2016. január 23. - Egy amerikai kutatócsoport nekiállt és összeszámolta bolygónk fáit: kiderült, hogy legalább hétszer annyi fa van a Földön, mint korábban gondoltuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy meg vagyunk mentve; az erdőpusztítás továbbra is hatalmas méreteket ölt. Egy fiatal német fiú által elindított, ma már nemzetközi faültető mozgalom az erdős területek megóvására hívja fel a figyelmet.
Mennyi fa létezik a bolygónkon? Ez az a kérdés, amire senki nem tudná megmondani a választ - sokáig még a kutatóknak sem volt fogalmuk arról, mennyi fát számlálhatnak a Föld erdői. Az ENSZ környezetvédelmi programjának, az UNEP-nek az egyik aktivistája évekkel ezelőtt ugyancsak feltette a kérdést az "Ültess a bolygóért: egymilliárd fa" kampány keretein belül. A kampány résztvevői induláskor egymilliárd fa elültetésével szerettek volna fellépni a globális felmelegedés, az éghajlatváltozás káros hatásainak visszaszorítása érdekében - ezt már el is érték, s újabb célt állítottak maguk elé. A feltett kérdésre azonban sokáig nem kaptak választ, s bár a kutatók évek óta műholdfelvételekkel követik nyomon az erdős területek alakulását, hogy mennyi fa lehet a bolygón, és hogy egymilliárd fa elültetése mennyire szolgálná a küldetés sikerét, nem tudták.
Egészen mostanáig. Az aktivisták kérdése Thomas Crowther ökológus, az amerikai Yale Egyetem fiatal kutatójának fülébe is eljutott, s munkatársaival együtt nekilátott a kérdés megválaszolásának. Két évig tartó kutatómunkájuk során az erdős területekről készült legfrissebb műholdfelvételek, valamint az országokra lebontott erdőnyilvántartási adatok alapján számolták meg a fákat. A korábbi becslések - amelyeket csak műholdadatok alapján készítettek - a Földön található fák számát mintegy 400 milliárdra lőtték be, Crowther kifinomultabb és időigényesebb (legalább 400 ezer erdőnyilvántartást néztek át, valamint terepen is vizsgálódtak) kutatása eredményeképp azonban kiderült, hogy ennél legalább hétszer több, vagyis háromezer milliárd körülire tehető bolygónk fáinak száma. Ez pedig azt jelenti, hogy a Földön minden egyes emberre egy kisebb erdőnyi, mintegy 420 darab fa jut.
Az eredmények a kutatókat is meglepték, tanulmányuk tavaly a Nature magazinban is megjelent. Bár jó hír, hogy sokkal több fa létezik, mint eddig hittük, arra Crowther is figyelmeztetett, hogy ez nem azt jelenti, sok új fára bukkantak. „Csak számszerűsítettük az erdők helyzetét világszerte, amit a környezetvédelmi szakemberek és a döntéshozók megismerhetnek és felhasználhatnak" - nyilatkozta a BBC-nek. A kutatók a fapusztulás mértékét is felmérték, s arra jutottak, hogy a civilizáció megjelenése óta 46 százalékkal csökkent a Földön található fák száma, a negatív tendencia pedig azóta sem állt meg. A fapusztulás - amelyért a legtöbb esetben az emberiség a felelős - folyamatos, a kutatók mérései szerint évente mintegy 15 milliárddal csökken bolygónk fáinak száma.
Az új eredmények felbátorították az UNEP aktivistáit, s most már ezermilliárd fa elültetését tűzték ki célul. Az Ültess a bolygóért kezdeményezés egyébként még 2007-ben pattant ki egy akkor még kilenc éves német kisfiú fejéből, aki a kenyai Wangari Maathai (az első Nobel-békedíjas afrikai nő, ő alapította a Zöld Öv Mozgalmat, az eddigi legnagyobb afrikai erdőtelepítési programot) példája nyomán felvetette, hogy a világ minden országában ültetni kellene egymillió fát. A fiú elképzeléseiről előadásokat is tartott iskolája osztályaiban, majd Klaus Töpfer, az UNEP akkori vezetője is felfigyelt rá; így indult el a kampány, amely 2010-re egy több mint 70 országot elérő mozgalommá nőtte ki magát. Weblapjuk szerint 2010 óta több mint 14 milliárd fát ültettek el.
Az őslakosok a legjobb őrzői és gondozói a természetnek
Számos indián törzs szakadatlanul harcol ma a természeti környezet megmentéséért: a legaktívabbak a mintegy 20 ezer lélekszámú guajajarák, akik már felhívták magukra a figyelmet bátor kiállásukkal az erdőirtás ellen, sokszor összecsaptak a favágók fegyveres bandáival és az utóbbi hónapokban megszerveződtek az arariboia őslakosok területén keletkezett tüzek eloltására.
Tavaly bekerült a hírekbe a Ka’apor törzs, amely válaszul az illegális erdőirtásra „őslakos hadsereget” hozott létre. A büntető akciókra magukkal vitték Lunae Parrachót, a Reuters fotósát, akinek felvételei világszerte szenzációt keltettek.
Az őslakosok a legjobb őrzői és gondozói a természet világának. A világ biodiverzitásban leggazdagabb területeinek 80 százalékán ma is őslakos közösségek élnek. Azonban a nemzetközi közösség támogatása nélkül Dél-Amerika és az Amazónia vidékének őslakói mindörökre kipusztulásra lehetnek ítélve.
Az erdőirtás azonban elképesztő méreteket ölt. Az amerikai Marylandi Egyetemen kutatói a Google műholdképeinek segítségével arra jutottak tavaly ősszel, hogy 2014-ben összesen 18 millió hektárnyi - azaz két magyarországnyi - erdő tűnt el a Föld színéről. Ennek fele a legértékesebb trópusi erdő volt. A legnagyobb erdőirtásokra Nyugat-Afrikában, Madagaszkáron és a dél-amerikai Gran Chaco régióban került sor.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon az erdősültség már 20 százalék fölötti, az erdőtelepítési programoknak köszönhetően 2012-ben 148 ezer hektárral több erdős terület volt, mint az ezredfordulón, az erdők összesen több mint kétmillió hektárt tesznek ki. Az erdősültség Nógrád megyében kiemelkedően magas (40 százalék), a legkevesebb fás terület (5 százalék) pedig Békés megyében található.
A legnagyobb erdővesztő országok 2001-2014 között
Ország - Az évi erdőfelület csökkenésének aránya
Kambodzsa - 14,4
Sierra Leone - 12,6
Madagaszkár - 8,3
Urugvay - 8,1
Paragvay - 7,7
Libéria - 6,9
Guinea - 6,5
Guinea-Bissau - 6,4
Vietnám - 6,1
Malajzia - 6,1
A mezei szil a 2016-os év fája
Az egyik legsokoldalúbban felhasználható fafajunk, a hajdanán szent faként is tisztelt mezei szil győzedelmeskedett, és lett a 2016-os év fafaja az Országos Erdészeti Egyesület éves szavazása alapján. A kezdeményezés célja a figyelemfelkeltés és a megóvás, olyan fafajok előtérbe helyezése, melyeknek komoly erdészeti jelentőségük van, ám a figyelem mégis elterelődött róluk.
A mezei szil Európa nagy részén őshonos fafaj, magas hőigénye miatt elsősorban a sík- és dombvidékeket kedveli, emiatt középhegységekben csak az alacsonyabb régiókban található meg. Jellemző élőhelye a keményfás ligeterdő, ahol a kocsányos tölggyel, a magyar kőrissel és a vénic-szillel alkot állományokat.
Rendkívül kemény, rugalmas, nehezen hasadó és szívós fáról van szó, mely tulajdonságai miatt a mezei szil hajóácsolásra, víz alatti építkezésre és – a tölgyfával vetekedve – épületfának is kiváló. A mezei szil a csonkolásokat könnyen regenerálja, jól sarjad tuskóról és gyökérről is, a szomszédos egyedek gyökerei gyakran összenőnek, amelyen keresztül tápanyagcserét tudnak véghezvinni. Ezért van az, hogy a kivágott egyedek tuskói gyakran tovább élnek.