2014. május 19. - Fakopácsolás és fűrészelés hangja a delibláti Cardakról
Fűrészelés, kopácsolás zaja töltötte be egy hétvégére a delibláti Čardak környékét. Tizedik alkalommal találkoztak itt a megszokott helyen, a múlt hét végén a vajdasági erdészek a Vajdasági Erdőgazdálkodási
Közvállalat szervezésében. Már csütörtökön este megérkeztek a festői helyszínre a favágók, erdőőrök, erdészeti szakemberek, hogy idejekorán előkészítsék a terepet a nagy eseményhez. Másnap hajnalban talpon voltak, fát vágtak, helyszínt rendeztek, versenypályát építettek ki, hogy szombatra, a nagy megmérettetésre minden a helyére kerüljön. Már egy évtizede ügyességi favágási versenyben mérik össze erejüket a szakemberek, sportjátékokat rendeznek, ezenkívül kikapcsolódást, szórakozást is nyújt ez a találkozó számukra.
Az előkészületek résztvevőinek ki kellett vágni a megfelelő farönköket, megtisztítani és felkészíteni arra, hogy a versenyzők összemérhessék ügyességüket a gyors és pontos favágásban. Ezenkívül meg kellett ácsolniuk az általuk sündisznónak nevezett kelléket, ami egy jókora vastag fenyőtörzs. Ebbe sok-sok 30-40 centis ágat építettek. Innen kapta az elnevezést, mert tényleg a süni tüskés termetére emlékeztet a versenyre szánt farönk.
A szombati találkozón öt csapat sorakozott fel, a zombori, pancsovai, újvidéki és Sremska Mitrovica-i erdőgazdaság legügyesebb favágói és a Lovoturs képviselői, hogy a különböző versenyszámokban felvegyék
egymással a versenyt. A rönkökből korongokat kellett pontosan és szépen levágniuk, amiket aztán a zsűri bemért és értékelt. Ez volt az egyik feladat, de összemérték erejüket a láncfűrész összeszerelésének tudományában is, majd következett a nap fénypontja, a sportfavágós elitnek számító ágazata, a sündisznónyírás. Az ágakat kellett gyorsan
és lehetőleg szép egyenletesen, pontosan lemetszeni a fáról, persze láncfűrésszel. Ez felcsigázta minden jelenlévő érdeklődését. Takács Márta, a sikeres üzletasszony, a közvállalat igazgatónője személyesen biztatta a versenyzőket.
Ezúttal is a zombori csapat tagja volt a bezdáni idősebb és ifjabb Nagy János. Mindketten több éve versenyeznek az erdész-favágó játékokon. Azt mondták, sajnos nem volt elég idejük gyakorolni, de azért megkísérlik a lehetetlent, hogy minél jobb helyezést érjenek el.
– A mitrovicaiak nagyon erősek. Mindig ők viszik el a legtöbb érmet. Biztos, hogy sok idejük van gyakorolni – mesélte az idősebbik Nagy János, aki immár 29 év szolgálati idővel dicsekedhet, annak ellenére, hogy még csak 48 éves. Azt mondja, náluk úgy számolják a ledolgozott éveket, hogy minden évhez még három hónapot hozzáadnak, és esetükben eddig a törvény úgy rendelkezett, hogy 35 szolgálati évvel nyugdíjba lehetett
vonulni. De amint elnézi a mostani törvénymódosítási hullámot, attól tart, hogy ezen hamarosan változtatni fognak. Pedig nem könnyű munka a favágás, hiszen naponta hidegben, melegben 10-15 kilogrammot cipelve járni kell az erdőt is. Nehéz fizikai munkát végeznek a favágók.
Az idei erdésztalálkozó abban különbözött a korábbiaktól, hogy nemcsak a
különböző sportágakban és favágásban versenyeztek a résztvevők, hanem ahogy ők mondták, vadászpaprikás készítésében is. Az öt erdészgazdaság mindegyike kétkét csapattal rukkolt ki, így 10 bográcsban rotyogott a finom vaddisznópörkölt. Minden csapat más módon készítette az ételt, s féltve őrizték titkukat a többiektől. Valamennyien 20-20 kiló kiváló minőségű vaddisznóhúst kaptak, s azt saját ízlésük szerint fűszerezték és készítették el. A Fehértelepről érkezett Bogos Lajos és Olajos Sándor
elárulta nekünk az általuk készített vaddisznópaprikás titkát:
– Legfontosabb a friss és jó minőségű hús. Minél több, annál jobb. Az sem mindegy, milyen vízzel készítjük a paprikást. Természetesen kell hozzá finom vöröshagyma, és teszünk bele borsot, babérlevelet és borókabogyót. Ez nagyon fontos, mert megadja a vadas ízt. De kerül bele
fokhagyma is bőven, zöldpaprika, főtt paradicsom, természetesen törött paprika, és mi fehérborral öntjük fel. Meg lehet kóstolni, kiváló – dicsérte a csapat főztjét Olajos Sándor.
Volt még egy különlegessége a mostani találkozónak, amit korábban
nem tapasztaltunk, egy 400 kilós ökröt húztak nyársra, s azt sütötték meg. Erre egész nap rá-rájártak az éhes versenyzők és a vendégek. Popov Ivica és fia, Dejan készítette el az ökörsütő állványt, és gondos munkájuknak köszönhető, hogy a különleges szürke marhából finom ökörsült lett.
– Este 10 órakor kezdtük a készülődést. Vagy öt köbméter fát készítettünk el a sütéshez. Éjféltől egy óráig tüzeltünk, hogy megfelelő legyen a parázs, s hajnali egykor kezdtük sütni az ökröt. Reggel hatkor vágtuk le az első réteget, ami a felszínen megsült. Magát a húst zsírral, mustárral, sóval kentük be, de készítettünk pácot is fehérborból, különböző fűszerkeverékkel. Az a titka az ökörsütésnek, hogy folyamatosan kell kenegetni a húst, és a megsült réteget állandóan lenyesegetni. A levágott húsdarabokat egy üstben folyamatosan fortyogó páclébe tettük, hogy puhuljon még egy kicsit, ha arra szükség volt. Egyébként az ökörhús mellé kínáltunk még gombás paradicsomszószt, vagy apróra szelt újhagymát. Úgy vettem észre, mindenkinek ízlett – avatott be az
ökörsütés titkába Dejan. Varjú Márta