2014. július 6. - A bíróság elé került vitákban sokszor szinte lehetetlen igazságot tenni
Rosszul szabályozott kárbecslői rendszer, életszerűtlen törvények nehezítik a vadászatra jogosultak életét, akik éves szinten több millió forintot is veszíthetnek emiatt. Az Országos Magyar Vadászkamara és a Magyar Vadgazdálkodási Szakértők Országos Egyesülete is változást sürget.
Kifejezetten nehéz helyzetbe hozta az új polgári törvénykönyv a vadászatra jogosultakat, mivel lényegében kimentési lehetőséget sem hagyva szigorította a rájuk vonatkozó felelősségi szabályokat –? közölte lapunkkal az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) jogásza. Székely István rámutatott: a kódex értelmében a vadászatra jogosult csak akkor mentesül a vad által okozott kár megtérítése alól, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. A jogszabály ugyanakkor nem határozza meg, mit jelent az ?ellenőrzési kör? és az ?elháríthatatlan ok?. Ez utóbbit sokan a vis maiorral (ilyen az árvíz, a földrengés stb.) azonosítják, s épp ebből adódik, hogy a kimentés szinte lehetetlen. Azzal pedig, hogy a sértett fél is hibázhatott, egyáltalán nem számol. Pedig, mint arra a kamara tisztségviselője felhívta a figyelmet, a közutakat és a településeket az ember hozza létre, szükségletei által meghatározott mértékben, tekintet nélkül a vadállomány élőhelyére. Egy több ezer hektáron gazdálkodó vadászatra jogosult nem állíthat minden vadon élő állat mellé egy vadászt, aki korlátozná az állatok mozgását.
?– Ha ebből indulunk ki, akkor a jogosult számára elháríthatatlan ok, ha a vadon élő állat kimegy a közútra, és ott baleset részese lesz, de ugyanígy az sem akadályozható meg, hogy bemenjen a település belterületére, ahol tönkreteheti az ingatlan kerítését, feltúrhatja a kertben található ültetvényt, és így tovább – magyarázta Székely István, hogy miért tartják életszerűtlennek és elfogadhatatlannak az elháríthatatlan oknak kizárólag vis maiorra történő korlátozását. Az OMVK véleménye az, hogy a vad által okozott károk megelőzésére és csökkentésére szigorú együttműködési kötelezettséget kell előírni a mező- és erdőgazdálkodási károk vonatkozásában a földhasználók és a vadászatra jogosultak között, mert enélkül a károk megelőzésére vagy csökkentésére lehetőség sincs. A vad és a gépjármű között összeütközésekből fakadó károk esetén pedig a Nyugat-Európa számos országában már kimunkált megoldás hazai bevezetését szorgalmazzák, eszerint a járművezető jogosult lenne kiegészítő biztosítást kötni az autójára a vad és gépjármű összeütközéséből eredő károk vonatkozásában.
A törvényi szabályozás visszásságai mellett a vadkárbecslők felkészültsége is sok problémát okozhat. Varga Zoltán, a Magyar Vadgazdálkodási Szakértők Országos Egyesületének (MVSZOE) elnöke szerint nagy szükség lenne a vadkár tekintetében módszertani levelekre, szakmai továbbképzésekre, valamint az etikai kódex szigorú betartására. Sajnos ezek hiánya miatt sok téves felmérés készül, s ezek eredménye a bíróság előtt legtöbbször már kijavíthatatlan. Mint mondta, előfordulhat, hogy ugyanarról a káreseményről hárman háromféle kárértéket jegyeznek fel.
?– Ennek több oka lehet. Sokan az alapos méréseket, az egész napos, pepecselő munkát igyekeznek megspórolni, ezért ránézésre saccolnak meg egy összeget, amely vagy közelít a tényleges kárhoz, vagy nem. Sajnos azonban olyan kárbecslők is akadnak a rendszerben, akik valamiért kedvezni akarnak a hozzájuk forduló vad- vagy mezőgazdálkodónak – mutatott rá az igazságügyi szakértő, Varga Zoltán. Az MVSZOE elnöke hangsúlyozta: a bíróság elé került vitákban sokszor szinte lehetetlen igazságot tenni, mivel a per kezdetéig megtörténik az aratás, így új helyszíni felmérésre már nem lesz mód, a rosszul, vagy egyáltalán nem dokumentált kárbecslés alapján pedig nincs szakértő, aki rekonstruálni tudná a történteket.
– Éppen ezért fontos, hogy a káresemény után megbízható szakembert kérjünk fel, rendeltessünk ki, aki megfelelő módszertan szerint méréseket készít és részletesen dokumentál. A hasraütésszerű saccolással dolgozó becslőket ne fogadjuk el, kérjük inkább a mezőgazdasági vadkár vagy az erdei vadkár szakterületi kompetenciával rendelkező igazságügyi szakértő kirendelését – hívta fel a figyelmet Varga Zoltán, majd leszögezte: ahhoz azonban, hogy valóban rend legyen ezen a területen, magasabb tudományos felkészültséget és szigorúbb erkölcsi etikai normákat kell megkövetelni minden kárbecslőtől és szakértőtől. Nagy Áron