2015. február 1. - Fábián Gyula válogatott rádiós jegyzeteiből unokája, Fábián Anikó állított össze kötetet.
A Magyar Nemzet főmunkatársa, a Lánchíd Rádió jegyzetírója 2007-től 2009-ig, csaknem nyolcvan évesen is hetente elutazott vidékre. A hétköznapi ember gondjai érdekelték. A jegyzetekből a Kairosz Kiadónál jelent meg válogatás, amit a budavári Litea Könyvesboltban mutattak be. A szerzővel Gajdics Ottó, a Lánchíd Rádió főszerkesztője beszélgetett.
Sok embertelenséget ért meg a magyar nép, és ritkán jutott el hozzájuk az őszinte, biztató szó. Ezek a jegyzetek betekintést nyújtanak azokba az igazságtalanságokba, amelyeket a magyar baloldal elkövetett a magyar nép ellen. Nem vádaskodás ez, csak felmérés. Igyekeztem megismerni azoknak a gondolatait, sérelmeit, akiket ezekben az években nem vettek emberszámba. A történeteiket, panaszaikat útravalónak éreztem, amit tovább kell adnom – mondta lapunknak Fábián Gyula.
Az útravaló című kötetben 2007–2009-es országjáró útjain született rádiós jegyzetek kaptak helyet. Ekkor már a nyolcvanadik évéhez közeledett, de még mindig hetente eljárt vidékre anyagot gyűjteni. A gazdálkodókat sújtó intézkedések, a kórház- és iskolabezárások évei voltak ezek, amikor a vidék magára hagyottsága nyilvánvalóbbá vált, mint valaha. Fábián Gyulának pályája kezdete óta személyes ügy volt a mezőgazdaságból élők sorsa.
A könyvbemutatón elmondta, ma is hálás, hogy a Falurádiónál kezdhetett el dolgozni pályakezdőként, 1952-ben: „Koronatanúja lettem annak, hogy mi történt akkor Magyarországon vidéken. Megéltem azt a szörnyű időszakot, amikor a magyar népre rákényszerítették a termelőszövetkezeteket, az állami gazdaságokat.”
Meghatározó élmény volt számára, hogy nagybátyja, az aranykalászos gazda kenyér nélkül maradt. „Úgy éreztem, elvárják tőlem, hogy rádiósként elmondjam róluk az igazat. Annyi keveset az igazságból, amit akkor el lehetett mondani. De azt soha ne hallgassam el. Ez volt az életem mozgatója.”
Fábián Gyula úgy látja: ma sokkal több a jövendőben hívő ember, mint a kétezres évek második felében, amikor megszülettek ezek a jegyzetek. A változást szerinte az hozta, hogy az ország vezetése ma emberszámba veszi a kisembert. A könyvbemutatón Gajdics Ottó, a Lánchíd Rádió főszerkesztője kérdezte Fábián Gyulát. Először a Szabad Földnél, később a Lánchíd Rádiónál dolgoztak együtt.
Gajdics Ottó kiemelte, hogy Fábián Gyula mindegyik jegyzete beszél a közösség valamilyen kisebb vagy nagyobb egységéről és a hitről. – Közösség nélkül nincs eredmény. Ezt a gondolatot próbáltam sugallni minden szerkesztőségben, ahol dolgoztam. A másik alapot az jelentette, amivel a szüleim elindítottak az életbe: hogy az élet küldetés és vállalás. Ezek adják nekem ma is az erőt. El kell mondanom a dédunokáimnak is, hogy másokért vagyunk, nem magunkért – mondta Fábián Gyula.
A nyolcvanhat éves rádiós a Magyar Nemzet főmunkatársa, és ma is hetente olvassa fel vasárnapi jegyzeteit a Lánchíd Rádióban. Mindemellett a Mikszáth Kálmán Kulturális és Média Alapítvány elnöke. Az alapítvány adja át a Mikszáth Kálmán-díjat, amellyel a polgári sajtó képviselőit ismerik el. rKissNelli
2008. őszén az OEE Közönségkapcsolatok Szakosztály vendége volt Fábián Gyula:
http://forestpress.hu/index.php/kronika/13305-szabad-es-vedett-adatok-forestpress