2014. november 13. - Vasárnap este szinte képtelenség bezárni, az érdeklődők, a potenciális vevők a sarokig kígyóznak.
Az első startpisztolyomat – hivatalos úton – még Jugoszláviából csempészem egy Hungarocamion kormányának dudájában. A légpisztolyomat Kassáról importálom a szürke Trabantom ajtajába rejtve. A kárpitot tartó bolhák folyamatosan lepattannak, izgulok, félek, hogy éppen a vámnál tárulkozik fel a kocsiajtó. Szerencsére, ezek a szörnyűségek már elévültek. Mentségemre szóljon, hogy a korán kialakult, egyébként jámbor házi militarizmusom egész életemet végigkíséri. A rendszerváltás után már szabadon hódolhatok fegyverek iránti szenvedélyemnek. Günther Schranz barátom, a Springer Waffen Mariahilfer Strasse-i üzletének a vezetője már a nyolcvanas évek elejétől ismeri a magyarországi üzletkörét. Tudja, kinek kell szétszerelt kínai kispuska, vagy gázpisztoly. Gyakran jár vadászni Miskolc környékére, így a gyávábbaknak házhoz hozza a rendelést. Ily módon áramlanak be az országba először a gázfegyverek és az orvvadászathoz használt kispuskák.
Mihelyst legördül a vasfüggöny, életbe lép az új kormányrendelet, folyamatosan liberalizálják a fegyvertartási szabályokat. Kivéve – nagyon helyesen – az éles önvédelmi pisztolyokra vonatkozókat. Az osztrák cég első miskolci kiállítását 1992-ben, egy őszi hétvégén rendezzük meg a Bajcsy Zsilinszky úti vadászklub első emeletén. Vasárnap este szinte képtelenség bezárni, az érdeklődők, a potenciális vevők a sarokig kígyóznak. Margareta Weixelbraun, a cégtulajdonos a sikeren felbuzdulva határozza el, hogy Miskolcon lesz az első magyarországi üzletük. Aztán csak rájön, egyszerűbb, ha mi megyünk hozzá fegyverért és munícióért.
Kozma László alezredes ötlete, hogy ha már ennyire megnőtt az érdeklődés a lőfegyverek iránt, érdemes lenne még egy önálló kiállítást szervezni. Mivel Horváth Balázs, a szép emlékű belügyminiszter éppen a napokban gyűjti be az „elvtársi pisztolyokat”, rögtön rácuppanunk ezekre. Legnagyobb meglepetésemre, nincs ellenállás a hatóság részéről, egy ládában megkapjuk a megyében összeszedett valamennyi revolvert. Ha akarnánk, mindegyikhez oda is biggyeszthetnénk, hogy kitől kobozták el. Mégsem tesszük. Ám a miskolci Technika Házában kialakított tárlat őre szívesen megsúgja, melyik elvtárstól származnak a nagy TT pisztolyok és a kis Zbrojovkák. A bemutató színesítésére néhány speciális géppisztolyt is kunyerálunk a magyar honvédségtől. Csodák csodájára ezeket is megkapjuk. Horváth László kollégám személykocsival utazik le a honvédség tápiószecsői titkos bázisára, ahol a munkásőröktől leszerelt fegyverek közül vagy hatot összeválogathat. Sőt az egyik objektumvezető még egy korrekt ajánlatot is tesz neki, mondván, szóljunk, ha komoly vevőt tudnánk nagyobb tétel Kalasnyikovra. Visszajelzek, hogy momentán Miskolcon senkit se érdekel egy ilyen üzlet. Később tudom meg, valakinek sikerül nyélbe ütni a bizniszt, valamilyen technika nevű káefté az összes Kalasnyikovot elpasszolja a horvátoknak. A hamarosan kirobbanó délszláv háborúhoz ez az első magyar fegyverszállítmány.
Kozma László alezredes a vitrinek között alszik, zsebében a saját tulajdonú, szívemhez nőtt csehszlovák márkájú startpisztollyal. Közben éled a háztáji fegyverpiac. Elsőként Takács János váltja a hobbiját üzletre egy Bársony János utcai panelház lépcsőházi tárolójában. Állandó vendég vagyok, gyönyörködöm a dupla táras gázos géppisztolyban, és kedvemre valók az első gumilövedékes revolverek is. Itt a bivalyerős légpuskák, gázpisztolyok mellett már éles és hatástalanított lőfegyverek is kaphatók, persze szigorú engedélyeztetéssel. A régió legismertebb puskamestere, Holló József nem csak a vadászoknak dolgozik. Ha valaki visszakéri az elvett önvédelmi fegyverét, hatástalanított állapotban megtarthatja. Nosztalgikus emlékként.
Barátaim jelzik, hogy a szirmabesenyői rozsdatemetőbe egy kisebb háborús arzenált szállítanak, rádiós és önjáró rakétákat, katyusákat bontanak. Innen kialkudok három kisebb Sztálin orgonába vagy vadászgépre szerelhető robbanófej nélkülit. Később néhány forgózsámolyos légvédelmi gépágyút is leselejteznek, a repülőtéri vastelepre kerülnek. Ebből egyet sikerül szereznem. Már maga a szállítás is meghaladja a lehetőségeimet, míg a család hallani sem akar arról, hogy egy ilyen hadieszközt telepítsek a kertünkbe. Feleségem szerint ez válóok. A szívem hasad meg. Gyurcsók József, a mágus, a szellemgyógyító meghallja ezt, és azonnal átveszi a gépágyút az éppen nyitás előtt álló szállodájába. Mint mondja, ez lesz az egyik kuriózumuk. Első, saját légvédelmi gépágyúmat tehát a tokaji hotel játszóterén állítják fel. A szerkezetet gondosan leolajozták, úgy forog a kétüléses ágyú, mint a ringlispíl. Egyszer bele is ülök, mint egy karusszelbe, hogy körbepásztázzam a Tisza-parti égboltot.
Már sajnálom, hogy elkótyavetyéltem, de hiába. Így aztán sose tudom meg, hogy mit szólnának a szomszédaink a kertünkből kikandikáló Katyusa-rakétáknak és gépágyúnak. Szántó István