Botorkálás világörökségeink peremén
Somo térképész, hajóüzemmérnök, tengerésztiszt, navigátor több évtizedet élt külföldön, expedíciókban vett részt. Hazatért. Sorozatában arról ír, hogyan látja Magyarországot. Ezúttal Hevesen járt, ahol találkozott egy századossal.
Az európai űrkutatási ügynökség (ESA) 1998. március 24-én állította Föld körüli pályára a franciák SPOT-4, földrajzi felméréseket végző műholdját. Észlelő berendezése újfajta infravörös hullámsávval működött, amely képes volt megkülönböztetni egymástól a talajrétegeket és a növénytakaró elemeit. A SPOT-4-et három nap múlva Európa legnagyobb ártéri körzete, a Gemenci erdő felett kapcsolták be. A franciák nemzeti parkunk bonyolult ökoszisztémáját választották műholdjuk vizsgafeladatául. Az interneten közzétett képek színhálója hűen demonstrálta a holtágak bonyolult rendszerét, a flóra gazdagságát.
Homoki Nagy István Vadvízország című filmje tette halhatatlanná, nemzetközileg ismertté. A Szekszárdi Erdészet által felügyelt terület teljes egészében a Duna árterében van. Az idei, rekordmagasságú árvíz után a tízezer hektáros erdő kilencven százaléka víz alatt áll.
A töltésen
A lázadó folyó nyomot hagy a tájon. Térdig érő vízben állnak az apró, veteményesparcellák közepére épült kulipintyók. Bölcs, öreg Trabant motorházfedelét nyaldossa a zavaros lötty, a tetején heverő, iszapos faágak sejtetik, hogy átcsapott felette a folyó.
A Szekszárdról kivezető Keselyűsi út utolsó harmadát piros szalag vágja el a világtól. Mondom az őrnek, mennék, látnék, írnék a víz birodalmáról, mire telefonál a vigyázó, majd átenged. Pocsolyás, sáros agyagon vezet az út, valójában kocsi nyom az eső mosta erdőn keresztül, a főerdész háza felé.
Máté Béla, a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Rt. Szekszárdi Erdészetének vezetője ritka beszédű, cserzett arcú fiatalember. Fejébe csapja a vadászkalapját, és mutatja, a terepjáróval megyünk. Követjük a töltések bonyolult rendszerét.
Az út egyik oldalán a Sió-csatorna tejeskávé vize locsog, a másikon a Dunáé. Fordulunk. Balról marad a folyó, jobbról mellénk simul a buzgárokkal küzdő erdő. Hat kilométerre van tőlünk a Duna fősodra.
A töltés az élet és a halál választóvonala. Amelyik állat a fák közé lopódzott, vízben marad, elpusztul. Reggel négy vaddisznó kecmergett ki az árból. Kimerülten, tájékozódási képességüket elvesztve másztak a töltésre, de nem mertek átmenni a
keskeny aszfalton, a megmenekülést jelentő erdő felé. Egy kilométert kocogtak a kocsi előtt, mire sikerült őket letuszkolni a töltésről.
- Baja és Pörböly között a legszélesebb az elöntött ártér – mondja Máté Béla. Tíz kilométer, ahogy a varjú száll. Az állatok egyetlen esélye a túlélésre, ha felhúzódnak a vasút vagy az 55-ös műút töltésére. A Megyei Védelmi Bizottság ideiglenesen lezáratta az utat a két város között, és elrendelte, hogy a vonatok csak húsz kilométeres sebességgel közlekedhetnek ezen a szakaszon.
Az állatok menekülőútként használhatnak minden árvízvédelmi vonalat, kirándulóutat és tanösvényt.
A Gemenc Rt." felfüggesztette a turistaforgalmat, lezárta az erdőt a gyalogosok és kerékpárosok előtt is. A vad, tisztes távolságból, nem riad meg a kocsitól. De ha megérzi az emberszagot, vagy váratlanul szembetalálja magát vele, pánikba esik.
Megszokott tartózkodási helyének irányába iramodik, és beveti magát a vízbe.
Ha görögnek a kocák
A Duna medre a szekszárdi szakaszon jól védett, így az ártér alulról töltődik fel. Ez azt jelenti, hogy némely területen a betörő ár a főág mélye felé tereli az állatokat. A szarvasok, félnek a folyótól, és mire felismerik a csapdát, már késő. A vaddisznók nem tartanak a víztől, az utolsó pillanatig a helyükön maradnak. Így viszont hosszabb távot kell úszniuk, ha menedékhelyeiket elönti a folyó. Az erősebbek partra érnek, a gyengébbek, a néhány hónapos malacok átfáznak a hideg vízben, kimerülnek a többórás úszástól, és elpusztulnak.
- A reggeli etetéskor nem láttunk egyetlen malacot sem - jegyzi meg vezetőm. - Valószínűleg mind elhullt. Meg kell várni, mire a kocák újra görögnek, és a kanok megtermékenyítik őket. A kései malacoknak nincs sok esélyük az életben maradáshoz, ha hosszú tél követi a rövid őszt.
Az állatoknak mesterséges vaddombokat építenek, amelyek egy-két méterrel emelkednek az árvíz szintje fölé. A helyeket rendszeresen beetetik. Némelyiken ötvenfőnyi szarvascsorda kuporog.
Az árvíz visszahúzódása után sáros a fű, a bokor, az őzek csak csipegetnek. A számtalan pocsolya kedvez a szúnyogoknak. A vérszívók kínozzák az újszülött malacokat és szarvasborjúkat. A szemüket összecsípik, nem tudják kinyitni, elveszítik az étvágyukat. Nyakig állnak a vízben, hogy enyhítsék a viszketést, nincs is kedvük kijönni. Legyengülnek, elhullnak.
Egy másik terepjáró csatlakozik hozzánk. A fővadász és az AFP francia hírügynökség két fotóriportere ugrik ki a járműből. Hajnalban a bajai hídnál jártak csónakkal, rengeteg úszva menekülő állatot kaptak lencsevégre.
Lábon folytatjuk az utat a beetető felé. A fővadász megálljt int. Későn.
Hatvan-hetven szarvas ugrik meg a földre szórt kukorica mellől. Megtorpannak a nyiladék végén, és kérdőn bámulnak vissza az árnyék leple alól. Csendben, mozdulatlanul figyelünk. Az erdő megelevenedik körülöttünk. Vaddisznók csörtetnek a cserjés alján, gyanút fognak, lecövekelnek. Bizalmatlan gombszemekkel méregetnek bennünket. Fölöttünk rétisas köröz, leereszkedik egy közeli fára. Balról négy szarvasünő bóklászik a fatörzsek között, csatakos róka surran bokortól bokorig.
Térdig sárosan térünk vissza a töltésre.
- A ragadozó madaraknak, a halaknak, a vidrának, a hódnak ez paradicsomi állapot - mondja a fővadász. - Ha nem lenne az évi ár az Alföldhöz hasonló száraz, homokos táj lenne itt. De így termékeny talajjá lesz a föld a hordaléktól, minden megterem rajta, gyűlnek rá a vadak.
Lovas kocsi tűnik fel a töltés tetején. Termetes ember billeg a bakon, fél arcát elfedi a sapka ellenzője. Sárga kukoricaszemek árválkodnak a szekér rakterén. Etetésből jött, megy a következő adagért.
Motorcsónak fut fel a töltés aljára. Az erdész az, elveszett állatok után kutat. Házát is körülvette a víz.
- Romantikus élet - mondom.
Vakarja a fejét a sapka alatt az erdész.
- Tudom, kell nekünk a folyó, mint egy falat kenyér. De ez - söpri végig kezét a tájon - kissé nagy falatnak bizonyul, nemde? - beugrik a csónakba, indítja a motort.
- A falatról jut eszembe - kiálltja vissza Máté Bélának -, átviszem az asszonynak a tejet meg a kenyeret.
Az igazat mondták a SPOT-4 műholdfelvételei. Nemcsak a terep, ha nem az élet is lehet bonyolult idelent, a Gemenci erdőben.