2015. szeptember 26. - Még hogy csak kora reggel és szürkületben tévednek vadak az utakra? Vitatom a szakemberek tapasztalatát, hiszen érdekes módon közlekedjem akár délelőtt, vezessek akár délután, én mindig találkozom velük az országutakon. Igaz, ők autókban ülnek, de olyan őrült tempóban robognak, cikáznak, szlalomoznak az aszfalton, mint ahogy az őzek vágtáznak keresztül árkon-bokron semmilyen veszélyre nem figyelve, mert hajtja őket az ösztönük. M. Magyar László jegyzete.
Mindegyik vad veszélyes, csakhogy míg a sofőr megtanulta a KRESZ előírásait és talán olykor-olykor le is tudja venni a lábát a gázpedálról, addig az őzek, a szarvasok mit sem tudnak a fizikai törvényszerűségekről, fogalmuk sincs arról, mi történik akkor, ha összeütköznek egy gépjárművel. Ha belső fájdalommal is jár az állatok számára egy-egy társ elvesztése, nem tudatosul bennük az ok-okozati összefüggés. A párzási időszakban különben sem hallgatnak a „józan észre”, megfeledkeznek a veszélyek legapróbb jelzéseiről is, s a legváratlanabb pillanatokban tévedhetnek rá a forgalmas és a kevésbé forgalmas országutakra. Újra és újra számítani kell az erdőkben élő vadak hirtelen felbukkanására, amint átvágtatnak az aszfalton – s lehet, hogy mindez éppen előttünk történik.
Létezik egyáltalán valamilyen megoldás a vadbalesetek megelőzésére? Az utazásaink során muszáj számolni velük, ha valamennyien épségben szeretnénk hazaérni, s az autónkban sem szeretnénk kárt okozni. Gyakran hangoztatott tétel: a sebességet mindig úgy kell megválasztanunk, hogy vészhelyzet esetén bármikor meg tudjunk állni. S ez már nem a négylábú vadakon, hanem csak rajtunk múlik… M. Magyar László
