Az árvízi területre épült házak védelme egyenként egymillió forintba került, de senkit sem kellett kitelepíteni - tudtuk meg Bátán, a gemenci erdő melletti településen. Az erdő vadjai közül az őzek, a fiatal vadmalacok nem élték túl az áradást, esélyük sem volt a nyolcfokos vízben. A szarvasbikák és a vadkanok a vadmentő dombokon, viszont már türelmetlenül várják a Duna visszahúzódását.
A gemenci erdőben az állatok, az erdő mellett épült településen, Bátán a házak kerültek veszélybe a Duna áradása miatt. A f oly ó lassan visszahúzódik, az árterületre épült házak az összehangolt védelmi munkának köszönhetően megmenekültek, de az állatokat .megtizedelte a katasztrófa,
- Már 19 éve lakunk itt - mesélte Gyurkovics Ivánné. - Legutoljára 2002-ben voltunk ilyen bajban, de akkor csak a kapunál volt a víz. Kitelepítettek minket, két hónapig egy téesz irodájában laktunk. Most nem kellett költöznünk - folytatja, a védekezésnek. köszönhetően otthon vészelhették át a nehezebb napokat.
-Nagyon fáradtnak látszik.
-.Öt napja egy szemet sem aludtam. A férjem nagy csizmákban ment az utcára, úgy hozott tejet meg kenyeret. Látja, milyen sár van itt! De itt mindig ez van. Tudja, mit mondok én? Ami 2002-ben meg most rá lett költve éne a gátra, abból a pénzből ezt a pár házat kifizethették volna, és már mennénk is innen,
- Mennyit ér a házuk?
- Nem sokat. Van három szoba, fürdőszoba, angol vécé, konyha, spájz, hátul rengeteg melléképület. Nagy az udvar, kert volt ugye, de most, mióta beteg vagyok, már nem tudom csinálni.
Mácsai Antal, az árvízi védelmet vezető ezredes szerint a közhasznú munkásokkal nagyon jól lehetett együtt dolgozni, nekik köszönhető, hogy az árterületen álló házadat nem vitte el a víz. A közvetlenül a Duna partjára épült 200-250 házat kellett megvédeni Bátán. Az ezredes állítja, a polgármesterrel együtt minden veszélyben lévő lakosnak felajánlották': amíg az ár levonul, költözzenek el, - de senki nem vállalta a kitelepítést. - Nem maradt más lehetőségünk, meg kellett védenünk őket - mondta Mácsai Antal. - A házak ugyan 300 ezer forintnál nem érnek többet, de a védelmük, egyenként egymillióba került. Mégis, ha abból a szempontból nézzük, hogy nekik ez minden értékük, nem a pénz a fontos. Ha a víz elviszi az épületet, az ott lakó emberek mindent elveszítenek.
A töltés mellett homokzsákokon mászunk át, hogy beszéljünk a zsákokat töltő közmunkásokkal. A szélesebb földes utcán találjuk őket, fáradtak, már egy he-
. te töltik itt a zsákokat. Évek óta állástalanok, de évről évre a gemenci erdőben közmunkásként dolgoznak. Onnan irányították át őket most az árvíz idejére.
- Holnap már megyünk vissza az erdőbe - közli Laci. - Szeptember 31-ig dolgozhatunk, utána meg csak remélhetjük, hogy meghosszabbítják a szerződésünket. - Ha nem sikerül, akkor csak márciusban dolgozhatunk újra -teszi hozzá peri, egy másik munkás. - Az a baj - mondja —, hogy most az erdészetnél is leépítések vannak. A természetvédők nem engedik kivágni a fákat, a madarak miatt pedig nem lehet permetezni a szúnyogokat. Laci szerint itt akkora szúnyogok vannak, amilyet én még biztosan nem láttam, érezni lehet a súlyukat. Másfél hónap múlva nem tudnánk ilyen nyugodtan beszélgetni - jelentette ki.
Terepjáróval megérkeznek az erdészek, Birk László és Bodor László. Az ő irányításukkal mentették a gemenci erdőben élő vadakat. A Pörböly és Baja közötti főút teljes lezárásáról döntöttek, az állatoknak így biztosítottak menekülési útvonalat.
- A szerencsétlen állatok kiúsztak a vízből a közútra, de amikor egy kicsit felmelegedtek, jött egy autó vagy egy gyalogos, s félelmükben visszaugrottak a nyolc fokos vízbe - mesélte Birk László. - A túléléshez a legnagyobb esélye a többmázsás szarvasbikának van. A vaddisznók közül is többen túlélik az árvizet. A koca végső kínjában a fogával húzza a kismalacait, a túlélési ösztöne viszont olyan erős, hogy a végkimerülés előtt lesöpri magáról őket, és csak magát menti. - Láttunk huszonhét nagydisznót, elúsztak egy magas töltésig, negyven méterre volt a biztos menekülés, de a szerencsétlenek annyira kimerültek, hogy két napig toporogtak, nem mertek nekivágni az utolsó, rövid szakasznak. Úgy érezhették, ha megint bele kell menni a vízbe, már nem élik túl. Az egyik vaddisznó végső kínjában egy úszó faágra hasalt, azt is tűrte, hogy az ősi ellenség, az ember segítsen neki.
- Hány állat él az erdőben?
- Nem lehet azt pontosan tudni, csak becsülni. A töltésekre és a vadmentő dombokra menekült területeken most ezerötszáz szarvas, ezer vaddisznó van, őz csak néhány. Az erdő 2000 hektár, a vadmentő dombok területe összesen 200 hektár. Nagy a kár. De a Duna már kezd visszahúzódni...
Muhari Judit