivel a jogszabály elfogadását nem sikerült megakadályozni, így az elsődleges célunk most az, hogy az akác ne kerüljön fel erre az idegenhonos, invazív fajokat felsorakoztató listára. Ennek érdekében alapítottuk meg az Akác-koa-
líciót, amely széles körű társadalmi szövetség. A koalíció tagjai között mindenki megtalálható, aki érintett az ügyben: méhészek, erdőgazdálkodók, tudományos kutatók és intézetek, egyetemi karok, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége, valamint Szarvas város önkormányzata. Első lépés, hogy elmondjuk az Európai Bizottságnak, az akác fontos fafaj, nem káros, nem veszélyezteti a környezetet. Lesznek ugyanis olyan környezetvédő szervezetek, amelyek megpróbálják meggyőzni a bizottságot ennek az ellenkezőjéről. A második lépés, hogy az akácot hungarikummá nyilvánítsuk. Ha ez megvan, akkor a tárgyalások során tudunk arra hivatkozni, hogy a faj speciális magyar érték. Harmadik lépésben a magyar jogszabályokból ki kell venni azokat a pontokat, amelyek invazív fafajnak minősítik az akácot, ez megtalálható a 2009-es erdőgazdálkodási törvényben is. Ez fontos lépés a sikeres tárgyalások érdekében, racionalizálnunk kell jogrendszerünket.
– Sikerül megvédeni az akácot?
– Hosszú lesz a harc, azonban a nyilvánosság, az emberek számára is fontos ez a kérdés, mivel szinte mindenkit érint Magyarországon. Ha kellő eréllyel lépünk fel, és az említett lépéseket megtesszük, úgy gondolom, sikerül megvédenünk. El kell mondani az unióban, hogy az akác amellett, hogy gazdaságilag nagyon értékes, a magyar kultúrának is egyik meghatározó eleme. Nyilvánvalóan nem igaz, hogy korlátlanul és megállíthatatlanul terjed, hiszen Budapestet sem pusztította ki, pedig a főváros egyik főterén, a Széchenyi téren találhatunk egy 225 éves példányt, s mellette megél a többi növény is. Nem veszélyezteti tehát a biológiai sokféleséget, ezt az európai testületeknek is el kell fogadniuk. Sokan azt mondják, mérgező a levele, virága, s ez szintén nem igaz, hiszen számos ételünkbe rakunk akácvirágot, és az akácméz fogyasztásába sem halt bele még senki. A következő másfél évben ezekkel az abszurd feltételezésekkel kell megküzdenünk.
– Hihetetlennek tűnik, hogy minden akácot kivágjunk.
– Vannak olyanok, akik szerint ez felesleges hisztériakeltés, leginkább azok mondják ezt, akik a kivágást támogatnák. Az unióban többször láthattunk már hihetetlennek tűnő ötleteket, amelyek végül valósággá váltak. Ilyen többek közt a cukorreform, amelyet Gráf József egykori szocialista agrárminiszter is támogatott. Meglett a következménye: öt cukorgyárunkból négyet be kellett zárnunk. A tyúkketrecek lecserélését is előírta az EU, s ennek nyomán negyven százalékkal emelkedett a tojás ára. Ezek olyan irracionális dolgok, amelyekről korábban senki sem gondolta, hogy valósággá válnak. Ezekben az ügyekben nem léptünk idejekorán, nem ismertük fel, hogy ezek az uniós döntések mekkora veszélyeket hordoznak magukban. Most először idejében fellépünk. Az Akác-koalíció, a társadalom, a sajtó mozgósítása is fontos feladat. Egyelőre úgy tűnik, az akác védelmében teljes a nemzeti konszenzus. A Magyar Tudományos Akadémia készített felmérést arról, melyiket tartják az emberek a nemzeti fafajtánknak. A legtöbb válaszadó az akácot jelölte meg.
– Van Magyarországon még ilyen invazív növény- és állatfaj?
– Igen. Ilyen többek közt a kukoricabogár, amelyet Amerikából hurcoltak be. Kárt okoz a termelőknek, az egész gazdaságnak. Ebben az esetben is indokolatlan az uniós szabályozás, mivel a gazdák eddig is megtettek mindent a visszaszorítására. Ilyen a szintén Amerikából származó parlagfű, a krumplibogár, valamint számos gyomnövény is. Ezért is tartom abszurdnak a szabályozást, képtelenségnek, hogy idejöjjenek a szakértőik és megvizsgálják, mennyi krumplibogarunk van még. Ennél sokkal nagyobb gond például a szúnyogirtás korlátozása, amely tényleg össztársadalmi probléma.
– Más tagországoknak is gondot jelent a döntés?
– Előbb-utóbb minden tagállamnak lesz baja ezzel. Mind a hollandoknak, mind a briteknek vannak nem őshonos állat- és növényfajtái. Azt tapasztalom, hogy az Európai Bizottság számos esetben élt már vissza a jogalkotásra adott felhatalmazásával. Úgy vélem, ebből még nagyon sok konfliktus születhet. A társadalmi költségekkel viszont nem törődnek. A biológiai sokféleség szempontjából – amely most az Európai Unió aktuális jelszava – kitalálták, hogy az uniós mezőgazdasági termőterületek öt százalékát ki kell vonni a termelésből, s ezeket zöldíteni kell. Ez megfelel Magyarország összes termőterüle-tének méretével. Ennek hatására az egész Európai Unió gabonaimportőrré válhat. Ám ugyanilyen társadalmi problémát okozott a libatömés korlátozása is, amely több tízezer ember megélhetését jelentette. A zöldek, a szocialisták és a liberálisok érzéketlenek azzal kapcsolatban, hogy ezek a döntések milyen társadalmi következményekkel járnak. Akadnak, akiknek semmi sem drága az ideológiájuk megvalósításához. Nagy Kristóf