Az erdők kedvezően hatnak a klímára, a vadvédelemre (Békés Megyei Hírlap)

2006. március 20.
Mezőhegyesen a fásítások az újratelepülést követően (1785) kezdődtek meg, előbb akác-, majd tölgy-, kőris-, juhar- és szilfák telepítésével. Az útszéli faként telepített jegenyenyár sorok közül még ma is láthatók a 21-es és a 29-es majori utak mentén. A hatalmas szántóterületeket, az istállókat, a birtokhatárt — az úgynevezet gránicot — védőerdőkkel, erdősávokkal vették körbe, amely kedvezően befolyásolta a mikroklímát és fontos vadvédelmi szerepet is játszott. Traun Jakab ménesparancsnok után Tavera Antal és Boxberg Frigyes parancsnok fásított jelentősen, 1848-ban az erdősítés már meghaladta az 1100 holdat. Ekkor telepítették a 67-es majori, Kovácsházával határos Rajta-erdőt, melynek ma is egyedülálló a flórája és faunája. Itt található egy 150 év körüli kocsányos tölgy, amelynek a körmérete 420 centiméter. Az erdőt kettészelő Száraz-ér és egy víztározó tovább gazdagítja a növény- és állatvilágot. Több százra tehető a kiemelten védett és a védett növények, állatok száma. Az erdő egy része akácos, a másik elegyes állomány. Nagyobb összefüggő erdőség a központhoz közeli 19-es, Pitvaros határában a 4-es, a román határ melletti kis és nagy 35-ös erdők. Ezek nagy része akác, illetve tölggyel, juharral, nyárral elegyes állomány.
Amíg az ország erdősültségének mértéke 2 százalék körüli — a megyei arány ennyi sincs —, addig a mezőhegyesi erdősítés, fásítás a 12-13 százalékot is eléri. Az erdőgazdálkodás mellett a vadgazdálkodás is eredményes, a birtok erdőterülete több mint 1500 hektár. Ezek az adottságok lehetőséget kínálnak az idegenforgalom fejlesztésére, erdei tanösvények, túravonalak, erdei iskolák létesítésére és működtetésére. Reméljük, hogy ez a törekvés, szemlélet és gazdálkodás még hosszú ideig fennmarad és örömet okoz a jelen és utókor számára — fogalmazott Hollós László helytörténeti kalauzunk.